170468. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bisz (2-metil-3-hidroxi- 5- vinil-piridil- 4- metil)- diszulfid előállítására

170468 penziók valamely sűrítőszert, például méhviaszt, kemény paraffint vagy cetilalkoholt is tartalmazhatnak. Ugyancsak adhatunk hozzájuk édesítőszereket (például a fentebb említetteket), valamint illatosító anyagokat is, hogy kellemesebbé 5 tegyük az ilyen készítmények orális úton történő bevételét. Az ilyen fajta készítmények tartósítására antioxidáns anyagok, például aszkorbinsav alkalmazhatók. Készíthetünk továbbá olyan diszpergálható poro- 10 kat és szemcsézett készítményeket, amelyekből víz hozzáadásával vizes szuszpenzió készíthető, az ilyen készítmények a hatóanyag mellett diszpergáló vagy nedvesítőszereket, szuszpenzáló szereket és esetleg tartósítószereket tartalmazhatnak. Ilyen cé- 15 lókra a fentebb már példaként említett ilyen típusú segédanyagok alkalmazhatók. Ezekhez a készítményekhez is adhatunk még további segédanyagokat, például édesítő-, illatosító- és színezőszereket. 20 Elkészíthetők az ilyenfajta folyékony gyógyszerkészítmények „olaj-vízben" emulzió alakjában is. Az olajos fázis növényi vagy ásványi olaj, például olívaolaj,^ földidióolaj, vagy paraffinolaj vagy ilyen olajok elegye lehet. Emulgeálószerként a termé- 25 szetben előforduló gyanták, például akácia- vagy tragantgyanta, természetes foszfatidok, például szója-lecitin, zsírsavakkal észterezett vagy részlegesen észterezett hexit-anhidrid-származékok, mint szorbitán-rnonooleát, valamint ezek etilénoxiddal 30 képezett kondenzációs termékei, mint polioxietilén-szorbitán-monooleát alkalmazhatók. Az emulziókhoz is adhatunk édesítő- és illatosítószereket. A szirupok és elixirek édesítőszerek, mint gli- 35 cerin, szorbit vagy cukor felhasználásával készíthetők. Az ilyen készítmények demulcens anyagokat, tartósítószereket, illatosító és színező adalékokat tartalmazhatnak. 40 Készíthetők továbbá a folyékony gyógyszerkészítmények steril injektálható folyadékok, például vizes vagy olajszerű szuszpenziók alakjában is. Ezeket a szuszpenziókat szintén a szokásos módszerekkel állíthatjuk elő, az ilyen célokra alkalmas, 45 fentebb példaként már említett diszpergáló-, nedvesítő- és/vagy szuszpendálószerek felhasználásával. Injekciók céljaira készíthetünk steril injektálható oldatokat vagy szuszpenziókat valamely nem toxikus, parenterális beadásra felhasználható oldó- 50 szer vagy hígítószer, például bután-l,3-diol segítségével. A gyógyszerészeti szempontból elfogadható folyékony vivőanyagok és oldószerek sorába tartozik a víz mellett a Ringer-oldat és az izotóniás nátrium-klorid-oldat is. Ugyancsak alkalmazhatók 5S oldószerként illetőleg szuszpendáló közegként steril fixált olajok is ezek elegyei, mint a szintetikus mono- és digliceridek is. Alkalmas ilyen injektálható közegek egyes zsírsavak, például az oleinsav is. A találmány szerinti eljárással előállítható ható- 60 anyagok alkalmazhatók rektális beadás céljaira szolgáló kúpokban is. Ezeket oly módon állítjuk elő, hogy a hatóanyagot valamely erre alkalmas, nem ingerlő hatású, szobahőmérsékleten szilárd, de a testhőmérsékleten folyékonnyá váló és így a ható- 65 anyagot a végbélbe felszabadító vivőanyagban oszlatjuk el. Ilyen vivőanyagként például a kakaóvaj és polietilén-glikolok alkalmazhatók. Lokális alkalmazás céljaira krémek, kenőcsök, zselék, oldatok és szuszpenziók készíthetők, «amelyek a gyulladásgátló hatóanyagot az említett célokra alkalmas vivőanyagokban eloszlatva tartalmazzák. A találmány szerint előállított hatóanyag napi adagja 1 testsúly-kg-ra számítva 0,5 mg és 140 mg között lehet, ami azt jelenti, hogy a fentebb említett gyógykezelési célokra 25 mg és 7 g közötti napi adagot adunk be a kezelendő személynek. így gyulladásos állapotok hatásos kezelésére, valamint eredményes lázcsökkentés és fájdalomcsillapítás céljaira 1 kg testsúlyra számítva 0,1 mg és 50 mg közötti napi adagot, illetőleg 1 kezelendő személyre számítva 5 mg és 3,5 g közötti napi adagot alkalmazhatunk. 1-15 mg/kg napi adaggal (illetőleg 1 kezelendő személyre számítva 50 mg és lg közötti napi adaggal) már igen erős hatást érhetünk el. Az említett adag-mennyiségeket oly mennyiségi arányokban kombinálhatjuk a vivőahyagokkal, hogy a kívánt hatás elérésére elegendő adagolási egységeket kapjunk. így például emberek orális úton történő gyógykezelésére olyan tablettákat vagy egyéb adagolási egységeket készíthetünk, amelyek 5 mg és 5 g közötti hatóanyag-mennyiséget tartalmaznak valamely erre alkalmas vivőanyagban eloszlatva, a vivőanyag mennyisége az egész készítmény kb. 5-95%-a lehet. Előnyösen körülbelül 25 mg és 500 mg közötti hatóanyag-mennyiségeket viszünk be egy-egy adagolási egységbe. Megjegyzendő azonban, hogy az adagolás mértéke az egyes kezelendő személyek esetében különböző további tényezőktől, például az alkalmazott hatóanyagtól, a kezelendő személy korától, testsúlyától, általános egészségi állapotától, nemétől és az esetleg alkalmazott diétától, a beadás idejétől és módjától, a kiválasztás sebességétől, az esetleg kombinációban alkalmazott egyéb gyógyszerektől, valamint a kezelendő megbetegedés súlyosságától is függ. A találmány szerinti új hatóanyagot általában már ismert piridin-származékokból kiindulva állítjuk elő. A (II) általános képletű 2-metil-3-hidroxi-4-merkaptometil-5-vinil-piridin célszerűen oly módon állítható elő, hogy a megfelelő alfa-hidroxi-alkil-vegyületet valamely alkálifém-hidroxidot tartalmazó rövidszénláncú alkanolban, előnyösen etanolban oldják, majd az oldatot szén-diszulfiddal kezelik és 2—8 óra hosszat melegítik 50 C° és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten, ezután a reakcióelegyet lehűtik és megsavanyítják. A reakciótermék a szokásos módszerekkel, például az oldószer elpárologtatása vagy valamely oldószerrel történő extrakció útján különíthető el a reakcióelegyből. A 4-merkaptometil-csoport oly módon is létrehozható a vegyületben, hogy először a megfelelő, hidroxi-alkil-csoportot tartalmazó vegyületben ezt a csoportot klórmetil vagy brómmetil-csoporttá alakítják, tionil-kloriddal vagy tömény hidrogénbro-3