170568. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés üveg vagy vitrokristályos anyag valamely tulajdonságának módosítására
9 170568 10 Egy további összehasonlító vizsgálatnál az előzőekkel egyező üveglapot és mintát oly módon vetünk alá kémiai edzésnek, hogy az üveget ugyanolyan hosszú ideig olvadt káliumnitrát oldattal permetezzünk 475 C°-on, mint az előző vizsgálatoknál. 5 Az olvadt sót folyamatosan áramoltatjuk az üvegfelületeken, majd összegyűjtjük és egy szivattyúberendezés segítségével visszakeringtetjük. Az ehhez a kezeléshez szükséges káliumnitrát mennyisége háromszorosa annak a mennyiségnek, amelyet a 10 példa elején bemutatott, találmány szerinti kezelés esetében használtunk, a viszonylagos standard eltérés feszültségben, amelyet az előzőkhöz hasonlóan tizenkilenc, kettőstörésen alapuló fáziskésés mérési sorozat útján határozunk meg, 2%. 15 A fenti, találmány szerinti példának megfelelően eljárva, az előnyök halmozódását érjük el, ugyanis az edzés során végrehajtott kezelésnél kevesebb olvadt sót kell használni, nincs szükség szivattyú- 20 berendezésre és ennek eredményeképpen nem állnak elő korróziós nehézségek és az edzés sokkal egységesebb, ahogy ezt a kettőstörésen alapuló fáziskésés mérések értékeinek, amelyeket a beeső fény különböző helyzeteire határoztunk meg, össze- 25 hasonlítása során megállapíthatjuk. 2. példa Egy alábbi összetételű ablaküveg lapot, ahol a 30 százalékok súlyszázalékba értendők, vizsgálunk. Si02 72% Na2 0 14,2% CaO 8,1% 35 MgO 4,5% A12 0 3 1,2% Egy 1,8-0,9 m*0,003 m méretű üveglapot 470 C° hőmérsékletre hevítünk és a 3. ábrán be- 40 mutatott készülékben függőleges síkban felfüggesztünk. Az üveglap alsó vége 30 cm magasságig ér a kezelőkamra alja fölé. A két 17, 18 vályú méretei, azok felső szélénél mérve: 180 cm* 15 cm, mélysége pedig 12 cm. A 20 vezeték mindkét szakasza pár- 45 huzamosan fut az üveglap síkjával és e szakaszok egyenkint tizenhét 21 vagy 22 kifolyócsővel rendelkeznek, amelyek egyenletesen vannak elhelyezve a megfelelő vályúk hosszában és 10 cm mélyen nyúlnak bele a vályúkba. A 24, 25 tartályokból 50 vezető csöveken 3 : 1 térfogatarányban levegő és C02 keverékét vezetjük a vályúkba, mimellett a harmincnégy csövön keresztül belépő gáz mennyisége 300 liter percenként. A kamrában uralkodó hőmérséklet és a 17, 18 vályúkban levő olvadt 55 káliumnitráton való gázátbuborékoltatás következtében a kamra apró káliumnitrát cseppecskékből álló köddel telik meg. A kamra alsó falának lejtős kialakítása következtében a fenékfalon kondenzált káliumnitrát visszafolyik a vályúkba. 60 A kezelést 19 óra hosszat folytatjuk és ezalatt az idő alatt az olvadt só, valamint az üveglap hőmérsékletét 490C°-on tartjuk. Ugyanannak az üvegnek a mintadarabját, amelynek nagysága 65 20 cm« 3 cm* 0,003 m, i az üveglappal egyidejűleg és ugyanolyan módon kezeljük. Azt találtuk, hogy -a kezelés eredményeképpen - az üveg hajlításnál 53 kg/mm2 húzószilárdságnak megfelelő törési ellenállással rendelkezik és a viszonylagos standard eltérés feszültségben, amelyet az 1. példában megadott módon a kis mintán tizenkilenc, a kettőstörésen alapuló fáziskésés mérés-sorozat útján határoztunk meg, csupán 1%. Egy összehasonlító kísérlet folyamán ugyanazon üvegből készült, az előző mintával egyező méretű mintát oly módon vetünk alá kémiai kezelésnek, hogy azt olvadt káliumnitrát fürdőbe merítjük ugyanazon a hőmérsékleten és ugyanolyan hosszú ideig, mint amennyi ideig a levegő és C02 keveréket buborékoltatunk át az olvadt sófürdőn. Az előzővel egyezően, a kettőstörésen alapuló fáziskésés sorozat-mérést végeztünk és azt találtuk, hogy a relatív átlagnégyzetgyök 5%. Ez az eredmény azt mutatja, hogy az edzőkezelés egységessége sokkal kevésbé kielégítő, mint abban az esetben, amikor a 2. példa elején leírt,« találmány szerinti módon jártunk el. 3. példa Egy vizsgálandó, vitrokristályos anyagból készült lap összetétele a következő: Si02 48% A12 0 3 32% Na2 0 10% CaO 2% Ti02 8% A mennyiségek súlyszázalékban vannak megadva és a lap mérete 30cnr50cnrO,l cm. Ezt a lapot egy 3. ábrán feltüntetett, de annál kisebb méretű készülékben kezeljük, mint amilyet a 2. példa kivitelezésénél alkalmaztunk. A vitrokristályos anyagból készült lapot egy ugyanazon anyagból készült 20 cm* 3 cm* 0,1 cm méretű mintadarabbal együtt kezeljük. Ezeket a lapokat az előzőekhez hasonlóan függőleges síkban függesztjük fel a kezelő, kamrában. A 17, 18 vályúkat 10súly% LiN03 és 90súly% NaN03 sók keverékével töltjük meg. A kezelési időtartam ebben az esetben 20 perc és ezalatt az idő alatt a sókeveréket, a vitrokristályos anyagból készült lapot és a mintadarabot 590C°-on tartjuk. A minta előfeszültségét a minta felületén 1 cm-es közökben tizenkilenc különböző helyen határoztuk meg epipolariméterrel. A minta nem volt elég átlátszó a középső rétegeiben ahhoz, hogy lehetővé tegye, a relatív kettőstörésen alapuló fáziskésés útján való mérést a lap középső sflqában. A viszonylagos standard eltérés feszültségben tizenkilenc mérés meghatározása alapján 2%. Egy összehasonlító vizsgálat során ugyanilyen összetételű nitrátkeveréket permetezünk ugyanezen a hőmérsékleten ugyanolyan összetételű vitrokris-5
