170449. lajstromszámú szabadalom • Számjegyes programvezérlő berendezés vezérlő automatája

7 170449 8 66 csoportok többi mágnesmagjai korábban „lefelé" lettek mágnesezve. Az áramimpulzussal vezérelt 60 ütemadó megkezdi a következő ütemet és impulzusokat állít elő a 9 és 8 olvasóáramkörökben. Ezután a 2 programvezérlő egység és a 6 utasításvezérlő egység párhuzamosan működik. A továbbiakban a 2 programvezérlő egység működését ismertetjük. A 24 ütemadó harmadik ütemében a 33 beállító áramkörben áramimpulzus keletkezik, amely a 20 és 21 csoportok 20', 20", 20'", 21', 21", 21'" mágnesmagjait „lefelé" mágnesezi. A negyedik ütemben az áramimpulzus a 37 olvasó áramkörben kiolvassa az áramimpulzus járulékos kapcsolók 22', 22", 23', 23" mágnesmagjainak információit. Az áramimpulzus ekkor áthalad a 38 olvasó tekercsen, a 42 csatolásmentesítő egység 42' diódáján, a 44 írótekercsen át a 20 csoport 20' mágnesmagját felfelé mágnesezi éppúgy, mint a továbbiakban a 49 írótekercsen át a 21 csoport megfelelő 21'" mágnesmagjait, majd a 43 csatolásmentesítő egység 43' diódáján és a 41 olvasó tekercsen át visszatér a 24 ütemadóba. A 39 olvasó és a 47 írótekercseken nem halad át az áramimpulzus, mivel a 22' és 21' mágnesmagok „lefelé" vannak mágnesezve. Ezek a tekercsek az olvasóáram szempontjából kis vezetőképességgel rendelkeznek. Ennek következtében a 20, 21 csoportokban egy-egy 20' és 21'" mágnesmag „felfelé", míg ezeknek a csoportoknak a többi mágnesmagjai „lefelé" mágneseződnek. A 20 és 21 csoportok mágnesmagjainak mágnesezése megfelel a következő programutasításnak. A 2 program vezérlő egység munkaciklusa annak az esetnek felel meg, amikor az utasítás végrehajtása után az algoritmusban nincs elágazás, hanem ugrás a következő meghatározott utasításra. A következőkben a 2 programvezérlő egység működését ismertetjük arra az esetre, amikor az utasítás végrehajtása után az algoritmusban elágazás következik, amely szerint egy meghatározott feltételtől függően két utasítás egyikére lehetséges az ugrás. Mindkét utasítás, amelyre ugrani lehet, a 20 és 21 csoportok mágnesmagjainak „felfelé" mágnesezésének felel meg. Fel kell tételezni, hogy a végrehajtandó utasításnak, amelyre az algoritmus elágazása következik, az elágazó 5 olvasóáramkör egy vezetéke felel meg, amely a 22', 23" mágnesmagok 70, 72 olvasótekercseit tartalmazza. Ezután a 70, 72 olvasótekercseknek megfelelő 22', 23" mágnesmagok „felfelé" mágneseződnek, míg a többi mágnesmag „lefelé" mágnesezve marad. Ennek következtében az áramimpulzus a 37 olvasó áramkörben áthalad a 39 olvasótekercsen, amely a 38 olvasótekercshez képest jó vezetőképességgel rendelkezik, majd a 42 csatolásmentesítő egység 42" diódáján és a 45, 46 írótekercseken át nemcsak egy mágnesmagot mágnesez „felfelé" mint korábban, hanem a 20 csoportban két 20" és 20'" mágnesmagot. Ezek a mágnesmagok annak a két utasításnak felelnek meg, amelyekre ugrani lehet. Az áramimpulzus áthalad továbbá a 40 olvasótekercset tartalmazó áramkörön, mivel ez a tekercs jobb vezetőképességgel rendelkezik, mint a 41 olvasótekercs. Miközben az áramimpulzus áthalad a 47, 48 írótekercseken, ,/elfelé" mágnesezi a 21 csoport-5 ban a 21' és 21" mágnesmagokat, amelyek annak a két utasításnak felelnek meg, melyekre ugrani lehet. Ennek következtében a 20, 21 csoportok mindegyikében egynél több mágnesmag van „felfelé" mágnesezve. Ezért szükséges, hogy ezen mág-10 nesmagok információinak kiolvasása előtt egy áramimpulzussal az 5 olvasó áramkörben a kapcsolás állapotát úgy változtassuk meg, hogy a 20, 21 csoportok azon mágnesmagjai legyenek „lefelé" mágnesezve, melyek nem felelnek meg a következő 15 utasításnak. A mágnesezést a 84, 85, 86, 87 tiltótekercseken át áramimpulzusok végzik, a 10 ellenőrző jelformáló egység 83 többcsatornás kimenetének megfelelő áramkörben a feltételes ugrásokhoz. Ha az 20 ugrási feltétel a jelenlegi példában teljesül, akkor az áramimpulzus a 84, 86 tiltótekercseket tartalmazó vezetékben keletkezik és a megfelelő 20". 21' mágnesmagok „lefelé" mágneseződnek. Ha az ugrási feltétel nem teljesül, akkor az áramimpulzus 25 a 85, 87 tiltótekercseket tartalmazó vezetékben keletkezik és a megfelelő 20'" és 21" mágnesmagok lefelé mágneseződnek. Az áramimpulzusok a 11 műveleti egységtől a 10 ellenőrző jelformáló egység 120 bemenetére 30 érkező információnak megfelelően a 10 ellenőrző jelformáló egység 83 többcsatornás kimenetén jelennek meg. A 10 ellenőrző jelformáló egység működésének befejezése után a 20, 21 csoportokban csak egy-egy mágnesmag marad „lefelé" mág-35

nesezve. Ezeknek csupán egy vezeték felel meg az elágazó 5 olvasóáramkörben, amelynek jobb a vezetőképessége és megfelel a következő utasításnak. A 2 programvezérlő egység működéséből következik, hogy az áramimpulzus járulékos kapcsolók a 40 22. 23 csoportokkal, megfelelő csatolásnál biztosítják a következő utasítás behívását, valamint az algoritmusok elágazását a 11 műveleti egység vezérléséhez. A továbbiakban a 6 utasításvezérlő egység mű-45 ködését vizsgáljuk. A 60 ütemadót az 59 bemenő áramkörön át a 2 programvezérlő egység 57 többcsatornás kimenetén keletkező jel vezérli. A 60 ütemadó az első és a második ütem áramimpulzus sorozatát hozza létre a 9 és 8 olvasóáramkörökön. 50 A 60 ütemadó működésbe helyezése előtt a 2 programvezérzlő egységről áramimpulzusnak kell érkeznie a 61, 63 írótekercseket tartalmazó áramkörön át. Ez az áramimpulzus az említett tekercseknek megfelelő 64' és 64'" mágnesmagokat ,/el-55 felé" mágnesezi. A 65, 66 csoportok többi mágnesmagjai „lefelé" mágnesezve maradnak. Az első ütem áramimpulzusa a 9 olvasó áramkörről az eredeti beállítást végző 106 tekercseken halad át, továbbá a 108 olvasótekercsnél nagyobb vezető-60 képességgel rendelkező 107 olvasótekercsen, a 111 írótekercsen, és a 115 csatolásmentesítő egységen át a többcsatornás 116 kimenetnek a végrehajtandó utasítás első mikroműveletének megfelelő ágába, majd innen a 11" visszadó-íróegység 117'" beme-65 netére jut. Ezután a jel vagy a reverzibilis 17 4