170511. lajstromszámú szabadalom • Folyadéktároló berendezés
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1974. IV. 25. (SCHA-166) Közzététel napja: 1977.1. 28. Megjelent: 1978. II. 28. 170511 Nemzetközi osztályozás: E04H 12/30, E03B 11/12 Schall Róbert oki. építészmérnök 50%, Kiss Gábor oki. építészmérnök 25%, Tóth László oki. mérnök 25%, Budapest Folyadéktároló berendezés 1 A találmány tárgya folyadéktároló berendezés 100m3 -t meghaladó térfogatú és atmoszférikus nyomású folyadékok tárolására, amely főleg víztornyok és szennyvízrothasztók létesítésére alkalmas. A víztornyok építésénél a víztorony tárolási 5 kapacitását az ellátandó terület nagyságával összhangban úgy kell megválasztani, hogy a víztorony a tervezett élettartamon belül még képes legyen az ellátandó terület dinamikusan növekedő igényeinek követésére illetve kielégítésére. Ha figyelembe 10 vesszük a víztornyok viszonylag hosszú tervezett élettartamát és a hozzátartozó ellátási körzetek dinamikus fejlődését, megállapíthatjuk, hogy a víztornyok kapacitását éppen a várható igénynövekedés miatt az építés időpontjában feltétlenül szűk- 15 séges kapacitásnál lényegesen nagyobb értékűre kell választani, illetve a pillanatnyi szükségletekkel összhangban méretezett víztornyoknál még jóval a tervezett élettartamon belüli elavulással kell számolni. A víztornyok hagyományos szerkezeti megöl- 20 dásai a kapacitás utólagos bővítését könnyen kivitelezhető módon nem tették lehetővé, mivel a víztároló medencék a vasbeton tartószerkezetek szerves részét képezték, ahhoz képest centrikusán helyezkedtek el, és így a kapacitás bővítését célzó 25 utólagos beavatkozásokra már nem volt lehetőség. A vasbetonból készített víztároló medencéknél továbbá hátrányos volt, hogy a vasbetonban terhelés alatt hajszálrepedések keletkeztek, amelyeken át a víz 40—50 éven belül a vasszerkezetet megkáro- 30 sította és a medencét idő előtt tönkretette. A vasbeton tartószerkezet élettartama ezzel szemben többszáz évre tehető. A tárolóberendezés és a tartószerkezet élettaitama közötti ellentmondás már ezekből az adatokból is nyilvánvaló. Az acélszerkezetű tartályok, illetve medencék élettartama is csak 40-60 év körül van, a szokványos alátámasztott kialakításnál a rendszerint bordázott belső szerkezet további hátrányos tulajdonságok forrása is volt. A bordázat a folyadékáramlást akadályozta és a bordázat közvetlen közelében szennyeződéslerakódások keletkeztek. A belső tisztítást éppen a tagolt belső kiképzés miatt csak nehezen lehetett megoldani. A vasbeton tartószerkezeteken nyugvó acéltartályok esetében ezek cseréjét nem lehetett megoldani, mivel a vasbeton az általa támasztott vasszerkezetű tartályt alakzáróan körülvette vagy szervesen alátámasztotta. A víztornyok élettartamát ezért elsősorban az acéltartály élettartama határozta meg. Az ismert kiképzésű hengeres vagy gömb alakú tartályok statikai szempontból sem a legkedvezőbbek, mivel a tárolt folyadék hidrosztatikai nyomása és az alátámasztásból keletkező igénybevételek a tartályfalakban összegződtek, és ezt a hatást csak nagyobb falvastagsággal lehetett kompenzálni. Célunk a találmánnyal olyan folyadéktároló berendezés létrehozása, amelynél a tárolási kapacitás a tartószerkezet módosítása nélkül utólag is növel-170511
