170522. lajstromszámú szabadalom • Eljárás élő legyengített influenza-vírustörzsek és ezeket tartalmazó vírus-vakcinák előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI 170522 LEÍRÁS Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1975. II. 03. (TE-805) C12K 9/00, A 61 K 35/76 Amerikai Egyesült Államok-beli elsőbbsége: 1974.11.04.(439 176) ^T :~Hrr^x Közzététel napja: 1977.1. 28. C *'r ''"' y Megjelent: 1978. II. 28. -.: '.JJIUX Feltalálók: Peetermans Julien vegyész, Rixensart, Lobmann Michéle biológus, Ceroux-Mousty, Prévost Jean-Marie orvos, Brüsszel, Vascoboinic Emil állatorvos, Brüsszel, Belgium Tulajdonos: Recherche et Industrie Thérapeutiques, Genval, Belgium Eljárás élő legyengített influenza-vírustörzsek és ezeket tartalmazó vírus-vakcinák előállítására 1 A találmány tárgya eljárás nazálisán adagolható élő influenza-vírustörzsek és az e törzseket tartalmazó vírus-vakcinák előállítására. A találmány szerint előállított vakcinák hatóanyagként valamely legyengített, stabil B-típusú influenza-vírustörzset és 5 adott esetben valamely nazálisán adagolható, legyengített, stabil A-típusú influenza-vírustörzset tartalmaznak. A korábbi kísérletek kimutatták, hogy a vírusok által okozott légzőszervi megbetegedésekkel szem- 10 beni védelem a légzőszervi nyálkahártyák helyi immunitásának tulajdonítható. Ezt a nézetet legutóbb Rossen és munkatársai elevenítették fel [Progr. Med. Virol. 13, 194 (1971)] Az utóbbi években több kísérletet végeztek az 15 influenza elleni immunitás biztosítására inaktivált vakcinák intranazális adagolásával [Waldman és munkatársai: Nature 218 594 (1968), J. Am. Med, Assoc. 207, 520 (1969), WHO Bull. 41, 543 (1969)]. Az elért eredmények azonban nem voltak 20 tartósak, ami feltehetően annak tulajdonítható, hogy az inaktivált antigén nem fejt ki megfelelő gerjesztő hatást az immunrendszerre [Tyrrel és munkatársai: J. Hyg. 68, 359 (1970)]. Élő B-típusú influenza vírus-vakcinákat is ismer- 25 tettek már, ezek azonban nagymértékben ingadozó védőhatást eredményeztek. A vírus patogenicitásának csökkentésére számos kísérletet végeztek, így például a vírust tojásokban sorozattenyésztésnek vetették alá (A. A. Smorodintsev: Proc. Symposium 30 on Acute Respiratory Diseases, Zagreb, 1969, 391—404), illetve a vírusokból alacsony hőmérsékleten stabil mutánsokat képeztek (F.M. Davenport és munkatársai: Pioc. Symposium on Live Influenza Vaccines, Zagreb, 1971, 105-113). A szakirodalom a B-típusú influenza-vírustörzsekből kialakított rekombináns törzsek előállításáról is beszámol [lásd például Kilbourne: Progr. Med. Virol. 5, 79-126, (1963)]. Ismeretes a szakirodalomból az A- és B-típusú influenza-vírustörzsek rekombinációja. így George K. Hirst [Virology 1973, 55(1), 81-93] a WSN törzsek hőérzékeny mutánsainak rekombinációs arányát befolyásoló tényezőket. K. Tobita és E. D. Kübourne (J. Virol. 1974, 13(2), 342-52) pedig a rekombinációval kapott antigén hibrideket ismerteti. Amint ismert (lásd például G.C. Schild és munkatársai: Brit. Med. J. 4, 127-131 (1973)], az influenza-vírusok egyik legjellemzőbb sajátsága a felületi antigének jellegének változása, ami az influenza vakcinás megelőzősével kapcsolatban igen sok problémát vet fel. A találmány tárgya eljárás vakcinakészítésre alkalmas, élő, legyengített R 5, R 22 és R 75 jelű (ATCC VR 787, 788, illetve 789 számon letétbe helyezett) rekombináns B-típusú influenza-vírustörzsek előállítására, amelyeknek legalább egy tulajdonsága, előnyösen szérum-inhibitorokkal szembeni teljes rezisztenciája kizárólag az egyik alaptörzsre 170522
