170704. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített 3-amino-5-szulfamil- benzoesav-származékok előállítására

3 170704 4 szerinti eljárás előnye tehát, hogy a 3-alkilamino-5--szulfamoil-benzoesavakat általában véve sokkal jobb tér-idő-termelés tényezőkkel tudjuk előállítani, mint az eddig ismert eljárásokkal. Továbbá több olyan farma­kológíailag hatásos vegyületeket állíthatunk elő a talál­mány szerinti eljárással, melyek előállítása különben nehézkes vagy gyakorlatilag egyáltalában megvalósít­hatatlan volna. A találmány szerint alkalmazott II általános képletű 3-acilamino-5-szulfamil-benzoesav-származékok külön­böző eljárások alkalmazásával hozzáférhetőek. így pél­dául a III általános képletű 3-amino-5-szulfamil-benzoe­sav-származékokat — amelyben X, R1, R 2 , R 3 , R 4 és R 5 szubsztituens jelentése a fenti —; amidképzésre alkalmas karbonsavszármazékokkal, így például karbonsavan­hidriddel vagy karbonsavhalogeniddel a szokásos mó­don reagáltatunk. Az acilezéshez szükséges III általános képletű amino­vegyületek a szakirodalomból ismeretesek. A 4-fenoxi­vegyületek alkoximetil-, fenoximetil- és feniltiometil­-szulfamil-származékait úgy állítjuk elő, hogy a 3-nitro­-4-fenoxi-5-szulfamil-benzoesavésztert formaldehiddel és alkohollal reagáltatjuk, végül a nitrocsoportot redu­káljuk. A III általános képletű 3-aminobenzoesav-származé­kok szabad sav vagy észter alakjában állíthatók elő és így reagáltathatok. A megfelelő II általános képletű 3-acilamino-benzoe­sav-származékokat a találmány szerinti eljárással bór­hidrid vagy komplex bórhidridek alkalmazásával Lewis­sav jelenlétében redukáljuk. A reakciónál a szabad kar­bonsavak alkalmazhatók. Előnyös azonban, ha a kar­bonsavat a redukció megkezdése előtt olyan sóvá alakít­juk át, amely a redukciót nem gátolja. Ilyen sóként pél­dául az alkálifém- vagy alkáhföldfémsó alkalmazható. Abból a célból, hogy tiszta reakcióterméket magas ho­zammal lehessen előállítani, különösen előnyös, ha a redukciónál 3-acilamino-5-szulfamil-benzoesavesztért al­kalmazunk. Az észterek a szakirodalomból ismert eljárással állít­hatók elő. Észterként különösen beváltak az 1—5 szén­atomos alkilészterek, így a metilészter-, etilészter- vagy n-pentilészter alkalmazása, amely adott esetben a másik fenilgyűrűben halogénatommal, 1—5 szénatomos al­koxicsoporttal vagy nitrocsoporttal van helyettesítve, ilyen például a benzilészter vagy a p-metoxibenzilészter vagy a t-butilészter és benzhidrilészter. Redukálószerként különböző bórhidridek, így pél­dául a diborán jön számításba. A diborán megfelelő védőintézkedés, például közömbös gázként nitrogén al­kalmazásával, vezethető be a reakciókeverékbe. A reak­ció vezetése szempontjából azonban egyszerűbb, ha a bórhidrideket, így például a diboránt oldószerben vesz­szük fel és a reakciónál az oldatot alkalmazzuk. Oldó­szerként éterek, például a tetrahidrofurán vagy a dietilén­glikoldimetiléter alkalmazása vált be. A redukcióhoz alkalmazott diborán a legkülönbözőbb módszerekkel állítható elő, például akként, hogy bór­trikloridot lítiumalumíniumhidriddel az alábbi reakció­egyenlet szerint 4 BC13 + 3 Li A1H4 -* 3 Li AICI4 + 2 (BH3) 2 reagáltatunk vagy az előállítást