170471. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenil-butanol- származékok előállítására
y 170471 10 A Q helyén -CHal(CH3)-CH 2 -Y vagy -C(OAcil)(CH3)-CH 2 -Y csoportot tartalmazó (II) általános képletű vegyületekben a tercier kötésű halogénatomot vagy észtercsoportot vízzel, előnyösen valamely ásványi sav, mint kénsav katalitikus hatású mennyiségének jelenlétében való kezelés útján hidroxilcsoportra cserélhetjük ki, illetőleg hasíthatjuk, különösen 20 C° és 100 C° közötti, előnyösen 40-60 C° hőmérsékleten. Az éterezett hidroxilcsoportok valamely halogénhidrogénsawal, például brómhidrogénsavval vagy jódhidrogénsawal való kezelés útján hasíthatok, ezt a műveletet előnyösen ecetsavban vagy vizes ecetsavban, 60 C° és a reakcióelegy forráspontja közötti, előnyösen a forráspontnak megfelelő hőmérsékleten folytathatjuk le. Az így keletkező halogénvegyületeket azután általában valamely alkoholos alkálifém-hidroxid-oldattal való kezelés útján hidrolizáljuk, a fentebb ismertetett módon. A W helyén —CN csoportot tartalmazó (II) általános képletű nitrileket és a W helyén -CONH2, -CONHR' vagy -CONR'R" csoportot tartalmazó (II) általános képletű amidokat célszerűen alkalikus közegben, például vizes-alkoholos alkálifém-hidroxid-oldatban hidrolizálhatjuk. A fenti meghatározásnak megfelelő (I) általános képletű vegyületek előállíthatók továbbá oly módon is, hogy valamely, az (I) általános képletnek egyébként megfelelő, de járulékosan, vagy pedig valamely hidrogénatom helyén még legalább egy redukálható vagy hidrogénre kicserélhető csoportot tartalmazó vegyületet redukálunk. E módszer esetében a redukció kiindulási anyagaként előnyösen a (VII) általános képletnek megfelelő vegyületek alkalmazhatók, e képletben E —CHO csoportot vagy benziloximetil-csoportot képvisel, Z jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel. Ugyancsak alkalmas kiindulási vegyületek a fenti redukcióhoz az olyan vegyületek, amelyek a benzolgyűrűkön legalább egy reduktív úton eltávolítható helyettesítőt, például —NH2 csoportot tartalmaznak. Az említett alkilészterek például a Z—CO—CH3 általános képletű ketonokból állíthatók elő, brómecetsav-alkilészterekkel cink jelenlétében történő reagáltatás útján, a kapott alkilésztereket azután ismert módszerek, például elszappanosítás, amidálás vagy redukció alkalmazásával könnyen átalakíthatjuk az említett egyéb funkcionális savszármazékokká. A redukciót előnyösen katalitikusan gerjesztett hidrogénnel vagy valamely komplex fém-hidriddel folytatjuk le. Alkalmazhatunk azonban erre a célra más szokásos redukálószereket is, így például lefolytatható a redukció sav vagy bázis jelenlétében alkalmazott fémekkel is. A katalitikus hidrogénezés céljaira katalizátorként például nemesfém-, nikkel- vagy kobalt-katalizátorok, továbbá elegy-katalizátorok, mint réz-krómoxid alkalmazhatók. Nemesfémként elsősorban platina vagy palládium jön tekintetbe, ezek hordozóra, például aktívszénre, kalcium- vagy stroncium-karbonátra felvitt alakban, oxid alakjában vagy finom elosztású fém alakjában kerülhetnek felhasználásra. A nikkel- és kobalt-katali-5 zátorokat előnyösen Raney-fém alakjában alkalmazzuk. A hidrogénezést körülbelül 1 atm és 100 atm közötti nyomáson, körülbelül -80 C° és + 150 C° közötti, előnyösen 20 C° és 100 C° közötti hőmérsékleten folytatjuk le. Célszerűen va-10 lamely, a reakció szempontjából közömbös oldószer, például valamely alkohol, mint metanol, etanol vagy izopropanol, valamely karbonsav, mint ecetsav, valamely észter, mint etil-acetát vagy valamely éter, mint tetrahidrofurán vagy dioxán jelen-15 létében hidrogénezünk, alkalmazhatók azonban közegként oldószerelegyek, például víztartalmú elegyek is. Redukálószerként alkalmazhatók továbbá komplex fém-hidridek, mint lítium-alumínium-hidrid vagy 20 nátrium-bór-hidrid valamint diborán is, adott esetben katalizátor, mint bór-trifluorid, alumínium-klorid vagy lítium-bromid jelenlétében. Oldószerként ehhez a reakcióhoz különösen éterek, mint dietiléter, tetrahidrofurán, dioxán, 1,2-dimetoxi-25 -etán vagy dietilénglikol-dimetiléter alkalmasak. A nátrium-bór-hidriddel lefolytatott redukció esetében azonban elsősorban alkoholok, mint metanol vagy etanol jönnek oldószerként tekintetbe. A redukciót előnyösen körülbelül -80 C° és +150 C° közötti 30 különösen körülbelül 20 C°és 120 C° közötti hőmérsékleten folytatjuk le. További redukálási módszerként, például az említett aldehidek vagy észterek esetében, a naszcens 35 hidrogénnel való reagáltatás jöhet tekintetbe. A naszcens hidrogén fémek savval vagy bázissal való kezelés útján fejleszthető. így például a cink/sav, cink/alkálilúg, vas/sav vagy ón/sav rendszerek alkalmazhatók. Savként például sósav vagy ecetsav hasz-40 nálható. Alkalmas szer a nátrium vagy valamely más alkálifém is, valamely alkohol, mint etanol, izopropanol, n-butanol, amilalkohol, izoamilalkohol vagy fenol jelenlétében, továbbá alkalmazhatók alunűnium-nikkel-ötvözetek is vizes-alkalikus oldatban, 45 adott esetben metanol hozzáadásával, továbbá nátrium- vagy alumínium-amalgám vizes-alkoholos vagy vizes közegben naszcens hidrogén fejlesztésére. Ennél a módszernél a reakcióhőmérséklet körülbelül 0C° és 150C° között, előnyösen körülbelül 20 C° 50 és 120C° között lehet. Az aromás gyűrűhöz kötött aminocsoportokat reduktív úton eltávolíthatjuk, ha a vegyületet először diazotáljuk, majd a kapott diazóniumsót in situ redukáljuk, például etanollal, hangyasawal, hi-55 pofoszforossawal (H3 P0 2 ) vagy valamely sztannit-oldattal való forralás útján. Előállíthatók az (I) általános képletű vegyületek továhbá valamely (III) általános képletű vegyület 60 oxidálása útján is, ezt az oxidációt például króm-trioxiddal, kálium-permanganáttal, továbbá katalizátor, mint CuO/CaC03 vagy Ca(OH) 2 jelenlétében levegővel vagy oxigénnel folytathatjuk le. A (III) általános képletű kiindulási vegyületeket például a 65 megfelelő Z-CO—CH3 általános képletű keton ma-5
