170620. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nagy nedvességtartalmú anyagok gazdaságos szárítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1973. IV. 19. (PO-536) Közzététel napja: 1976. XII. 28. Megjelent: 1978. III. 31. 170620 Nemzetközi osztályozás: F26B 15/04 Prohászka László oki. gépészmérnök 50%, Juhász Endre oki. gépészmérnök 20%. Hokky György oki. gépészmérnök 20%, dr. Zelen Béla oki. gépészmérnök 10%, Budapest Eljárás és berendezés nagy nedvességtartalmú anyagok gazdaságos szárítására A találmány tárgya eljárás és berendezés nagy nedvességtartalmú anyagok szárítására, mellyel minden fajta, de főleg a nagyon nedves anyagok szárítása az eddigi eljárásoknál sokkal gazdaságosabban végezhető úgy, hogy a találmány szerint 5 még olyan nagyon nedves és kis értékű anyagokat is gazdaságosan ki lehet szárítani, amelyeket eddig a magas költségek miatt mesterséges úton egyáltalában nem is szárítottak. 10 Egyes anyagok víztartalma eredeti állapotukban ugyanis olyan nagy, hogy azokat kezdettől fogva mesterségesen szárítani, az eddig ismert eljárások szerint gazdaságosan nem lehetett. Különösen gazdaságtalan a szárítás akkor, ha a szárítmány — azaz 15 a kiszáradt anyag - értéke csekély. Ilyen anyagok például a mezőgazdaságban a kisebb tápértékű frissen kaszált gazos füvek, különösen esős időben, továbbá, az ipartelepek, cukorgyárak és konzervgyárak mosóvizei illetve azok ülepítése útján kelet- 20 kezett iszap, a víz- és szennyvíztisztító telepeken keletkező iszapok, az erősen földes nagy hamutartalmú, mosásra szoruló barnaszenek, lignitek, tőzeg, érctisztító és feldolgozó telepek iszapjai stb. Az ilyen, viszonylag kis értékű, de nagyon nedves anyagok szárítása különlegesen jó termikus hatásfokú, egyszerű kivitelű, olcsón előállítható, könnyen kezelhető, olcsón üzemeltethető berendezésben lehet csak gazdaságos. 25 30 A találmány olyan új eljárás, valamint azt megvalósító szerkezet, ill. ilyennel működő berendezés, amelynek alkalmazásával egész nagy - akár 90%-nál is nagyobb nedvességtartalmú és kis értékű anyagok is gazdaságosan kiszáríthatók. Az olyan anyagok pedig, amelyeknek nagy nedvességtartalmuk vagy egyéb káros tulajdonságuk miatt az elhelyezése, illetve elszállítása nehézségbe ütközik, vagy gazdaságtalan a találmány szerinti eljárással illetve az azt megvalósító szerkezetben történt kiszárítása után a keletkezésük helyén minden eddigi eljárásnál gazdaságosabban megsemmisíthetők, illetve elégethetők. A jelenlegi szárítóberendezésekben a szárítást általában a nedves anyagot többé-kevésbé körülvevő kisebb-nagyobb sebességgel áramló, száraz, meleg levegő vagy levegő-gáz keverék végzi. Ez tehát ezekben a berendezésekben a szárító közeg. A szárítási folyamat meggyorsítása érdekében a szárítóberendezést úgy alakítják ki, hogy a szárítóközeg minél nagyobb felületen érintkezzék a szárítandó anyaggal. Ez meggyorsítja ugyan a szárítást és így növeli a szárítóberendezés fajlagos - térfogati vagy súlyegységre eső teljesítményét, sok esetben a szárítás termikus hatásfokát is kis mértékben -, azonban mindezeknek elméletileg is határt szab az ezen szárítási eljárásnál a hő és anyagcseréhez a szárítóközeg és a szárítandó anyag közötti szükséges minimális meleg és páratartalom különbség. Minél kisebb ez a különbség, annál 170620