170826. lajstromszámú szabadalom • Védőautomatával közvetlenül felszerelhető fogyasztásmérő készülék váltakozóáramú hálózathoz
3 170826 4 korszerű gyári technológiával készítik. A szerelvényezést az áramszolgáltató vállalat szakemberei végzik, részint előkészítés során, részint a helyszínen. E készülékeket előlapra kell szerelni, melyen ezek egymástól geometriailag függetlenül vannak elrendezve, ezért az előlap viszonylag nagyméretű, példakénti szabványos készülékeknél 40X160X380 mm. A szerelési műveleteket a helyszínen szakképzett személy végzi el, holott tulajdonképpen ilyen szakképzettséget csak a bekötési művelet maga igényelné. Minthogy azonban a helyszíni kiszálláshoz a bekötéssel kapcsolatos szakszerűségi és biztonságtechnikai követelmények miatt mindenképpen szakembert kell kijelölni, a villanyszerelői szakmunkásképesítést nem igénylő szerelési műveleteket is ez a szakember végzi el. Ennek jelentőségét akkor lehet helyesen felmérni, ha tételesen megvizsgáljuk az elvégzendő műveleteket. A fogyasztásmérőnek az előlapra való felerősítéséhez szükség van: - a szigetelő lapra erősített hornyos csapra, amire a mérőmű házának felső részén elhelyezett akasztófül beakasztható; - a mérőmű házának alsó részén található két darab felerősítő láb helyszíni csavaros rögzítésére; - a mérőmű bekötéséhez a kapocstest alján a négy darab vezeték átbújtatására a helyszíni adottságoknak megfelelően a szigetelőlapon furatokat kell készíteni. A megszakító automata felerősítéséhez: - le kell szerelni az automata alsó és felső végén található - a bekötő vezetéket és a csavarokat borító - fedőlapot; - az automata felerősítésére az egymástól kb. 70 mm-re levő furatokat az előtét lapra át jelölik; - a bejelölt helyen 3 mm átmérőjű furatot készítenek ; - 2-2 darab alátétes, anyás csavarral felerősítik az automatát; - az automatához bejövő és onnan elmenő vezeték részére a szigetelő előlapon furatokat kell készíteni. A mérőmű és az automata bekötéséhez: - a hálózatról bejövő fázis- és nullavezetőket az automata egyik végén található kapocshoz fel kell vezetni és két darab csavarral bekötni; - két db megfelelő hosszúságú vezetéket kell a helyi kimérés alapján készíteni, ezek mindkét végét csupaszítani, s az automata másik végén levő kapocshoz bekötni; - a vezetékeket vissza kell vezetni az előlap alá és a mérőmű kapocstesténél ismét az előlap felső oldalára kell hozni; - a vezetékek még szabad végeit a kapocstest 1, illetve 4 hüvelyeibe be kell kötni; - a fogyasztó (k) hoz menő vezetékeket a kapocstest 3, illetve 6 hüvelyeihez be kell kötni; - a kapocstestre a kapocsfedelet két csavarral rögzíteni kell, majd azt ólomzárral lezárni; - az automata mindkét végén a kapcsokat szigetelő anyagból készült borítóval egy-egy csavar segítségével be kell fedni és a csavarokat (alul-felül) a jogosulatlan bontás megállapíthatóságát biztosító módon le kell zárni (pl. ólomzárral). Szemmel látható, hogy olyan kialakítás esetén, melynél a felszerelést és az összeköttetések létrehozását már a gyári szerelésnél el lehetne végezni, e műveletek általában betanított munkásokkal elvégezhetők lennének, s a helyszínen csak a már szerelt előlap felszerelését és a bekötést magát kellene elvégezni (beleértve az ólomzárazást). Annak, hogy ezen nyilvánvalónak tűnő újítás eddig nem valósult meg, az a magyarázata, hogy a mérőművet teljesen eltérő rendeltetésű és geometriájú helyiségekben kell felszerelni, a fogyasztásmérő készülék és a védőautomata egymáshoz képesti helyzetét a helyi adottságoknak megfelelően egyedileg kell megválasztani, s végeredményben a kapocstestnél és a védőautomatánál egyaránt olyan szereléseket kell végezni, melyeknél üzemi viszonyok között feszültség alatt álló vezetők (természetesen árammentesített állapotban vagy megfelelően szigetelt szerszámokkal) közvetlenül is megérintendők. S a készülékek szabványos tömeges előállításánál ezen körülmények figyelembevétele azt eredményezi, hogy még a tipizált mérőhelyekkel kialakított új építkezéseknél is megmarad az előbb felsorolt hátrányok egy része. Itt ugyan lehetne kedvezőbb megoldásokat kialakítani, ehhez azonban a készülékek konstrukcióját meg kellene változtatni, s akkor azok már nem lennének tetszőleges helyen egyaránt alkalmazhatók. Célunk az volt, hogy a két készülék szokásos kialakításának megváltoztatása nélkül olyan megoldást hozzunk létre, amelynél - az eredő helyigény optimálisan kicsi, úgyhogy kedvezőtlen helyeken sem merülhet fel a belső elrendezés megváltoztatásának, egyedi megválasztásának szüksége, - a bekötendő vezetékek kézzel vagy szerszámmal való megérintése egyetlen csatlakozási pontban szükséges, miáltal a helyszíni szerelési igény a fent leírt optimális elképzelésnek megfelelően alakul tetszőleges helyen való beiktatás esetén. Járulékos célkitűzés volt az összeépítés olyan módon való kialakítása, hogy a különböző gyártmányú és ennek megfelelően geometriai részletek tekintetében eltérő sajátosságú védőautomata készülékek minden esetben olyan irányítással legyenek elrendezhetők, hogy az ívoltó kamra fúvási iránya optimális legyen, vagyis a gravitációs erőtérrel szemben, felfelé nézzen. Találmányunk alapja az a felismerés, hogy ezen konstrukciós követelmények kielégíthetők, ha alkalmasan beágyazott szerelvényelemekkel kialakított tartóbakkal egészítjük ki a kapocstestet. Találmányunk tárgya ennek megfelelően fogyasztásmérő készülék váltakozóáramú hálózathoz, melynél a mérőmű házának alsó oldalfalához van illesztve a be- és kijövő vezetékek befogadására alkalmas - villamosan vezető anyagból készült hüvelyeket magába foglaló - kapocstest. A találmány abban van, hogy a kapocstest alsó falához szigetelő anyagból készült tartóbak van oldható kötéssel erősítve oly módon, hogy a tartóbakból függőleges irányban felfelé kiálló legalább két - vezető anyagból készült - csap van az első, illetve a második hüvelybe behelyezve és ott - oldható kötéssel - rögzítve, míg legalább két - pl. a harmadik és a negyedik - hüvellyel szemben a tartóbak -10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2