170534. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2- amino- 4-hidroxi- 7,8- dihidro-pteridin vegyületeket tartalmazó antimikróbás hatású szinergetikus szerek előállítására
17 170534 18 ben a kísérletben azt határozzuk meg, hogy a DMHP a pirimidin- és a szulfonamid-vegyület közül melyik hatását fokozza nagyobb mértékben. 5. kísérlet: 5 Egyhetes csirkékből álló ötös állatcsoportok minden tagját 100 000 spórás Ek tenella oocisztával fertőzzük meg. Az állatoknak 40 milliomodrész (tehát az optimálisnál kisebb mennyiségű) 1:1,2:1, 10 3:1, 4:1, illetve 5 : 1 arányú diaveridin-szulfakinoxalin elegyet, illetve a diaveridin-szulfakinoxalin elegy mellett még négy különböző mennyiségű (5-40 milliomodrész) DMHP-t tartalmazó táplálékot adunk. Ebben a kísérletben a három kom- 15 ponens optimális arányát, és így a lehető legkisebb szükséges gyógyszermennyiséget határozzuk meg. 6. kísérlet: 20 Háromhetes csirkékből álló ötös állatcsoportok minden tagját 500 000 spórás E. acervulina oocisztával (Weybridge-törzs) fertőzzük meg. Ezután az 1. kísérletnél leírt módon járunk el azzal a különbséggel, hogy a vizsgálandó vegyületeket a 25 megfertőzést követő 9 napon át adjuk be. A megfertőzés utáni 5., 6. és 7. napon meghatározzuk a kokcidiózis és károsodások következtében beálló pusztulást és az állatok oociszta-ürítését, és a megfertőzés napjától a 7. napig terjedő időköz- 30 ben mérjük az állatok súlygyarapodását. 7. kísérlet: Háromhetes csirkékből álló ötös állatcsoportok 35 minden tagját a 6. kísérletben megadott módon fertőzzük meg. Az állatoknak a megfertőzés előtti naptól kezdve a megfertőzést követő 9. napig 5, 10, 30 vagy 90 milliomodrész DMHP-t önmagában, illetve 10 milliomodrész díaveridinnel és 10 millió- 40 modrész szulfakinoxalinnal együtt tartalmazó táplálékot adunk. 8. kísérlet: 45 Háromhetes csirkékből álló ötös állatcsoportok minden tagját 5 000 000 spórás E. acervulina oocisztával (Weybridge-törzs) fertőzzük meg. Ezután a 7. kísérletben leírt eljárást követjük azzal a különbséggel, hogy az állatoknak csak DMHP-t 50 tartalmazó táplálékot adunk (hatóanyagkoncentráció: 5,10, illetve 30 milliomodrész). ?. kísérlet: 55 Egyhetes csirkékből álló ötös állatcsoportok minden tagját 100 000 spórás E. tenella oocisztával (Weybridge-törzs) fertőzzük meg, majd az állatoknak az 1. kísérletnél leírt módon különböző mennyiségű 4 : 1 arányú szulfakinoxalin-diaveridin 60 elegyet (80-20, 60-15, 40-10 és 20-5 milliomodrész) önmagában, illetve kismennyiségű DMHP-vel együtt tartalmazó táplálékot adunk. A szűrővizsgálatok eredményeit a 4-4b. táblázatban tüntettük fel. A 4-4b. táblázatban az 65 egyes komponensek koncentrációját a táplálékban (milliomodrész egységekben), a kokcidiózis következtében beállt pusztulást, a százalékos súlygyarapodást, a károsodás fokát, az oociszta-ürítést és az aktivitást tüntetjük fel. A vakbélkárosodás indexét a következőképpen számítottuk ki: a károsodás mértékét 0-tól 4-ig terjedő számskálával "jellemezzük az alábbiak szerint: 0 = nincs károsodás 1 = kismértékű vérzés, a vakbélfal nem vastagodik meg 2 = mérsékelt vérzés, a vakbélfal kissé megvastagodik 3 = erős vérzés, gennyes vakbél 4 = súlyos vérzés, megvastagodott, nagymértékben elgennyesedett vakbél A kísérlet során kokcidiózis következtében elpusztult állatok károsodási mérőszámát 4-nek tekintjük. A vakbélkárosodási indexet az alábbi tört adja meg: (túlélők károsodási mérőszámának összege) + + (4 x pusztulás száma) kezdeti állatszám Az „aktivitás" oszlopban a +++, ++, +, ± és — jelölések rendre az Eimeria fertőzéssel szemben mutatott nagyon erős, erős, gyenge, kétséges és nulla aktivitást jelentik. Eredmények: A kísérletek alapján megállapíthatjuk, hogy a DMHP önmagában valamennyi vizsgált koncentrációban hatástalan az E. tenella-fertőzéssel szemben, az esetek túlnyomó többségében azonban fokozza a vizsgált diaveridin-szulfakinoxalin elegyek aktivitását. Az aktivitás sok esetben a várható érték 3—4-szeresére fokozódik. Ennek megfelelően a fertőzés könnyebben kezelhető, a vakbélkárosodások nagymértékben csökkennek, és a szárnyasok súlya hamar visszatér a megfertőzés előtti értékre. A DMHP koncentráció csökkentésével az aktivitás abszolút értéke csökken ugyan, de a DMHP még 10 milliomodrész koncentrációban is jelentősen fokozza a másik két komponens aktivitását, sőt még 5 milliomodrész DMHP jelenlétében is csökkent a 4 : 1 arányú szulfakinoxalin-diaveridin elegyre meghatározott károsodási mérőszám. A vizsgált koncentráció-intervallumban a DMHP nem fokozza jelentős mértékben a diaveridin és szulfakinoxalin külön-külön mért aktivitását E. tenella-fertőzéssel szemben. Tapasztalataink szerint jó aktivitás eléréséhez hármas kombinációt kell felhasználni, nem zárhatjuk ki azonban azt a lehetőséget, hogy a DMHP más koncentráció-intervallumokban külön-külön is fokozza a két komponens aktivitását. A hármas kombinációkban az egyes hatóanyagok aránya széles határok között változhat, és így is kedvező aktivitás érhető el, különösen hatásosnak bizonyultak azonban azok a kombinációk, 9
