170507. lajstromszámú szabadalom • Berendezés rozs fertőzésére anyarozs nyerése céljából, anyarozsbegyűjtő berendezés, valamint eljárás és berendezés anyarozs és rozs szétválasztására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1974.1. 14. (SE-1703) Módosítási elsőbbsége: 1976. VIII. 03. (Az 5-14. igénypontokra) Közzététel napja: 1977.1. 28. Megjelent: 1978. II. 28. 170507 Nemzetközi osztályozás: A01D 45/00, A01H 17/00, B07B 1/30, B 03 B 7/00 Kovács Péter mg. gépészmérnök 10%, Kovács Petemé mg. gépészmérnök 10%, Ringhoffer László gépésztechnikus 10%, Ringhoffer Lászlóné elektrotechnikus 10%, Serf Katalin kertésztechnikus 10%, Serf Lajos mezőgazdasági mérnök, egyetemi adjunktus 50%, Budapest Berendezés rozs fertőzésére anyarozs nyerése céljából, anyarozsbegyűjtő berendezés, valamint eljárás és berendezés anyarozs és rozs szétválasztására 1 A találmány rozsnak anyarozs nyerése céljából történő fertőzésére szolgáló berendezésre, anyarozsbegyűjtő berendezésre, valamint rozs és anyarozs szétválasztására szolgáló eljárásra és berendezésre vonatkozik. Amint ismeretes, az anyarozs fontos gyógyszeripari alapanyag, és termesztésére üzemi módszerek is ismeretesek. Ennek során a rozskalászt mesterségesen fertőzik. Az egyik legkorszerűbbnek tekinthető ismert berendezésnél egymással szemben forgó, közel függőleges tengelyű hengerpárokat alkalmaznak, amelyek egyik hengere tűs vagy tárcsás sértőhengerként, a másik rászorító gumihengerként van kialakítva. A fertőző anyagot a haladásirányt tekintve a hengerpárok előtt spriccelik a rozskalászokra. Ennek a berendezésnek az alábbi hátrányai vannak: 10 15 20 a hengerek forgási sebességét igen nehéz a menesztó'szerkezet, pl. a traktor haladási sebességével szinkronizálni, aminek az lehet a következménye, hogy a hengerpár kitépi a földből a növényt és az rátekeredik a sértőhengerre, ami időről-időre annak manuális tisztítását teszi szükségessé. Emellett a 25 berendezés meghibásodásra is érzékeny. A fertőzőszer fröccskölése nagy anyagpazarlással jár, de ennek ellenére sem biztos, hogy a fertőzőszer a tűvel okozott rendkívül kis keresztmetszeti területű sérülésbe kerül, annál is kevésbé, mert a sértőszervek 30 és szórófejek egymáshoz képest fáziseltolással működnek. Nem kifogástalan a sértési technológia sem, mert a tűk, illetve tárcsák sok esetben nemcsak a kalászt szúrják meg, hanem az azt tartó szárat is, ami viszont csökkenti a szár kalásztartó képességét. Az anyarozs megfelelő hatékonyságú gépi betakarítására nem áll rendelkezésre kielégítő megoldás. Jelenleg ugyanis a rozst — és azzal az anyaroszt — viaszéréskor, vagy azt megelőzőleg egy menetben kombájnnal takarítják be. Ezzel az extenzív üzemű módszerrel a hektáronként begyűjthető és kinyerhető anyarozs mennyisége megközelítőleg 50 kp, pedig normális időjárási viszonyok mellett a kalászokban ennek négyszerese is kifejlődik, azonban a folyamatosan érő anyarozs jelentős része a betakarítás előtt elpereg. A rozs és anyarozs szétválasztására általában vákuumos-sósvizes eljárást alkalmaznak, amelynek segítségével fajsúly szerint választják el az anyarozst a rozstól. Ez a technológia azonban igen energiaigényes, következésképpen költséges, emellett hatékonysága sem optimális, végül az elválasztáshoz használt sótelítettség lényegesen rontja a késztermék hatóanyagtartalmát. A találmány feladata, hogy a fent részletezett, ismert anyarozstermesztési és -kezelési módszerek hátrányait kiküszöbölő olyan megoldásokat szolgáltasson, amelyek a rozs biztonságos fertőzését, az anyarozs racionális betakarítását, valamint a rozs és 170^07