170372. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikroporusos fóliák előállítására

170372 13 14 Előnyös eljárásmód szerint a koagulálandó poliuretán (karbamid)-oldathoz a polisziloxán-poliuretánon kívül további koagulálószerként még kationos poliuretán (karbamid) diszperziókat is adagolunk. Ennek az az előnye, hogy a polimer oldat biztonságos és reprodukálható koagulálhatóságához szükséges, poliuretánpolisziloxán mennyisége adott esetben igen alacsony értéken tartható, és pedig a fentiekben megadott értékek ásó határain, ez gazdaságossági szempontból rendszerint célszerű. A kationos poliuretán (karbamid)-diszperziókat a koagulálandó oldathoz előnyösen a szilárd poliuretán teljes mennyiségére számítva körülbelül 25 súly%-ig terjedő mennyiségben adagoljuk. A kvaterner ammótíiumcsoportokat tartalmazó polimereknek általában részben hidrofil jellegük van és vízben vagy vizes oldószerekben például víz-dimetilformamid-elegyekben emulgeátorok vagy nedvesítő szerek alkalmazása nélkül diszpergálhatók vagy kolloid állapotban oldhatók. A találmány szerint alkalmas kationos poliuretánokat az 1 270 276 számú német szövetségi köztársaságbeli közzétételi irat szerint állítjuk elő oly módon, hogy a poliuretán előállításánál legalább egy komponenst egy vagy több bázisos, tercier nitrogénatommal együtt alkalmazunk és a poliuretán bázisos tercier nitrogénatomjait alkilezőszerekkel vagy szervetlen vagy szerves savakkal reagáltatjuk. Elvileg nincs jelent ősege annak, hogy a bázisos jellegű nitrogénatomok a poliuretán makromolekula mely helyzetében található. Ezzel ellentétes módon eljárva reakcióképes, kvaternerizálásra alkalmas halogénatomokat tartalmazó poliuretánokat tercier aminokkal is reagáltathatunk. A kationos poliuretánok láncfelépítő kvaternerizálás közben is előállíthatók akként, hogy például adott esetben nagyobb molekulasúlyú diótokból és reakcióképes halogénatomot tartalmazó izocianátokból vagy diizo danátokból és halogéntartalmú alkoholokból dihalogén-uretánokat állítunk elő, majd ezeket di-tercieraminokkal reagáltatjuk. Fordítva is eljárhatunk oly módon, hogy két izodanát csoportot tartalmazó vegyületet és terder aminoalkoholok felhasználásával di-tercier diamino-uretánokat állítunk elő, majd ezeket reakcióképes dihalogénvegyületekkel reagáltatjuk. A kationos poliuretán-massza természetesen kationos sójellegű kiinduló komponensekből, például kvaternerizált bázisos poliéterből és kvaterner nitrogénatomot tartalmazó izocianátból is előállítható. A vázolt előállításmódok közelebbről vann ismertetve például az 1 184 946, 1 178 586, 1 179 363 számú német szövetségi köztársaságbeli közzétételi iratokban és a 653 223, 658 026 és 636 799 számú belga szabadalmi leírásokban. Ezekben a szabadalmi leírásokban felsorolják a sójellegű poliuretánok felépítéséhez alkalmas kiindulóanyagokat is. A kationos poliuretánok vizes diszperzióiban vagy kolloid oldataiban a részecskék szemcsenagyság szempontjából 0,10 és 100 jum között ingadoznak. Ezek tartalmazhatnak szerves oldószerként acetont vagy dimetilformamidot is. Az 1 184 946, 1 178 586 számú német szövetségi köztársaságbeli közzétételi irat illetve a 653 223 számú belga szalbadalmi leírás szerint előállított diszperzióknál az alkalmazott oldószert nem szükséges a képződött diszperzióból eltávolítani és ezenkívül a