170696. lajstromszámú szabadalom • Berendezés anyagoknak két fluidum között elhelyezett féligáteresztő membránokon való átdiffundáltatására

170696 . A 3 ';.,-. • . .-» 4 A művese össz-súlyának a lehető legkisebbnek kell lennie. A veséhez tartozó részek, illetve alkatrészek a tömeggyártásban egyszerűen és olcsón'előállíthatók kell legyenek, mivel a művesét így a használat után el lehet dobni. Akár a vér, akár a só-oldat átáramlásának a művese teljes keresztmetszetében egyformának kell lennie, hogy ily módon az egész vért hatásosan lehessen tisztítani. Ennek érdekében tehát egyenletes elosztást kell - főleg vér esetén - biztosítani, éspedig elsősorban a mindenkori membránpároknál, másodsorban pedig a különféle membránpárok között. A művesének tökéletesen zárt rendszert kell képeznie, amelyet közvetlenül lehet a vér és a tisztítófolyadék részére szolgáló célszerű tömlőkhöz csatlakoztatni. Emellett ezen tömlőknek is legcélszerűbben „eldobhatóknak", azaz csak egyszer felhasználásra kerülőknek kell lenniök, így tehát az egész rendszert el lehet a használat után dobni. A vér hatásos tisztításának megvalósításához anélkül, hogy abból túlságosan nagy mennyiséget kellene felhasználni, a művesét több részből kell összeállítani. Ezen részek egyszerű kezelhetőségét is biztosítani kell, éspedig úgy, hogy egyúttal kiküszöböljük a vér és a tisztítófolyadék csatornái közötti átszivárgás veszélyét, illetve kockázatát. A műveséhez tartozó azon membránokat, amelyek a vér és a tisztítófolyadék szétválasztására szolgálnak, jól alá kell támasztani, annak érdekében, hogy ne léphessen fel náluk akkora igénybevétel, amelynél már törési veszély állna elő. A találmány segítségévél adott esetben igen hatásos elosztás érhető el a tisztítófolyadéknál, éspedig anélkül, hogy néhány szabad sóelosztótárcsát is alkalmazni kellene, mint a hasonló célú, ismert berendezéseknél. Az eddig elmondottak, valamint még számos további követelménynek a továbbiakban leírásra kerülő művese eleget tesz. A leírás során utalni fogunk a csatolt ábrákra, amelyek a találmány tárgyának előnyös, példaképpeni kiviteli alakját mutatják be. A rajzokon az 1A ábra egy találmány szerinti, hosszúkás alakú művese egyik végének vázlatos metszete és az IB ábrán az 1A ábra egy részletét láthatjuk, nagyított léptékben, ahol a művesékhez tartozó távtartólapok és membránok egymástól szét vannak húzva. A 2. ábra a műveséhez tartozó egyik távtartólap felső oldala. Az ábrázolásnál rövidítést, azaz törést alkalmaztunk. A 3. ábrán hasonló módon mutatjuk be ugyanazon lapnak alsó oldalát, azaz alulnézetét és a 4. ábra hasonló, rövidített módon, az előbbi lap oldalnézetét tünteti fel. Az 5. ábra a 3. ábrán V-V jelű vonal mentén vett részmetszet és a 6. ábra a 2. ábrán VI-VI jelű vonal mentén vett metszetet szemléltet. A 7. ábrán a 2. ábra VII-VII jelű vonala mentén vett metszetet láthatjuk és a 8. ábra ugyancsak a 2. ábrán levő, VIII-VIII jelű vonal mentén vett metszeti kép. A 9. ábrán a 2. ábra IX-IX jelű vonala mentén vett metszet látható, a 10. ábra a 2. ábra X-X jelű vonala mentén vett metszetet mutatja be és a 11. ábrán a 2. ábra XI-XI jelű vonala mentén vett metszetet láthatunk. Amint azt legjobban az 1A és IB ábrán láthatjuk, a találmány bemutatását szolgáló példaképpeni művese a felső 10 feszítőlapból és az alsó 11 feszítőlapból áll, amelyeket a befogásra is alkalmas 12 feszítősínek tartanak össze. A 10 és 11 feszítőlapok között egy köteg egyformán kialakított 13 távtartólap és párosával elhelyezett 14 membránok vannak befogva. Ezt a köteget egészen kívülről a felső 15 zárólap és az alsó 16 zárólap határolja. A 17 csőkarmantyú révén, a belső 18 csatornán át sóoldatot vezetünk be. Az említett 18 csatorna a távtartólapokból és a közöttük levő membránokból összeállított egész kötegen keresztülhalad. Az előzőekben leírthoz hasonló módon egy másik csőkarmantyún keresztül vért vezetünk a műveséhez. Mivel azonban a vér hozzávezetésének módja nem képezi részét a találmánynak, ezért arra részletesebben nem térünk ki. Ezt például úgy lehet megoldani, ahogy az a 218 441 és 314 167 számú svéd szabadalmakban le van írva. A só-oldat áramlásának útját legjobban az IB ábrán követhetjük nyomon. A 18 csatornától az oldat a sugárirányban elhelyezkedő belső 19b és 19c elosztócsatornákon át áramlik. Emellett a 19b és 19c elosztócsatorna a távtartólapok átellenes végeinél, a 18 csatornától kiindulva annak alsó, illetve felső oldalán van kialakítva. Az IB ábrán bemutatott helyzet elérése érdekében emellett minden második távtartólap megfordítás nélkül, azaz ugyanazon oldalakkal felfelé, azonban 180°-kal el van forgatva. A 19b és 19c elosztócsatornáktól a só-oldat a távtartólapokat átmetsző belső 20 mellékcsatornákon át áramlik, a távtartólapok átellenes oldalához. A 20 mellékcsatornákból azután a folyadék a sugárirányban elhelyezkedő, külső 21a és 21d elosztócsatornákon át áramlik tovább. Emellett a 21a és 21d elosztócsatornák a távtartólapok átellenes végeinél, azok felső, illetve alsó oldalán vannak elhelyezve. A 21a és 21 d csatornáktól kifelé a lapokat átmetsző 22 mellékcsatornák nyernek alkalmazást. Ezeknek köszönhető, hogy a folyadék a 21a és 21d elosztócsatornáktól a lap mindkét külső oldala mentén tovább áramolhat. Mivel a só-oldat nem áramolhat be a 14 membránok között levő közbenső térbe, ezért belső, gyűrűalakú 23a tömítőperemeket, valamint külső, ugyancsak gyűrű-alakú 24c tömítőperemeket alkalmaztunk. Ezen tömítőperemek arra szolgálnak, hogy a külső, sima, gyűrű-alakú 25b tömítőfelületekkel, valamint a belső, ugyancsak sima, gyűrű-alakú 26d 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2