170573. lajstromszámú szabadalom • Szabályozószelep

7 170573 8 vezetjük a 144 fedélen kialakított 186 furaton és az a 168 külső szeleptányér külső felületére nyomást gyakorolva felemeli azt. Ezzel egyidejűleg felfelé mozdul a 170 persely is. Az közvetlenül ezután felütközik a 182 csőperselyen és azt is felfelé mozgatja, aminek következtében az alsó 176 belső szeleptányér fölemelkedik a 148 betétperselyen kialakított szelepülékről és a 180 csavarrugó ellenében elmozdul. A folyadék ekkor szabadon áramlik a 64 tápvezetékből a 66 csővezetékbe. Végül a 170 persely eléri az alsó 178 külső szeleptányért és erősen rászorítja a szelepülékre, a 168 szeleptányérra ható nagy folyadéknyomás eredményeképpen. A 176 belső szeleptányér felemelkedésének hatására megnövekszik a 180 csavarrugóban felhalmozott energia és így a fölső 176 belső szeleptányér szorosabban fekszik fel a fölső 148 betétperselyen levő szelepülékre. A 176 belső szeleptányért az áramló folyadék egyébként is a szelepülékre szorítja. A hidrodinamikus nyomatékváltóból visszaáramló folyadék, amely a 68 csővezetékben halad, így nem tudja felemelni a felső 176 belső szeleptányért a szelepülékről, tehát a fölső 178 külső szeleptányért emeli meg, aminek következtében szabaddá válik az út a 162 kifolyónyílás felé. A 162 kifolyónyílásból a folyadék a 84 visszafolyató vezetékbe kerül, majd onnan a 62 hőcserélőbe jut. Innen a 20 szivattyú a 60 szívóvezetéken át kiszívja és ismét bepréseli a 64 tápvezetékbe. Ha viszont a hidrodinamikus hajtóművet közvetlen fokozatba akarjuk kapcsolni, azaz a 68 csővezetéket kell összekötni a 64 tápvezetékkel, a 66 csővezetéket pedig a 84 visszafolyató vezeték felé kell nyitni, akkor a fölső szelepet kell működésbe hozni. Ekkor a 112 szelepben az előbb ismertetett folyamat tükörképe játszódik le, minthogy a 112 szelep szimmetrikus a 138 síkra. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy a két 178 külső szeleptányér alkotja a már említett 130, illetve 132 kis nyomással működő nyomáshatároló szelepeket. A 180 csavarrugó, amely a 178 külső szeleptányérokat szorítja le, lényegesen erősebb, mint 180 csavarrugó, és így megfelelően magas nyomást állít elő ahhoz, hogy a hidraulikus fékezéskor szükséges nyomatékot létre lehessen hozni. A 4. ábrán a találmány szerinti szelep egy másik kiviteli alakját mutatjuk be. Itt a 112 szelep 130 és 132 nyomáshatároló szelepekkel van ellátva, és ezeknél a külső szeleptányérokat a 184 rugók erejének ellenében nyitja az áramló folyadék. A visszaáramló folyadékot a munkatérből kell a 84 visszafolyató vezetékbe vezetni, a szelep bármely irányú működése esetén. A 4. ábrán bemutatott megoldásnál az egyes elemek hasonlók a 3. ábrával kapcsolatban ismertetett elemekhez. A hasonló elemeket hasonló számokkal is jelöltük. A 142 furat valamivel hosszabb mindkét végén, mint a 3. ábrán bemutatott megoldásnál, és a 168 szeleptányérok 190 perselyeken fekszenek fel. Ezek a 190 perselyek benyúlnak egészen a 142 furat közepéig, ahol a 176 belső szeleptányérok vannak. A 190 perselyek az előző ábrán bemutatott megoldásban alkalmazott 182 csőperselyek helyett kerülnek alkalmazásra. Ezek tartják á 192 külső szeleptányérokat, amelyek L-metszetűek, valamint a Z-metszetű 194 szelencéket is. Ezek a 194 szelencék a 192 külső szeleptányérok tengelyirányú felületein elmozdulhatnak. A 194 sze-5 lence külső peremére 184 csavarrugó fekszik fel, amely a 194 szelencét a 192 külső szeleptányérra szorítja. A 194 szelence befelé nyúló pereme a 190 persely 196 peremén ütközik fel. A 190 perselyek 10 ezenkívül 198 csapszegekkel vannak a 174 rúdhoz erősítve. Ha valamelyik oldalon a szelep a 168 szeleptányérok külső felületére ható nyomás következtében nyit, a 190 persely felemeli a megfelelő 176 belső 15 szeleptányért a szelepülékről. Ugyanakkor a működő 168 szeleptányérral egy vonalban elhelyezett 198 csapszeg magával viszi a 174 rudat is, amely viszont az ellenkező végében elhelyezett 198 csapszeg segítségével a szemközti 190 perselyt is elmozdítja a 168 20 szeleptányérral együtt. A 190 perselyen kialakított 196 perem magával viszi a 194 szelencét és így összenyomja a 184 csavarrugót. Ezzel a 192 külső szeleptányért leszorító erő megszűnik, és a munkatérből visszaáramló folyadék nyomása a 192 külső 25 szeleptányért felemeli. Az 5. ábrán az ismertetett szelep működését mutatjuk be az 1. ábrán látható hidrodinamikus hajtóműben. Az 5. ábrán a hajtóműnek csupán a leglényegesebb elemeit tüntettük fel. vázlatosan. 30 Ezek az elemek a 92 munkatér, a 12 szervofék, a 14 kapcsolóelem, a 46 tengelykapcsoló és a 48 szervofék. A-12 szervofék a nyomatékváltó egyszerű forgatást végzi, a 14 kapcsolóelem a nyomatékváltó kettős forgatására szolgál, a 48 szervofék pedig a 35 hátrameneti fokozatot biztosítja. Az 5. ábrán a nyomatékváltó vázlatos rajzán kívül a hidraulikus rendszert is feltüntettük. A hidraulikus rendszer a 20 szivattyút, a 64 tápvezetéket, az 5/3 útú 112 szelepet, a 66, 68 csővezetékeket, valamint 40 a 130 és 132 nyomáshatároló szelepeket tartalmazza. Az ábrán kihúzott vonallal ábrázolt vezetékek a hidraulikus rendszerhez tartozó vezetékek, míg a szaggatottal jelöltek az elektromágneses szelepek elektromos vezetékei. 45 A rendszerben a 112 szelepen kívül másik háromállású ötútú 200 szelep is van, amely a 12 és 14 szervofékeket felváltva működteti. Hasonló 202 szelep tartozik a 46 tengelykapcsolóhoz, illetve a 48 szervofékhez is. Mind a 200, mind pedig a 202 50 szelep azonos felépítésű az ismertetett 112 szeleppel, és ugyanolyan rugóterhelésű vagy elektromágneses nyomáshatároló szelepekkel vannak ellátva. A 64 tápvezetékbe a már említett 145 fojtószelep van beépítve, amely a két forgólapátos fokozatban 55 működik, és ehhez tartja fenn a nagy folyadéknyomást a 200 és 202 szelepekhez vezető 204 vezetékben. Ezzel biztosítható, hogy ilyen fokozatban mind a 14 fék, mind a 46 tengelykapcsoló, továbbá a 48 szervofék különlegesen nagy nyoma-60 tékot képes felvenni. Valamennyi 112, 200 és 202 szelep ugyanakkor viszonylag kisnyomású folyadékkal működik, minthogy a 145 fojtószelep mögött vannak elhelyezve, így a szelepeken esetleg fellépő szivárgás a minimá-65 lisra csökkenthető. 4