170555. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, helyettesített (3H)benzo-2,1,3-tiadiazin-származékok előállítására

3 170555 4 kásosan használt szerves oldószerekben és csak bizonyos mértékben oldódnak vízben. Mint említettük, a találmány szerinti hatóanyagok általában herbicid hatóanyagokként hasznosíthatók. Bizonyos találmány szerinti hatóanyagok különösen jó eredményekkel hasznosíthatók gyapottáblákon szelektív herbicid hatóanyagként. így az I általános képletű vegyületek közül különösen jó eredménnyel hasznosíthatók azok a vegyületek, amelyekben X 1-4 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot jelent. Előnyösnek bizonyultak továbbá azok az I általános képletű vegyületek, amelyekben X 1-4 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot jelent és 8-helyzetű helyettesítő, R 1-4 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot, valamint R1 hidrogénatomot jelent. Az I általános képletű vegyületeket a találmány értelmében úgy állíthatjuk elő, hogy valamely II általános,képletű szulfamid-származékot —ahol Y, X, n, m, R és R1 jelentése a fenti, T pedig hidroxivagy l-"4 szénatomot tartalmazó alkoxi-csoportot vagy halogénatomot jelent - ciklizálunk. A találmány szerinti eljárás foganatosítása során tehát valamely, a kívánt hatóanyagnak megfelelően megválasztott II általános képletű szulfamid-származékot egy alkalmas kondenzálószerrel ciklizálunk. Az e célra előnyösen alkalmazható kondenzálószerek közül megemlíthetjük például a foszfor(V)-oxid-kloridot, tionil-kloridot és bázisok vizes vagy alkoholos oldatait, például a nátrium-metilát alkoholos oldatát. A reagáltatást atmoszférikus nyomáson valamilyen közömbös szerves oldószer, így például benzol, toluol, xilol, magasabb szénatomszámú éterek vagy halogénezett szénhidrogének jelenlétében foganatosíthatjuk. Bár a reakciópartnereket alkalmazhatjuk sztöchiometrikus mennyiségben, előnyös, ha a kondenzálószert feleslegben alkalmazzuk. A reagáltatást 0 C° és 150 C°, előnyösen 25 C° és 110C° közötti hőmérsékleten végezzük. Különösen előnyösen a reagáltatást a reakcióelegy forráspontjának megfelelő hőmérsékleten foganatosítjuk. A reakció rendszerint 3 óra és 24 óra közötti időn belül befejeződik. A reakció befejeződése után a reakcióelegyet lehűtjük, megsavanyítjuk és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. Az így kapott maradékot ezután valamilyen alkalmas oldószerrel, így például szén(IV)-kloriddal, metilén-kloriddal, kloroformmal vagy ciklohexánnal extraháljuk többször, az extraktumokat egyesítjük és hűtjük a kívánt vegyület kristályos csapadék formájában való elkülönítésére. Alternatív módon eljárhatunk úgy is, hogy a reagáltatáshoz alkalmazott oldószert még a megsavanyítás előtt eltávolítjuk, majd a kapott maradékot vízben feloldjuk^ a vizes oldatot éterrel extraháljuk, és az így kapott vizes fázis pH-értékét 1,0 és 3,0 közé beállítjuk a kívánt termék kicsapására. Kívánt esetben az így elkülönített termék tovább tisztítható a korábbiakban már említett valamelyik alkalmas oldószerből végzett átkristályosítás útján. A kiindulási anyagként használt II általános képletű vegyületek ismert módon állíthatók elő. Az R1 helyettesítőként hidrogénatomot hordozó II általános képletű vegyületek az előzőekben ismertetett módon végzett gyűrűzárást követően olyan I általános képletű vegyületekké konvertálhatók, amelyekben R1

jelentése hidrogénatomtól eltérő. E célra alkilezőszerek (például metil-jodid, dimetil-szulfát, etil-bromid, vagy n-butil-bromid) alkán-5 savak halogenidjei, amidjai és nitriljei használhatók. Ezek a reakciók közömbös szerves oldószerekben, például szénhidrogénekben, halogénezett szénhidrogénekben, alkanonokban vagy etilénglikol-dimetiléterben, valamilyen alkálifém-karbonát vagy 10 -hidrogén-karbonát jelenlétében foganatosíthatók. A találmányt közelebbről az alábbi kiviteli példákkal kívánjuk megvilágítani. 15 1. példa 8,5 g (0,52 mól) 5-tiociano-antranilsavat feloldunk 300 ml benzolban, majd a kapott oldathoz 7 ml (0,065 mól) izopropil-szulfamoil-kloridot 20 adunk. A kapott elegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával közel 2 órán át forraljuk, majd lehűtjük és vákuumban bepároljuk. A kapott maradékot 50 ml tionil-kloridban szuszpendáljuk, majd a reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával közel 25 3,5 órán át forraljuk. Ezután a reakcióelegyet lehűtjük és vákuumban bepároljuk, amikor is olajos maradékot kapunk, melyet először négyszer 100 ml szén(IV)-kloriddal, majd kétszer 100 ml metilén-kloriddal extrahálunk. Az extraktumokat -egye-30 sítjük, majd lehűtjük, amikor is 169-170,5 C° olvadáspontú kristályos anyag alakjában a kívánt 6-izotiocianáto-3-(l-metil-etii)-lH-2,l,3-benzotiadiazin-4(3H)-on-2,2-dioxidot (í. vegyületet) kapjuk. A termék elemzési eredményei: 35 számított: C =44,44%, H = 3,70%, N =14,14%, S =21,55%, talált: C =44,70%, H = 3,81%, N =14,07%, S =21,9%. 40 2. példa 19,9 g (0,07 mól) 3-metil-2-[(l-metil-etilamino> 45 -szulfonil-aminoj-benzoesav-metilésztert és 7,5 g (0,14 mól) nátrium-metilátot elegyítünk 200 ml metanollal majd a kapott elegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával közel 4 órán át forraljuk. A reakcióelegyet ezután lehűtjük, majd a metanolt vákuum-50 ban lehajtjuk. A kapott maradékot 200 ml vízben feloldjuk, a vizes oldatot pedig 100 ml éterrel extraháljuk. A vizes fázist ezután elkülönítjük, majd tömény sósavoldattal közel 2,0-ra megsavanyítjuk. A megsavanyítás során képződött csa-55 padékot kiszűrjük, megszárítjuk és ciklohexánból átkristályosítjuk. így 126,5-127,5 C° olvadáspontú kristályos anyag alakjában 8-metil-3-(l-metil-etil)-lH-2,l,3-benzotiadiazin-4(3H)-on-2,2-dioxidot (2. vegyület) kapunk. 60 A termék elemzési eredményei: számított: C =51,93%, H =5,51%, N = 11,02%, talált: C =51,70%, H =5,63%, 65 N =11,15%. 2