170737. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a dohánylevél és/vagy a száras dohány betakarítás utáni kezelésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 170737 AAV Bejelentés napja: 1972. III. 14. (PU—180) Nemzetközi osztályozás: A 24 B 3/04 A 24 B 3/12 A közzététel napja: 1972. XII. 28. " , •>, ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1978. III. 31. ' - ,, "• \ Puskás Zoltán oki. ált. mérnök Budakeszi Berendezés a dohánylevél és/vagy a száras dohány betakarítás utáni kezelésére Ismeretes, hogy az élvezeti célokra termesztett dohánylevelet a betakarítása után kezelni kell. Ezen kezelés célja, hogy egyrészt siettesse azokat a folyamatokat, amelyek után a dohánylevél belső átalakulások következtében a fogyasztói igényeket kielégítheti, másrészt megállítsa és megakadályozza a minőséget rontó átalakulásokat, végül tartósítsa a dohánylevelet. E folyamatok során a dohánylevél először elveszti természetes zöld színét, megsárgul, közben eredeti víztartalmának 40-50%-át leadja. Ezt követően a dohánylevelet a lehető leggyorsabban meg kell szárítani, mégpedig úgy, hogy a levél erezete is megszáradjon, majd a kiszárított dohányt a törmelékmentes kezelés céljára puhítani kell. E célra eddig úgynevezett dohányszárító pajtákat alkalmaztak, amelyeknek terében a dohánylevelet zsinórokra fűzve felaggatták és vagy természetes, vagy mesterséges szárító légáram hatásának tették ki. E technológia szempontjából természetes szárításnak azt nevezik, ahol a szárítás külső hőenergia közlése nélkül valósul meg, vagy külső energia közlése esetén is akkor, ha a bevezetett forró levegő hőmérséklete a 30 °C-t nem haladja meg. Mesterségesnek azt a szárítást tekintik, ahol a külső energia felhasználása útján bevezetett forró levegő hőmérséklete 30 °C-nál magasabb. Az elterjedten alkalmazott természetes szárító berendezéseknél (ún. dohányszárító pajták) jelentős munkaerő-szükségletet képvisel a levelenként betakarított dohánynak zsinórra történő felfűzése, miértis történtek kísérletek a dohánynak szárával együtt történő aratására és az egész növénynek szárral együtt történő utókezelésére. A hagyományos dohányszárító pajtákban a jó térkihasználás érdekében a dohányleveleket, illetve 5 a száras dohányt meglehetősen tömören helyezik el, miáltal a pajtában természetes úton keletkező légmozgás a leveleket nem éri egyenletesen, így egyes leveleken a folyamat gyorsabban, másokon lassabban zajlik le. A túlfonnyasztott dohány színe sötétlő barna, ez veszít élvezeti értékéből. Ezenfelül az ilyen természetes szárításnál a folyamatot az időjárás változása jelentős mértékben befolyásolja. Természetes szárítás esetén ezenfelül a folyamat el is húzódik, ami azt eredményezi, hogy a pajtát egy 15 idényben csak egy folyamat levezetésére lehet felhasználni. Történtek kísérletek mesterséges szárításra is. E berendezések jó része forró levegő hozzávezetésén alapszik, mely egyrészt jelentős hő- és villamos-20 energia-igénnyel jár, másrészt a dohány itt is valamilyen adott formában fel van függesztve és így e mesterséges berendezéseknél is nehézségbe ütközik annak biztosítása, hogy a forró levegő valamennyi levelet egyenlően és egyenletesen érje. Történtek kí-25 serietek polietilén fóliából készült sátrak alatti szárításra, folyamatos üzem biztosítására az árut hordozó és fűtött alagútban haladó kon vej er alkalmazásával, ezek ismét rendkívül magas energia- és területigényükkel tűnnek ki. 30 Hazánkban is terveztek mesterséges dohányszárí-170737 1