tetraalkilammónium­boranátból és alkilhalogenidekből kiindulva (Tetra­hedron Letters 1972, p. 3173) végezzük. A II általános képletű 3-acilamino-vegyületek előbbi­vel azonos redukcióját valósíthatjuk meg egy alternatív 5 reakcióváltozat segítségével, ha a komplex bórhidride­ket Lewis-sav jelenlétében reagáltatjuk. Az előbbi redukciós módszernél alkalmazott komplex bórhidridek a következők: például az alkáliboranátok, így a lítiumbórhidrid, nátriumbórhidrid vagy kálium-10 bórhidrid vagy az alkáliföldfémboranátok, így a kal­ciumbórhídrid vagy a cinkbórhidrid vagy alumínium­bórhidrid. A bórhidridek a Lewis-sav hozzáadásánál a 3-acilamino-csoportot alkil-amino-csoporttá redukálják anélkül, hogy a karbonsavészter-funkciós csoport lé-15 nyeges mértékben hidrolízist szenvedne. Lewis-savként a találmány értelmében különösen a következőket alkalmazzuk: alumíniumklorid, titántetra­klorid, óntetraklorid, kobalt(II)-klorid, vas(III)-klorid, higany(I)-klorid, cinkklorid és bórtrifluorid, és ezek 20 adduktjai, így a bórtrifluorid-éter-komplexek. Fennáll a lehetősége annak is, hogy a reakciónál, ahol a bórtri­fluorid-éterkomplexet alkalmazzuk, például nátrium­bórhidriddel in situ diborán képződjön az alábbi reak­cióegyenlet szerint: 25 4 BF3 + 3 NaBH 4 -*2 (BH3 ) 2 + 2 NaBF 4 (vö. Fieser, Fieser: Reagents for Organic Synthesis, John Wiley and Sons, Inc., New York, Vol. 1, p. 199). 30 Magas hozam elérése érdekében a redukálószert leg­alább sztöchiometrikus mennyiségben kell alkalmazni. Előnyösnek bizonyult azonban, ha a redukálószert sztöchiometrikusnál nagyobb mennyiségbén alkalmaz­zuk. A beadagolt Lewis-sav mennyisége azonos lehet, a 35 tapasztalat szerint azonban gyakran elegendő, ha a Lewis-savat a redukálandó anyagra csak sztöchiometri­kus mennyiségben, míg a komplex bórhidridet felesleg­ben alkalmazzuk. Igen jó eredményhez jutunk, ha például a titántetra-40 kloridhoz a sztöchíometrikushoz képest négyszeres mennyiségű nátriumbórhidridet adunk hozzá, míg bór­trifluorid-éter-komplex alkalmazása esetén a nátrium­bórhidridet sztöchiometrikus mennyiségben alkalmaz­hatjuk. 45 A nátriumbórhidrid Lewis-savval végbemenő reakció­jánál előállítható komplexekről például a Fieser, Fieser: Reagents for Organic Synthesis, John Wiley and Sons Inc., New York, főként az I. kötet p. 1053—1054, II. kötet p. 430—431, III. kötet p. 264—265. oldalain talál-50 ható ismertetés. A reakció jobb kivitelezése szempontjából előnyös, ha a redukciót oldószerben végezzük. Oldószerként a re­dukciót hátrányosan nem befolyásoló oldószerek jön­nek számításba, például az éter, mint a tetrahidrofurán 55 vagy a dietilénglikoldimetiléter. A redukció lefolytatásá­nál alkalmazott oldószer azonos lehet a bórhidrid oldá­sára alkalmazottal, ettől azonban eltérő oldószert is fel­használhatunk. A redukciót tág hőmérsékleti tartományban végez-60 hetjük. A reakcióhőmérséklet attól függ, hogy milyen kiindulóanyagot (sav vagy észter) és milyen redukáló­szert alkalmazunk. Különösen előnyösnek bizonyult, ha a redukciót szobahőmérsékleten vagy kissé emelt hőmérsékleten végezzük. Ha hosszabb reakcióidőt szá-65 mítunk, akkor a reakció szobahőmérsékleten is végre-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom