170807. lajstromszámú szabadalom • Eljárás digitális információknak mágnesszalagon történő rögzítésére és kiolvasására, valamint kapcsolási elrendezés az eljárás foganatosítására

3 170807 4 - nem igényel nagy szalagsebességet, - nem támaszt szigorú követelményeket a szalagokkal szemben, - a szalag hagyományos sokszorosító eljárással másolható, sokszorosítható. Ez az eddig ismert eljárásoknál nem volt lehetséges. A találmány szerinti eljárást és kapcsolási elrendezést rajz alapján, kiviteli példák kapcsán ismertetjük részletesebben. Az 1-3. ábrák példaképpen rögzített és kiolvasott jelsorozatokat mutatnak. A 4. ábra a találmány szerinti beíró áramkör tömbvázlatának példakénti elrendezését mutatja, míg az 5. ábra a megfelelő kiolvasó áramkör tömbvázlatának példakénti elrendezését szemlélteti. Amint az la ábrán látható, egy szinuszos jelforrás - oszcillátor - által kibocsátott szinuszos jelek periódus ideje T. Az ábrán feltüntetett 1,5 T időtartam jelzi az egyes rögzített csoportok közötti jelszüneteket. A jeleket elektronikus kapcsoló elemmel (például tirisztorral, tranzisztorral, elektroncsővel stb.) úgy kapcsoljuk, hogy a kívánt kombinációban olyan csonka periódusok keletkezzenek, amelyekben vagy a + vagy a - félperiódus hiányzik. A kombináció valamely logikai 1 és 0 szinteket tartalmazó bemeneti információ hatására keletkezik. Az átalakítás után már +, illetve - félhullámok felelnek meg az 1 és 0 szinteknek. Az la ábra az oszcillátor által kibocsátott jeleket mutatja, az lb ábrán csupa + félperiódusból álló sorozat látható. Például ez a felvenni kívánt jel jelenik meg a hangrögzítő felvevő erősítőjének bemenetén. Az le és ld ábrák a visszajátszott jelnek oszcilloszkóp ernyőn megjelenő képét mutatják, mégpedig az le ábra az egyenáramú DC, az ld ábra pedig a váltakozóáramú AC állásban adódik. A 2. ábrán a találmány szerinti eljárással rögzített logikai 1011 információ kódnak visszajátszott jele látható. Amint megfigyelhető, két bit között 1,5 T idő telhet el. Ez az eljárással elérhető jelsűrűség maximuma. Oktató- és reklámberendezéseknél ez a jelsűrűség megfelel, és az eljárás egyszerű megvalósíthatósága nyújt kárpótlást ezért a viszonylag alacsony jelsűrűségért. A lejátszóerősítő kimenetén megjelenő 2. ábra szerinti jelalakot először megtisztítjuk a tranziensektől oly módon, hogy a hasznos félhullám után következő tranziens átengedését egy logikai jellel vezérelt analóg kapcsoló segítségével megtöltjük. Így a tranziensektől megtisztított +, ill. - jelhullámokat már csak polaritásuknak megfelelően valamely logikai rendszerhez szintben illesztve, négyszögjelekké alakítjuk át. Például, ha a + félperiódus felel meg az 1 szintnek és a - félperiódus a 0 szintnek, és órajel keletkezik minden + és - félperiódus esetén, úgy a keletkező négyszögjellel már valamely végrehajtó elem (relé, tranzisztor, tirisztor stb.) segítségével akár közvetlen vezérlési feladatok is elláthatók (például dia-szinkronizátor). Megjegyezzük, hogy az alkalmazott mágnesszalagos jelrögzítő alapját célszerűen egy, a kereskedelmi forgalomban beszerezhető magnetofon képezheti. Frekvencia átviteli tulajdonságai iránt nem támaszt komoly követelményt az eljárás. Bármely beszédfelvételre alkalmas magnó megfelelő erre a célra. A kiegészítő áramköröket (felvevő és/vagy lejátszó egységet) a szokásos hangfrekvenciás bemenet-kimenet csatlakozón át lehet hozzákapcsolni. További megjegyzésünk az 1. ábrán látható tranziensekkel kapcsolatos. Minél magasabb a magnetofon átviteli sávjának alsó határa, annál hegyesebb és kisebb amplitúdójú tranziens jelek keletkeznek, amelyek szélső esetben tűimpulzusokká fajulhatnak. A felső határfrekvencia az alkalmazható oszcillátor frekvenciát limitálja. A találmány szerinti eljárás alkalmazható úgy is, hogy az információt hordozó félperiódus szinuszos jelben folytatódik. Ezt mutatjuk be példaképpen a 3. ábrán. Ilyenkor a zavarok ellen szinte tökéletesen véd a redundancia, hiszen a hasznos jel bizonyos ideig tartó ismétlése esetén a zavaroktól jól elkülöníthető az információ. A tranziensek és az információt nem hordozó félhullámok (sraffozott terület) leválasztása a már előbb ismertetett módon történik. A továbbiakban a találmány szerinti eljárás foganatosítására alkalmas találmány szerinti beíró áramkör és kiolvasó áramkör egy-egy példakénti kapcsolási elrendezését ismertetjük tömbvázlatok alapján. A beíró áramkör egy szinuszos alaposzcillátor jeléből a kódolásnak megfelelően kihasított pozitív vagy negatív félhullámokat juttat a hangrögzítő bemenetére. A vezérelt beírást végző áramköröket célszerűen a 165 524 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás szerinti analóg kapcsolók segítségével oldjuk meg. Természetesen alkalmazható más hangfrekvenciás kapcsolóeszköz is. A kiolvasó áramkör a hangszalagról visszajátszott, kódolt félhullámokat alakítja logikai jelsorozattá, amely a kimeneten soros és/vagy párhuzamos formában jelenik meg. A beíró áramköri elrendezés felépítését és működését a 4. ábra alapján ismertetjük. Az O oszcillátor jele a logikai jellel vezérelt KI és K2 analóg kapcsolókon keresztül jut el a kapcsolási elrendezés Ki kimenetére. A két KI és K2 analóg kapcsoló úgy van kialakítva, hogy egyikük a +, a másik a - félhullámokat kapcsolja, azaz engedi, vagy nem engedi a Ki kimeneten megjelenni. Ennek megfelelően az O oszcillátor jele az oszcillátor ko kimenetéről egyrészt a KI analóg kapcsoló bl bemenetére, másrészt a K2 analóg kapcsoló b2 bemenetére jut, majd a KI, K2 analóg kapcsolók összekapcsolt ki és k2 kimenetein jelenik meg a kívánt félhullám, a V vezérlőáramkör pillanatnyi állásától függően. A V vezérlő áramkörbe az O oszcillátor ko kimenetéről jut jel a vezérlőáramkör bv bemenetén át, s ez az információ a szinuszos jel fázishelyzetéről ad felvilágosítást. A V vezérlő áramkörnek egy vagy több, xl.. .xn logikai bemenete van. A logikai bemenet vagy bemenetek állapotának megfelelően a logikai 1 és 0 szintek soros kódoláá alapján a vl és v2 kimenetekén mint a logikai KI és K2 analóg bekapcsolókat vezérlő jelek jelennek meg, amelyek a bvl, ill. bv2 vezérlő bemenetekre jutnak. A V vezérlő áramkör kétféleképpen is kialakítható. Az első esetben az egyes félszinuszokat tekintjük kódjelnek, míg a másik esetben a félszinusz teljes szinuszos jelcsomagban folytatódik. Ilyenkor a 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2