170534. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2- amino- 4-hidroxi- 7,8- dihidro-pteridin vegyületeket tartalmazó antimikróbás hatású szinergetikus szerek előállítására

11 170534 12 fonamidok hatását. Ennek megfelelően a megbete­gedés kezeléséhez kisebb mennyiségű keverék is elegendő, és a szulfonamid hatásos dózisa néhány tizedére csökkenthető. A találmány szerinti hatásfokozószereket előnyö­sen kombinálhatjuk a kokcidiózis-ellenes kompe­titorokkal és inhibitorokkal, és így hatásos hármas kombinációkat állíthatunk elő. Egyes esetekben - például E. acervulina-val szemben - az (I) álta­lános képletű vegyületek önmagukban is hatásosak lehetnek. A szulfakinoxalin — diaveridin - DMHP hármas kombináció különösen hatásosnak bizonyult szár­nyasok - elsősorban csirkék — kokcidiózisának ke­zelésében. Ez a hármas kombináció nagyobb mér­tékben csökkenti a fertőzést és kisebb koncentrá­cióban is hatásos, mint a szulfonamid- vagy piri­midin-komponens önmagában, és a hármas kombi­náció az ismert készítményekénél 3-4-szer erősebb hatást fejt ki. A találmány szerinti kombináció további előnye, hogy általánosan hatásos a szár­nyasok kokcidiózisát okozó valamennyi Eimeria­-fajjal szemben. A kokcidiózis-ellenes készítmények hatóanyagait előnyösen tiszta formában vagy hordozóanyagokkal keverve használjuk fel ivóvíz- vagy eleség-adalék­ként. A készítményeket például tömény eleség-elő­keverékek vagy ivóvíz-adalékok formájában hozhat­juk forgalomba. E keverékek a szükséges vegyüle­teket a gyógyászati készítmények koncentriációjá­val összehasonlítva hígított formában tartalmazzak, azonban több hatóanyagot tartalmaznak az egyes szárnyasok kezeléséhez közvetlenül szükséges mennyiségnél. Eleség-előkeverék előállítása esetén a hatóanya­gokat és az egyéb kompatibilis gyógyhatású anya­gokat (például antibiotikumokat, vitaminokat vagy ásványi anyagokat) hordozó vagy hígítóanyagokkal, például korpával, őrölt kukoricával, árpával vagy egyéb gabonával, búzadercével, maghéjjal, ehető nö­vényi anyagokkal, liszttel, szójaliszttel, morzsával vagy más hasonló eleséggel, és adott esetben egyéb hígítószerekkel, például zúzott mészkővel vagy ho­mokkal elegyítjük. Az elegyítést ismert módszerek­kel, például aprítással, őrléssel, keveréssel vagy ho­mogenizálással végezzük. Az így kapott elegyet por alakú vagy aprószemcsés formában hozzuk forga­lomba, vagy pasztillákká vagy hasonló készít­ményekké alakítjuk. Az így kapott előkeveréket ezután az előkeverék hatóanyag-koncentrációjától függően például 1% mennyiségben adjuk az eleség­hez. Eljárhatunk úgy is, hogy közvetlen táplálásra alkalmas hatóanyag - eleség keverékeket készítünk. Ha a hatóanyagokat ivóvíz-adalékként használjuk fel, előnyösen a hatóanyagok savaddíciós sóiból indulunk ki. Az ivóvíz-adalékok finomszemcsés szi­lárd anyagok lehetnek, amelyek a hatóanyagokat egyéb oldható adalékanyagokkal együtt tartalmaz­zák, ivóvíz-adalékként azonban a hatóanyagok ol­dószeres koncentrátumait is felhasználhatjuk. A porkészítményeket vagy koncentrátumokat az ivó­vízhez adjuk. Az ivóvíz-adalékként való alkalmazás azonban kevésbé előnyös, ugyanis a szárnyasok ivóvíz-felvétele a táplálékfelvételnél nagyobb mér­tékben ingadozik. Ha a szárnyasok eleségéhez körülbelül 30-100 milliomodrész (azaz 0,003-0,01%) hatás­fokozószert és 10—60 milliomodrész diaveridint vagy szulfakinoxalint adunk, már fokozott hatás 5 jelentkezik, a legjobb eredményeket azonban a hatásfokozószert, kompetitort és inhibitort egy­aránt tartalmazó hármas kombinációkkal érhetjük el, A hármas kombinációkban az egyes komponen­sek koncentrációja széles határok között változhat, 10 rendszerint azonban a teljes táplálékmennyiségre számítva körülbelül 5—250 milliomodrész, előnyö­sen 10—90 milliomodrész hatásfokozószert, és kö­rülbelül 10-100 milliomodrész, előnyösen 15-60 milliomodrész diaveridint és szulfakinoxalint adunk 15 be. Ha a táplálék teljes gyógyszerkoncentrációja kis érték, a szulfakinoxalin és diaveridin koncentrá­cióaránya előnyösen 1 : 1 vagy 2 : 1 lehet, míg ha a táplálék nagymennyiségű gyógyszert tartalmaz, ez az arány 4: l-re növelhető. 20 Ha a készítményekben a DMHP-t 6-metil-analóg­jával helyettesítjük, ugyancsak figyelemreméltó, azonban az előbbinél kevésbé kifejezett kokcidio­sztatikus hatásfokozást tapasztalhatunk. A találmány szerint tehát előnyösen a követ-25 kező készítményeket állítjuk elő: a) Hatásfokozószerként (I) általános képletű pte­ridin-vegyület et, például a 6-os helyzetben szén­atomon keresztül kapcsolódó csoporttal szubszti-30 tuált és a 7-es helyzetben diszubsztituált 2-amino­-4-hidroxi-7,8-dihidro-pteridineket tartalmazó kom­binációs készítmények. Ezek a kombinációs készít­mények előnyösen a 7-es helyzetben dimetil- vagy dietil-csoportokkal szubsztituált (I) általános kép-35 létű vegyületeket tartalmaznak. b) Kombinációs készítmények, amelyekben a hatásfokozószer R helyén 6-os helyzetű alkil- vagy hidroxialkil-csoportot (előnyösen metil- vagy hidr­oximetil-csoportot) tartalmazó (I) általános képletű 40 vegyület. c) Kombinációs készítmények, amelyekben a ha­tásfokozószer R helyén fenoxialkil-csopórtot, elő­nyösen fenoximetil-csoportot tartalmazó (I) álta­lános képletű vegyület. 45 d) Kombinációs készítmények, amelyekben a hatásfokozószer R helyén halogénnel helyettesített alkil-csoportot tartalmazó (I) általános képletű ve­gyület. Különösen előnyösek az egy vagy két ha­logénatommal helyettesített származékok, elsősor-50 ban a bróm-származékok. e) Hatásfokozásra alkalmas mennyiségű hatás­fokozószert és hatásos mennyiségű kompetitort és inhibitort tartalmazó kombinációs készítmények. f) Hatásfokozószert, kompetitort és/vagy inhi-55 bitort, valamint gyógyászatilag alkalmazható hordo­zóanyagokat tartalmazó kombinációs gyógyászati készítmények. g) Az f) pontban meghatározott összetételű, folyékony kombinációs gyógyászati készítmények, 60 amelyek in vitro vagy in vivo körülmények között alkalmasak a dihidrofólsav mikroorganizmusok ál­tali szintézisének meggátlására. h) Az előzőekben meghatározott összetételű gyógyászati készítmények, amelyek a hatásfokozó-65 szert, inhibitort vagy kompetitort külön-külön ki-6

Next

/
Oldalképek
Tartalom