170586. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés többrétegű rostos lap vagy szövedék, különösen papírszalag előállítására
9 170586 10 A 113 hengerszitás gépen az anyagot a 127 henger segítségével visszük a 126 lapképző szitára. A 126 szitán kialakított réteget a 128 hengernél visszük rá a 115 szitát elhagyó kétrétegű termék felső oldalára a 130 háromrétegű termék előállítása 5 céljából, amely ezután a gép szárító és felületkezelő részébe jut (ez nem látható a rajzon). A fentiekben vázolt és a 4. ábrán szemléltetett berendezés segítségével olyan háromrétegű termék állítható elő, amely nedvesen, szárazon és nedvesen 10 előállított rétegekből áll. Magától értetődően a kívánalmaknak megfelelően a berendezés a nedves vagy a száraz eljárással működő további egységekkel bővíthető. Az 5. ábrán szemléltetett berendezés hasonló a 15 4. ábráfi szemléltetetthez, és egy 131 nedves eljárással dolgozó síkszitát, egy száraz eljárással működő 132 lapképzőt és egy 133 hengerszitát foglal magába. A 131 síkszita és a 133 hengerszita a nedves eljárással állítja elő a rétegeket, a 132 20 egység pedig a száraz eljárással. Az 5. ábrán szemléltetett berendezés abban különbözik a 4. ábrán feltüntetett berendezéstől, hogy a száraz eljárással dolgozó 132 egység alkalmas a réteg megszilárdítására is, mielőtt az a 131 25 síkszitás gépből érkező, nedves eljárással képzett rétegre kerülne. A 132 egységben megy végbe a szárazon nemezeit és ragasztóanyaggal kevert rostok lerakása a 140 és a 141 elosztószekrény segítségével a 142 szitára, miközben a keveréket a 143 30 szórófejek vízzel permetezik. A nedvesített keverék ezután a fűtött 144 hengeren átvezetve legalább két préshengerközön (145 és 146) halad keresztül, s a magas hőmérsékletű nedves préselés hatására szalaggá szilárdul. A 144 henger felülete mentén 35 további hengerekkel négy vagy öt présköz is kialakítható, a préshengerek közül egy vagy több fűtött lehet. A préshengerközök nyomásának és a henger felületi hőmérsékletének ily módon történő megválasztásával jelentős szilárdságú többrétegű termék 40 állítható elő. A 134 felfutószekrényből jövő anyagból a 135 szitán a nedves eljárással képzett réteg a 138 szívószekrényeken áthalad, ezek segítenek abban, hogy a nedves réteg felső oldalára rávigyük a 45 szárazon képzett réteget a 142 szitáról. A 137 hengerszitán és a 136 szitán nedves eljárással előállított további réteg a 135 szitán kialakított kétrétegű szalag felső oldalával a 148 hengernél egyesül. Az ily módon kialakított három- 50 rétegű 149 szalag a rajzon nem látható bevonó- és kiszerelőszakaszra kerül. A 6. ábra olyan berendezést szemléltet, amely nagyon hasonlít a 4. ábra kapcsán már ismertetett berendezéshez. Ez a berendezés egy 151 nedves 55 síkszitából, egy 152.száraz lapképzőből és egy 153 síkszitából áll egy második nedves réteg képzésére. A 153 síkszita helyettesíti az előbbi kivitelek 113 és 133 hengerszitáját. A 154 felfutószekrényből kiömlő 156 réteg a 60 155 szitára lerakódva azzal együtt az egész berendezésen végighalad A 152 egységben a 4. ábrával kapcsolatban ismertetett módon a száraz eljárással képzett lapot a 151 síkszitán a nedves eljárással előállított 156 rétegre visszük fel a 157 és a 158 65 szívószekrény segítségével. A 151 felfutószekrényből a 160 nedves síkszitán víztelenedéssel képződő további réteg a 151 és a 152 szakaszról jövő két réteggel a 162 hengernél egyesül a 163 szívószekrény segítségével a 164 háromrétegű termékké, amely ezután a berendezésnek a rajzon nem látható szárító- és felületkezelő szakaszába kerül. A fentiekben a 4., 5. és 6. ábra kapcsán a találmány három különböző kiviteli alakját ismertettük, azonban számos változat képzelhető el anélkül, hogy túllépnénk az igényelt oltalmi kört, ami többrétegű termék előállítására vonatkozik a száraz, illetve a nedves eljárással képzett rétegek kombinálásával, így például a 4. és 6. ábrán szemléltetett eljárással működő 112, illetve 152 egység azonos kialakítású lehet, mint az 5. ábra szerinti 132 egység, amelynél a száraz eljárással képzett réteg további szilárdítása még a nedves eljárással előállított réteghez való rétegelése előtt végbemegy. Hasonló módon az 5. ábra szerinti kivitelnél a 4., ill. a 6. ábra szerinti 112, illetve 152 egység is alkalmazható a 132 egység helyett. Az ismertetett három kiviteli alak esetében a második rétegben a száraz rostokhoz kevert ragasztó- vagy kötőanyag a nedves eljárással képzett rétegekben levő víz segítségével aktiválódik, és így a három réteg egymáshoz ragasztását biztosító kötőanyagot kapunk. Adott esetben a nedves eljárással előállított rétegek nedvességtartalma elegendő lehet ahhoz, hogy a késztermékben a nedves és a száraz eljárással előállított rétegekben levő rostok között bizonyos mértékű hidrogénkötést hozzon létre. A teljesen nedves eljárással, valamint a teljesen száraz eljárással dolgozó gépekkel összehasonlítva ez a kombinált gép, amely a nedves és a száraz eljárással előállított rétegeket egyesíti, jelentős előnyökkel rendelkezik, mivel lehetővé teszi a gyártó számára, hogy a hagyományos nedves lapképzés előnyein túlmenően a száraz lapképzés előnyeit is kihasználja. Anélkül, hogy túl nagy mennyiségű vizet kellene felhasználni, és ennek következtében .nagyobb számú szárítóhengerek és szárítócsatornák alkalmazására lenne szükség, a 4—6. ábrán szemléltetett kiviteleknél a 112, a 132, ill. a 152 egység alkalmazásával valamely adott, a nedves eljárással dolgozó gép termelése megkétszerezhető. így például a 4. ábrán szemléltetett berendezésnél, amely csak egyetlen 111 síkszitából és egy 113 hengerszitás gépből áll, és amely 100 g/m2-es terméket állít elő, egy viszonylag kis, 112 száraz nemezeléssel dolgozó szakasz hozzáadásával, a sebesség változtatása nélkül 200 g/m2-es termék állítható elő. Nincs szükség a szárítókapacitás növelésére, sem járulékos csővezetékekre és víz biztosítására. Ez a bővítés nemcsak jelentősen növeli a hagyományos gépek teljesítményét, hanem a szárazon képzett lap tömegének a megfelelő változtatásával a gép teljesítménye is nagymértékben változtatható. A 112 egység segítségével a száraz eljárással képzett réteg négyzetmétertömege a 111 és a 113, a hagyományos nedves szakaszon rendelkezésre álló szabályozáshoz képest igen egyszerű módon változtatható. A gyakorlatban a jellegzetes síkszitás gép teljesítményét 100 g/m2 és 200 g/m 2 között lehet 5
