170384. lajstromszámú szabadalom • Eljárás epoxigyanták térhalósítására alkalmas kompozíciók előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTARSA SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 170384 Nemzetközi osztályozás: ± L Bejelentés napja: 1975. VI. 23. (BU-767) Közzététel napja: 1977.1. 28. 1 Megjelent: 1978. VII. 31. C 08 G 59/56 ¥!••@ -S; .." <l •••• & L Bejelentés napja: 1975. VI. 23. (BU-767) Közzététel napja: 1977.1. 28. 1 Megjelent: 1978. VII. 31. L Bejelentés napja: 1975. VI. 23. (BU-767) Közzététel napja: 1977.1. 28. 1 Megjelent: 1978. VII. 31. -Jé " s L Bejelentés napja: 1975. VI. 23. (BU-767) Közzététel napja: 1977.1. 28. 1 Megjelent: 1978. VII. 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNY HIVATAL L Bejelentés napja: 1975. VI. 23. (BU-767) Közzététel napja: 1977.1. 28. 1 Megjelent: 1978. VII. 31. Feltalálók: 50% BÉNYI Győző oki. vegyészmérnök NÉMETH László oki. vegyészmérnök MASCHEK Otmár oki. vegyészmérnök 25% Budapest Tulajdonos: BUDALAKK Festék- és Műgyantagyár, Budapest Eljárás epoxigyanták térhálósítására alkalmas kompozíciók előállítására 1 A találmány tárgya eljárás epoxigyanta-térhálósító anyagok előállítására. Ismeretes, hogy az epoxigyanták térhálósítására legelterjedtebben poliaminokat, epoxigyanta-poliamin-adduktumokat, valamint dimer zsírsavakból készült, aktív amincsoport-tartalmú poliamidokat használnak. A poliaminok alkalmazásának hátránya, hogy ekcémakeltők, tehát egészségre káros hatásúak, vízérzékenyek, az epoxigyantákkal hevesen reagálnak, és a termékben aminfátyol képződését idézik elő, ami gyakorlatilag lerontja bevonóanyagként vagy ragasztóként való felhasználhatóságukat. Az epoxigyanta-poliamin adduktok, valamint a dimer zsírsavakból készült poliaminok használata gyakran nehézségekbe ütközik konzisztenciájuk, összefér -hetőségük, viszonylag kis fokú reakcióképességük, valamint a felhasználásukkal készült bevonatok felületének esztétikailag kifogásolható volta miatt. Az epoxigyanták térhálósítására használt nagyszámú vegyületről jó összefoglalást ad C. A May és Tanaka „Epoxy Resins, Chemistry and Technology" című könyvének (M. Dekker, New York, 1973) 243. oldala. Az ismert epoxigyanta-térhálósítók közös hátránya, hogy nem univerzálisak, vagyis specifikusak, és így nem alkalmasak a térhálósítás útján kapott epoxigyanta tulajdonságaival szemben támasztható sokféle követelmény egyidejű kielégítésére. (A térhálósítók aminszám-intervallumai szűkek.) A találmány célja a fenti hátrányok kiküszöbölésével olyan előnyös tulajdonságú epoxigyanta-térhálósítók kidolgozása, amelyek univerzális hatásúak, vagyis a célnak megfelelő szerkezeti módosítással a legkülön-5 felébb tulajdonságú epoxigyanták előállítását teszik lehetővé. A találmány alapja az a felismerés, hogy az ismert glicidészter-poliamin addukt típusú térhálósítókat alkil-fenol-formaldehid gyantával módosítva olyan ked-10 vező tulajdonságú és univerzálisan használható új térhálósító keletkezik, amely előnyösen befolyásolja mind a térhálósítási folyamatot, mind a kapott végtermék tulajdonságait. Fentiek alapján a találmány eljárás epoxigyanta-15 térhálósító kompozíciók előállítására, amely abban áll, hogy 45-65 súly%, előnyösen 45-60 súly%, 8-13 szénatomot tartalmazó elágazó szénláncú alifás monokarbonsav-glicidésztert, 10-30 súly%, előnyösen 12-25 súly%, 3-8 szénatomos alkü-szubsztitu-20 enst tartalmazó alkil-fenolból és formaldehidből kondenzáció útján előállított gyantát és 10-75 súly%, előnyösen 16-43 súly%, aktív amin- vagy imin-csoportot tartalmazó alifás amint 60—140 °C, előnyösen 80—100 °C hőmérsékleten reagáltatunk, és adott eset-25 ben a három komponens közül kettőt külön reagáltatunk egymással, majd az így kapott terméket reagáltatjuk a fennmaradó harmadik komponenssel. Ha a három komponens közül kettőt külön reagáltatunk, ilyen célra vagy az alkilglicidésztert és az aíkil-30 fenol-formaldehid gyantát, vagy pedig a poliamint és 170384 1