diszperziók előállításánál olyan magas forráspontú oldószerek is alkalmazhatók, amelyeket már az ionos poliuretán-polisziloxán-diszperziók előállításánál említettünk. A találmány szerinti eljárás kivitelezésénél előnyösen olyan kationos poliuretánokat alkalmazunk, ame-5 lyeket 500—5000 közötti molekulasúlyú polihidroxilvegyületekből, poliizocianátokból, tercier, előnyösen alifásán helyettesített nitrogénatomot tartalmazó bázisos lánchosszabbító-szerekkel, például N-metil-dietanolaminnal, N,N-bisz(aminpropii)-metilaminnal, és 10 adott esetben további nem bázisos lánchosszabbító szerekkel célszerűen dialkoholokkal vagy diaminokkal, vízzel, hidrazinnal vagy szubsztituált hidrazinnal állíthatók elő. A túlnyomórészben lineáris, szerves oldószerekben, így dimetilformamidban hidegen old-15 ható poliuretánmassza 5—12% N-metildietanolamint tartalmaz. Az előbbi lánchosszabbítószerek útján a poliuretán masszába beépített tercier nitrogénatomot 10-100%-os arányban aÜcilezőszerrel, így dimetilszulfáttal, metilklórmetiléterrel, dietilszulfáttal vagy 20 brómetanollal kvaternerizáljuk és adott esetben a még megmaradt tercier nitrogénatomot savval, így sósavval, tejsavval vagy ecetsavval víz jelenlétében semlegesítjük. Az alkilezésnél legalábbis részben, előnyösen bi-25 vagy trifunkciós alkilezőszereket, így dibrómbutánt, p-xililéndikloridot, 1,3-dimetil-4,6-bisz-klórmetilbenzolt, metilén-bisz-brómacetamidot, dimetilolpropántrisz-klórecet savésztert, és 4 P^ érték alatti bi- vagy trifunkciós savakat, így foszforsavat vagy kénsavat, 30 mindenkor vizes oldatban alkalmazunk, mimellett ezek a savak először túlnyomórészben monofunkciósan reagálnak, majd a kész mikropórusos fóliában térhálósító funkdót fejtenek ki. A kész kationos poliuretánokat vízben diszpergál-35 juk. A későbbi térhálósítás céljából a diszpergált poliuretánok természetesen például metiloléter-csoportokat beépítve is tartalmazhatnak. Dimetilformamid-víz elegyben megfelelő kationos diszperzió például a következő módon állítható elő: 40 Hidroxil-véghelyzetű csoportokat tartalmazó poliésztert egy diizocianáttal előpolimerré átalakítunk, dimetilformamiddal felhígítjuk, majd N-metildíetanolaminnal reakcióba visszük. Ezután végezzük diklórdurollal (1,4-bisz-klórmetilbenzol) valamint foszforsav 45 hozzáadásával egyenlő arányú dimetilformamid és víz elegyében a kvatérnerizálást. Ha nem ionos poliuretán-polisziloxánnal egyidejűleg ionos poliuretán diszperziót is alkalmazunk, akkor a polimer oldat mindkét koaguláló segédanyagot elke-50 verten adagolhatjuk. A poliuretan-polisziloxánt azonban a vizes poliuretán diszperzióba illetve szuszpenzióba adott esetben már annak előállításánál is emulgeálhatjuk és így adjuk hozzá koagulálás előtt a poliuretán-elasztomer oldathoz. 55 A polimer oldathoz a koagulálási viselkedésük befolyása nélkül adalékanyagokat adhatunk, így polivinü-kloridot és kopolimerjeit, poliakrilnitrilt és kopolimerjeit, kereskedelmi forgalomban kapható anionos cserzőanyagokat, karboximetilcellulózt, poli-60 akril-metakrilátot, emulgeátorokat, optikai fehérítő szereket, antioxidánsokat, specifikus fényvédőszereket, így N,N-dialkilhidrazidokat, térhálósító hatású anyagokat, így paraformaldehidet, melamin-hexametiloétert és más formaldehid származékokat, poliizo-65 danátokat, kvaternerizáló szereket vagy poliaziridin-7