170654. lajstromszámú szabadalom • Felszerelhető készüléktartó, főleg vontatókhoz, amelynél a felső vezetőrúd az alsó vezetőrudakkal szemben laprugóval van alátámasztva

3 170654 4 elhajlott teleszkópcső-alátámasztó például kérdésessé teszi a hárompontos felfüggesztő készülék működését. Szintén hátrányos hatást fejt ki az, hogy a fő-, illetve kereszttartók beépítési hossza az 1-3. kategóriájú készülékeknél a teljes szélességre kiterjed és erősen korlátozza a felső vezetőrúd tartományában az oldalsó szabad teret. Ezáltal a vontatóvezetőt megakadályozza abban, hogy a vontatóra hátulról szálljon fel. Ezen túlmenően hátrányosnak kell tekinteni azt is, hogy az ismert hárompontos felfüggesztőkészülékeket a vontató pótkocsi-üzeme esetén fel kell húzni és a sárhányókon reteszelni, amennyiben nem szereljük le őket teljesen. Ezáltal szintén akadályozódik a vezető mozgási szabadsága a vontatójármű hátsó részén. Néhány további ismert kivitelnél a felső és alsó vezetőrudat összekötő rácsrudak háromszög-alakú keretet alkotnak. Ezáltal viszont igen erősen beszűkül a hozzáférési lehetőség a pótkocsi-kapcsolóhoz és a hajtómű-tengelykapcsolóhoz. Ezek alapján az ilyen hárompont-felfüggesztéses készüléket feltétlenül le kell szerelni, a vontató pótkocsi-üzemmódja esetén. Ezt persze hátrányosnak tartjuk. A találmány feladata olyan felszerelhető készüléktartó létrehozása, amely egyszerű felépítésű és nem érzékeny a használat során. Azokat a támaszokat, amelyek a felső és alsó vezetőrúd távolságát biztosítják, nem terhelhetik a kapcsolóerők. A készüléket olyan mezőgazdasági gépekhez is alkalmazni kell tudni, amelyek aszimmetrikus csatlakozási pontokkal rendelkeznek. Ne legyen szükség arra, hogy a készüléktartót exakt módon kelljen mind a különféle oszlopmagasságokhoz, mind a különféle kategóriájú felfüggesztendő gépek szélességéhez beállítani. A felszerelhető készüléktartónak olyan kialakításúnak kell lennie, hogy a felső vezetőrúdtól jobbra és balra a lehető legnagyobb szabad tér maradjon. Pótkocsi-üzemben a készüléktartó helytakarékosan a vontatón maradhasson. Mindezen feladatokat a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy mindegyik alsó vezetőrúdhoz egy laprugót rendelünk hozzá, melynek egyik vége forgathatóan, vagy térbelileg mozgathatóan van a hozzátartozó alsó vezetőrúd fogóhorgának kampójával összekötve, míg másik, felső végük nem elfordítható módon van csatlakoztatva a felső vezetőrúd (ak) hoz, vagy az azt (azokat) tartó, s a két laprugót összekötő kereszttartóhoz, mimellett a laprugók a kívánt irányban előre meg vannak hajlítva, vagy az erő bevezetése a kereszttartón át a hajlítás irányában történik. A felső- és alsó vezetőrúd közötti magassági távolságot itt előnyösen a hajlítás irányában már előhajlított laprugók segítségével, s laprugókhoz el nem forgathatóan - éspedig a kívánt magasságnak megfelelő szögben - hozzáerősített kereszttartókkal együttműködve úgy állapítjuk meg, hogy a felső- és alsó vezetőrúd közötti merőleges távolság nagyobb legyen, mint az oszlop fordulási pontjának a felerősítendő készüléktől való távolsága. Az összekapcsolási művelet során először az oszlop felső fordulási pontjával járunk rá, éspedig a vontató hátrálása segítségével, miközben az alsó vezetőrudat a tolórúd révén felemeljük. Ezzel egyidejűleg kerül sor a felső vezetőrúdnak a közbeiktatott laprugók útján való felemelésére. Miután a felső fogóhorog beugrott és reteszelődött a felszerelendő készülék oszlopának felső kapcsoláspontjánál, az alsó vezetőrudakat tovább emeljük felfelé. Az előhajlítotf laprugók lehetővé tesznek egy viszonylagos elmozdulást a felső és alsó vezetőrúd között. Miután megtörtént az oszlop alsó kapcsoláspontjának megfogása az alsó vezetőrúd fogókampója segítségével, s ugyancsak létrejött annak reteszelése is, az összekapcsolás művelete befejeződött. A szétkapcsolás! folyamat a fogóhorognak húzókötél segítségével történő kireteszelése után, megfordított értelemben megy végbe. A találmány szerinti kialakításnál előnyös továbbá, hogy a felső és alsó vezetőrúd közötti támasznak nem kell tartóerőt átvennie, mivel a felfüggesztendő készülék, illetve gép felső kapcsolási pontjának rájárásakor semmilyen vagy csak lényegtelen nagyságú erők adódnak át a laprugókon keresztül. A találmány egy további jellemzője, hogy a laprugók lényegileg függőlegesen, egymástól olyan távközzel vannak elhelyezve, mint az alsó vezetőrudak és egy kereszttartó révén össze vannak kötve egymással. Emellett előnyös az, hogy a laprugók ívelten - éspedig a vezetőüléstől a hajtóműház irányában - elő vannak hajlítva, miáltal terheléskor ebben az előre megadott irányban fognak továbbhajlani, s nem léphet fel holtpontnyi helyzet. Ugyancsak egy további találmányi jellemző, hogy a laprugók a felső vezetőrúdtól, vagy egy kereszttartótól kiindulva - melynek hossza kisebb, mint az alsó vezetőrudak egymás közötti távolsága -, ferdén haladnak az alsó vezetőrudakhoz, aholis a laprugók - ív-alakú előhajlításukon túlmenően - a hajlítás irányában, egymástól távközökkel elrendezett több párhuzamos, a hajlítás síkjában elhelyezkedő stabilizáló leélezéssel vannak ellátva, s egy csavarhoz hasonló, oldalt az alsó vezetőrudakhoz nyúló lengővel vannak kialakítva. Emellett előnyös az is, hogy a felső vezetőrúdtól jobbra és balra eső szabad tér lényegesen nagyobb, mint a régebbi javaslatok alapján történő kialakítás esetén, mivel a kereszttartó, amelyre a ferdén elhelyezkedő laprugók vannak ráerősítve, lényegesen rövidebb, mint a két alsó vezetőrúd közötti távolság. A találmány szerinti kialakításnál további előny még, hogy az ívelten előalakított laprugók egymástól bizonyos távolságnyira, egymással párhuzamos több leélezéssel vannak ellátva, s egy csavarhoz hasonló, a kereszttartótól oldalt lefelé, az alsó vezetőrudakhoz tartó lengővel vannak kialakítva. A laprugók ilyen módon megfelelő oldalstabilitással rendelkeznek, ami biztosítja a problémamentes kapcsolódást. Az egyszerű, tehát nem előhajlított és a kereszttartótól ferdén az alsó vezetőrúdhoz tartó laprugók ezzel szemben olyan erősen kitérnek oldalra, hogy az alsó vezetőtartók kapcsolópontjait nem lehet megfogni. A találmány egyik jellemzője szerint a laprugók egymásfelé, illetve egymás felől, valamint a kereszttartó elfordíthatóan vannak elrendezve. Emellett előnyös még, hogy a laprugók oldalirányú elfordulhatósága lehetővé teszi a különféle tá-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2