170787. lajstromszámú szabadalom • Csúszásgátló hóláncnak a gumiabroncsra történő felszerelését biztosító szerelvény

9 170787 10 re, akkor a vele kapcsolódó 29 láncszemnek a csatornán való továbbcsúszását is meg tudjuk akadályozni. Ugyanilyen elven alakítottuk ki a 40 lemezt is, melynek 41 furatai hegyesszög alatt futó csatornák révén vannak nyitva a lemez széléig. Mind a 13., mind a 14. ábrán azt látjuk, hogy a lemez és a láncszem középső nyílása azonos alakú. Ez lehetővé teszi azt, hogy a 4 kar 37 kapcsolópecke ide illeszkedjék. Ebben az esetben a 35 váll el is hagyható. A hólánc leszerelése legalább olyan vesződséges munka, mint a felszerelés. A 15., 16. és 17. ábrákon látható szerelvények segítségével ezt a munkát meg tudjuk könnyíteni. Ehhez pedig szükséges egy rugalmas 45 szerelővas, mely két horogban végződik; az egyik 46 horog olyan keskeny, hogy az összekötő láncot alkotó láncszembe bele lehet dugni, a másik 47 horog viszont akkora, hogy valamilyen másik jármű karoszszériáján kialakított kampóba, vagy egyéb 48 kiugró csapra stb. lehessen akasztani. A 45 szerelővas hosszát állítani lehet. Evégből célszerűen furatok vannak rajta, melyekbe a 46, 47 horgok beakaszthatók. Így a két horog egymástól tetszés szerinti távolságban helyezhető el. A szerelővas anyagának nem szükséges feltétlenül fémből készülni. Ez lehet keménygumi is. A találmány szerinti megoldásnak megfelelően kialakított hólánc leszerelése a következőképpen zajlik le: A 49 járművet úgy állítjuk meg, hogy a 2 horog a kerékköpenyen felül legyen. Ezután a 46 horgot a keresztirányú 21 láncdarab egyik láncszemébe akasztjuk (az ábrán ez nem látható), majd a 47 horgot a járműhöz közel levő valamilyen 48 csaphoz stb. erősítjük úgy, hogy a szerelővas, vagy keménygumi feszített helyzetben legyen. Meghibásodás elkerülése végett valamilyen tampont, gumidarabot vagy ehhez hasonló 50 párnát helyezünk a 45 szerelővas és a karosszéria közé. A 2 horgot leválasztjuk a láncszemtől, így a lánc a 16. ábrán látható helyzetbe kerül, miközben az 51 láncdarab a földre esik. Ezután a gépkocsit 30-40 cm-rel eltoljuk, de csak annyira, hogy az 51 láncdarab szabaddá váljék. A 45 szerelővas ebben a pillanatban a láncot lehúzza a köpenyről az 1 horog irányába, ahol már kézzel is meg lehet fogni és a horgot ki lehet akasztani. A 45 szerelővasnak négyféle szerepe van: 1. Megakadályozza azt, hogy a lánc a kerékköpenyről a jármű mozgása alatt leessen, illetve a láncot a kerékköpeny felső részén tartja. 2. A kocsi mozgása után a láncot alulról felfelé húzza a köpenyen, ennek eredménye az, hogy a lánc a kerékdobon csúszva zajt okoz, és így a vezető ebből meg tudja állapítani, hogy a már kiakasztott Tánc levétele megtörtént és meg kell állnia. 3. A lánc lehúzása alkalmával nincs szükség arra, hogy a lánchoz kézzel kelljen hozzányúlni, akár a köpeny külső, akár annak belső felületén. 4. A bal- és jobboldalon levő kerekekről egy szerelővas segítségével lehet a láncot leszerelni, mivel rugalmas anyagból áll. Előfordul a gyakorlatban az. hogy némely gépkocsivezető nem a megfelelő irányban manőverezik a kocsival. Az egy szerelővas alkalmazása ezt a tévedést eleve kiküszöböli. Szabadalmi igénypontok 1. Szerelvény csúszásgátló hóláncnak a gépkocsi kerekére történő gyors és könnyű felszereléséhez, azzal jellemezve, hogy a szerkezet hajlékony kapcsolórúdból (11) áll, melynek egyik végén lemez (3) van kiképezve, mely keskenyebb, mint a láncszem belvilága, ehhez merev kar (4) csatlakozik, melynek egyik végén a hajlékony kapcsolórúddal (11) mechanikusan össze- és szétkapcsolható módon elhelyezett bilincse (6) van, a bilincsbe a láncszem a karra (4) merőleges helyzetben illeszkedik, szabadon hagyva a láncszem nyílását. 2. Az 1. igénypont szerinti szerelvény kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kapcsolórúd (11) hajlékony szalag, mely a láncszemen keresztül van bújtatva, vastagsága a láncszemet alkotó huzal vastagságánál nagyobb. 3. A 2. igénypont szerinti szerelvény kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hajlékony kapcsolórúd (11) végén csíptetőalakú rugó (9) van, melynek végei (12) be vannak hajlítva, és a lánc végére szerelt horgon levő két bemélyedésbe (13) kapaszkodnak bele. 4. Az előző igénypontok bármelyike szerinti szerelvény kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a merev kar (4) végére U-alakú bilincs (6) van szerelve, melynek szárai (19) rugalmasan szorulnak egymáshoz és a szárakon a láncszem vastagságával egyenlő méretű nyílások (7) vannak kialakítva, s az U-alakú bilincs a merev kar (4) végére a láncszemet rögzítő helyzetben van felerősítve, amikor is a láncszem az U-alakú bilincs szárain levő nyílásokba a karra merőleges helyzetben illeszkedik. 5. Az előző igénypontok bármelyike szerinti szerelvény kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a merev kar (4) egyik vége villa (5) alakúra van kiképezve. 6. Az előző igénypontok bármelyike szerinti szerelvény kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a merev kar egyik végén levő rugalmas anyagú bilincs (6) két szárán a láncszemet pozicionáló nyílások (7) vannak kiképezve, s a bilincs a kar végére a lánc helyzetének megfelelő helyzetben van felerősítve, mimellett a láncot a bilincs szárai közrefogják. 7. Az előző igénypontok bármelyike szerinti szerelvény kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kapcsolórúd végén rugalmas anyagú csíptető (27) van, mely a lánc horgával sarkantyúszerűen kapcsolódik. 8. Az előző igénypontok bármelyike szerinti szerelvény kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hajlékony anyagú kapcsolórúd végén levő megfogószerelvény a horgon kialakított furatba (25) befűzhető, hajlékony vagy rugalmas huzal. 9. Az előző igénypontok bármelyike szerinti szerelvény kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kapcsolórúd végén levő megfogószerelvény a hoszszanti lánc (2) másik végén levő horog oldalával kapcsolódó csíptető (27), amely a horog oldalán ki-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5