170493. lajstromszámú szabadalom • Mérőoldat és eljárás koncentrációk közvetlen mérésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1975.1. 14. (RA-629) Közzététel napja: 1977.1. 28. Megjelent: 1978. II. 28. 170493 Nemzetközi osztályozás: G01N 31/16 Feltalálók: dr. Damokos Tamás oki. vegyészmérnök, oki. műszeres analitikus szakmérnök, dr. Havas Jenő oki. vegyész, Budapest Tulajdonos: RADELKIS Elektrokémiai Műszergyártó Szövetkezet,. Budapest Mérőoldat és eljárás koncentrációk közvetlen mérésére 1 A találmány tárgya olyan reagens kompozíció, amely a meghatározandó komponenssel lényegében szukcesszív egyensúlyokat kialakító vagy lényegé­ben szukcesszív kiszorítási reakciókat létrehozó olyan elegy, amelynek jellemző paramétere a meg- 5 határozandó komponens szigorúan monoton függ­vénye, továbbá olyan mennyiségi elemzési eljárás, amelynek során a mintát közvetlenül vagy közvetve a reagens kompozícióval reagáltatjuk, és utóbbi jellemző paraméterének a reakció után mérhető 10 értékéből a meghatározandó komponens koncent­rációját megállapítjuk. Valamely rendszerben egy adott komponens koncentrációjának meghatározása az analitikai ké­mia leggyakoribb feladata. Ez történhet közvetlen, 15 vagy közvetett mérési eljárás útján. A közvetlen mérés általában csak a legegysze­rűbb esetekben alkalmazható, így pl. kétkompo­nensű rendszerek valamely olyan tulajdonságának (pl. sűrűségének, törésmutatójának stb.) meghatá- 20 rozása útján, amely a keresett koncentrációval egy­értelmű összefüggésben áll. Ez az eljárás azonban csak igen ritkán alkalmazható, mert a minták az esetek túlnyomó többségében kettőnél több kom­ponenst tartalmaznak. 25 A közvetlen mérés másik ismert esete, amelynél a minta több komponensű ugyan, de a méréshez olyan mérőérzékelőt alkalmaznak, amely a keresett koncentrációjú komponensre szelektíven érzékeny. Ilyen mérések példájaként a pH-méréseket, vala- 30 mint a szelektív ionérzékeny elektródokkal végzett ionkoncentráció méréseket említhetjük. Ezeknek a meghatározási módszereknek az előnye nagy érzé­kenységük, közös hátrányuk viszont az a körül­mény, hogy a mért paraméter (a mérőelektród potenciálja) és a keresett koncentráció közötti összefüggés nem lineáris, és értéke függ a rend­szerben jelenlevő többi komponens minőségétől és koncentrációjától is. Ezért a koncentráció megha­tározás pontatlan. A fenti nehézségek következtében a közvetlen módszereknél jobban elterjedtek a közvetett meg­határozási eljárások (titrálások). Ezeknél azonban ugyancsak számos nehézség jelentkezik: a titráló reagens oldatok pontos elkészítésének, faktoruk be­állításának, változatlan titerrel történő tárolásuk­nak, nagypontosságú adagolásuknak szükségessége, továbbá a titrálási reakció végpontjának észlelésé­ben jelentkező indikációs hiba megannyi olyan tényező, amely titrimetriás elemzési módszer hát­rányaként tudható be. További problémát jelent, hogy a manuális titrálások munka- és időigényesek automatikus titrálókészülékek alkalmazásával ez utóbbi nehézségek kiküszöbölhetők ugyan, viszont az ilyen készülékek költségesek és bonyolultak. A jelen találmány alapját az a felismerés képezi, hogy mind a közvetlen mind pedig a közvetett mérőmódszereknek a fentiekben részletezett vala­mennyi hibája kiküszöbölhető olyan új, a jelen találmány szerinti komplexképző reagens útján, 170493

Next

/
Oldalképek
Tartalom