170745. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerves vegyületeket tartalmazó szennyvizek kémiai tisztítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1974. III. 25. (SE—1717) Közzététel napja: 1977. III. 28. Megjelent: 1978. IV. 30. 170745 Nemzetközi osztályozás: C 02 C 5/00 / > Feltalálók: Soóky Ilona vegyésztechnikus, 65% Fekete Szilárd vegyészmérnök, 35% Budapest Tulajdonos: Szerves Vegyipari Kutató Intézet, Budapest Eljárás szerves vegyületeket tartalmazó szennyvizek kémiai tisztítására i A találmány tárgya eljárás szerves vegyületeket tartalmazó szennyvizek kémiai tisztítására. A találmány szerinti eljárással a szennyvizekből a vizes közegben anionná disszociáló, savas poláris csoportot (így szulfonát-, szulfát-, karboxilát- és/vagy foszfát-csoportot 5 vagy hasonló savjellegű csoportot) hidrofób jellegű széndús molekularészhez kapcsolva tartalmazó szerves vegyületeket távolítjuk el. Ismeretes, hogy a környezetvédelem területén rendkívül sok problémát okoz a felületaktív anyagok (mosó-, 10 nedvesítő- és emulgeálószerek) hatásos eltávolítása. Ennek oka az, hogy a felületaktív anyagok, amelyek gyakorlatilag teljes mennyisége felhasználás után a szennyvízbe kerül, általában biológiailag nehezen bonthatók le. A problémák csökkentése érdekében az elmúlt 15 évek során különböző biológiailag bontható felületaktív anyagok gyártását tűzték ki célul (Chemical Engineering 68, 84 [1962]), ezekkel azonban a fizikai és kémiai hatásoknak ellenálló, nagy hatásfokú készítményeket (például az anionos detergenseket) egyelőre nehéz helyette- 20 síteni. Ipari szennyvizekben a felületaktív anyagok gyakran egyéb szerves szennyezőanyagokkal, például színezékekkel vagy zsírokkal együtt jelennek meg. A biológiailag nehezen bontható felületaktív anyago- 25 kat tartalmazó szennyvizek tisztítására ismert és alkalmazott eljárások általában fizikai, kémiai és biológiai módszerekből tevődnek össze (L. C. Leatherland: The Treatment of Textile Wastes, Proc. 24th Ind. Waste Conf. Purdue Iniv. kch. sec. 135, 896 [1970]). Előtisz- 30 tításként fiotációs, koagulációs vagy adszorpciós módszereket alkalmaznak; koagulálószerként rendszerint vas- vagy alumíniumsókat, míg adszorbensként például aktív szenet, antracitot vagy derítőföldet használnak. Ezen eljárások hátránya azonban az, hogy a tisztítás hatékonysága rendkívüli mértékben függ a szennyezőanyagok koncentrációjától, továbbá a nagy mennyiségben képződő és rendszerint nehezen vízteleníthető iszapok kezelése és a környezetvédelem szempontjából megnyugtató elhelyezése igen sok problémát jelent. Az előtisztítást gyakran biológiai tisztítás követi, amellyel a szennyvíz egyéb bontható szerves szennyezéseinek eltávolítását biztosítják. A biológiai tisztítás hatásfoka azonban jelentős mértékben függ az előkezelt szennyvíz minőségétől, mert 10—40 mg/l-nél nagyobb felületaktív anyag-tartalom esetén levegőztetési és ülepítési problémák jelentkeznek. A természetes eredetű vagy szintetikus színezékeket yagy színezőanyagokat tartalmazó vizek tisztítására is elsősorban az adszorpciós módszerek használatosak. Itt is fennáll azonban a hatásfok és az iszapkezelés problémája, s minthogy ezeknek az anyagoknak túlnyomó része biológiailag nem bontható, elszínezik a befogadó vizét és rontják a víz ízét. Ismert szennyvíztisztítási módszer továbbá az ioncsere és az ozonizálás. Ezek a módszerek jó hatásfokúak, de igen költségesek és nem specifikusak. Ennek tulajdonítható, hogy e módszerek a gyakorlatban csak igen szűk körben kerülnek alkalmazásra. 170745 1
