170810. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés rövidhullámú URH 2(n)h-típusú passzív refelektoros antennarendszer táplálására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1975. IX. 3. (EE—2370) Közzététel napja: 1977. III. 28. Megjelent: 1978. V. 31. 170810 Nemzetközi osztályozás: H 01 P 5/10 C: Feltalálók: SOÓS Tibor villamosmérnök, 60%, dr. SZÁLAI Pál villamosmérnök, 20%, dr. TÓFALVI Gyula villamosmérnök, 20%, Budapest Tulajdonos: Elektromechanikai Vállalat, Budapest Kapcsolási elrendezés rövidhullámú HRR 2(n)h-tipusú passzív reflektoros antennarendszer táplálására A találmány tárgya olyan kapcsolási elrendezés, amellyel biztosítani lehet a rövidhullámú HRR 2(n)htípusú, passzív reflektoros antennarendszerek főtápvonalának és reaktancia-vezetékének az antennarendszer sugárzási irányváltó kapcsolójához való olyan bekötését, amely kiküszöböli a főtápvonalak és a reaktancia-vezetéknek a dipólusfüggönnyel való káros csatolását. A rövidhullámú adástechnikában igen gyakran alkalmaznak vízszintes, egymás felett elhelyezett, párhuzamos dipólusokból álló ún. dipólusfüggönyökkel felépített antennarendszereket közepes vagy nagy távolságú sugárzásokra. Az antennarendszer általában két párhuzamosan elhelyezett függönyből áll, amely közül az egyik sugárzóként, a másik reflektorként működik, így az antennarendszer fő sugárzása csak a függönyökre merőleges egyik irányba alakul ki. Az antennarendszer szimmetrikus felépítésénél fogva könnyen megoldható a két függöny szerepének felcserélése, amellyel elérhető a fő sugárzási irány 180 fokos megváltoztatása. Az ilyen antennarendszerek típusjele: HRR, amely .horizontális polarizációjú, reflektoros és reverzálható (megfordítható) sugárzási irányú antennarendszert jelent. A típus jelölésénél még három, törtvonallal elválasztott számot is meg szoktak adni, amely számok jelentése sorrendben a következő: az első szám az egy sorban elhelyezett fél hullámú sugárzók számát, a második szám az egymás fölött elhelyezett sorok számát, és a harmadik szám a legalsó dipólusok hullámhosszban 10 15 20 25 30 mért föld feletti magasságát jelöli. A találmány olyan reflektoros, dipólusfüggönyökből felépített antennarendszerekkel kapcsolatos, amelyeknél a két függöny táplálása felcserélhető, és a függönyök egy sorban egy egészhullámú dipólust tartalmaznak. Az ilyen antennarendszereknél függönyönként egy-egy levezető szimmetrikus tápvonal végzi a függönyök gerjesztését. A passzív reflektoros antennarendszereknél a reflektorként szereplő függöny gerjesztése az adó által közvetlenül táplált, sugárzóként működő függönnyel való csatolással jön létre. Ilyen esetben a reflektor függöny levezető tápvonalát megfelelő reaktanciával kell lezárni, hogy a reflektor függönyében kialakuljon az optimális előre/hátra sugárzási viszonyt adó amplitúdójú és fázisú áram. A lezáró reaktanciát egy a végén rövidre zárt szimmetrikus tápvonal csonkkal, az úgynevezett reaktancia-vezetékkel szokás előállítani, amelyet az antennarendszer alatt, a föld felszíne közelében helyeznek el. Az ilyen passzív reflektoros antennarendszereknél a fő sugárzási irány 180 fokos váltását az antennarendszer alatt felállított nagyfrekvenciás átkapcsoló végzi, amely az adó felől érkező főtápvonalat és a reaktancia-vezetéket a megfelelő függönyökre kapcsolja. Ez a sugárzási irányváltó kapcsoló rendszerint szimmetrikus felépítésű, két áramkörű, és a konstrukciós lehetőségekből adódóan a kapocspárjai a kapcsoló négy oldalán vannak elhelyezve, meghatározva ezzel a kapcsolóhoz csatlakozó tápvonalak 170810 1
