170311. lajstromszámú szabadalom • Oszcilloszkópos ferrométer

170311 5 6 Az 5 tekercs belső terében egy 6 mérőtekercs van elhelyezve, amely a ferromágneses anyagból készített 7 vizsgálati mintadarab mágnesező szerve. A 4 szekun­der tekercshez koaxiálisán 9 tekercstesten egy 8 toroidtekercs van tekercselve, amely az 5 tekercs térerősségmérő szerve. A 6 mérőtekercs egy lineáris 10 előerősítő bemene­téhez csatlakozik, míg kimenete egy kétsarkú II átkapcsoló útján egy elektronikus 12 kapcsolószer­kezet bemenetéhez, vagy pedig egy 13 diferenciál­erősítő egyik bemenetéhez csatlakozik. Az elektro­nikus 12 kapcsolószerkezet másik bemenetéhez a II átkapcsoló útján egy tárolószerv csatlakozik. A 12 kapcsolószerkezet a 14 integrátor bemenetéhez van kötve, kimenete pedig a mágnesező mérőcsatorna 15 hitelesítőszervével, valamint a 16 fáziskorrektor be­menetével van összekötve. A 16 fáziskorrektor kime­nete a 18 katódsugárcső 17 vertikális eltérítő lemezei­hez csatlakozik. A tárolószerv egy olyan kétsávos légágyazású 19 mágneses dob, amelynek két tengelyirányú 191 és 19II állásai a mágneses dob sávkapcsolójával rögzít­hető. Átkapcsolóként a 19 mágneses dob rugalmas 21 tengelyével összekötött 20 kulisszát alkalmazunk. A 21 tengely egy 22 teleszkópkapcsoló útján egy 23 szinkronmotorral van összekötve, amelynek 24 házán a tengelyre nézve koaxiálisán egy a 23 elektromotor 24 házának forgatóművét képező 25 és 26 csigahaj­tómű csatlakozik. A 23 elektromotor tápforrásának frekvenciája megegyezik a mágnesező szerv tápforrá­sainak frekvenciájával. A 19 mágneses dob 27 házában kör mentén egymáshoz képest átlósan lejátszó 28 és 29 mágnes­fejek vannak elrendezve. A 19 mágneses dob felülete és a 28, 29 mágnesfejek közötti légrés a rögzítendő remanens fluxus lecsengésének lineáris zónájába esik. Ennek a zónának nagyságát a következőképpen vá­lasztjuk meg: mint ismeretes a rögzítendő remanens fluxus a következő törvényszerűséget követi: $a _ e -27r _a <í>o X ahol „a" jelenti a mágneses jelhordozók és a 28 ill. 29 mágnesfej közötti légrés méretét X pedig a rögzítendő jelek hullámhosszát jelenti. Minthogy 0a /0 o hányados az a/X potenciál sorát jelenti, és minthogy a harmadik hatványkitevős tagnál a függvény letörik, így az összefüggés £-'-M+ ^(í)'-f'"(*)" Amennyiben a 0a /0 o hányados értékét a nem lineáris összetevő megengedett viszonyának megfele­lőképpen az első I tagra vonatkoztatva írjuk fel, úgy hi)' -f-3 (T) 1 értéket kapjuk, amely ennek az egyenletnek a megkö­zelítő megoldását adja, azaz a fej és mágneses jelhor­dozó közötti légrésnek a megengedhető nagyságát a felviendő jel hullámhosszának függvényében, ahol a remanens fluxus lecsengésének lineáris értéke a — =n 5 A érték alapján állapítható meg. A 28 lejátszófej egy 30 összegező áramkör első bemenetéhez van kapcsolva, a másik bemenete pedig egy 31 szintszabályozó útján a 30 összegező áramkör 10 másik bemenetével van összekötve. A 30 összekötő áramkör kimenete egy 32 nullindikátorhoz csatlako­zik, - amely a jelek egyenlő arányát jelzi — valamint a 33 átkapcsolón át a 18 katódsugárcső 17 vertikális eltérítő lemezeihez, vagy pedig a II átkapcsolóhoz 15 csatlakozik, amelynek érintkezői a 12 kapcsolószerv bemenetére és a 13 differenciálerősítőre vannak köt­ve. A térerősség jeladó szervének kimenete, azaz a 8 tekercs egyrészt mágnesező tér mérőcsatornájának 34 integrátor bemenetéhez van kötve, másrészt egy 35 20 hitelesítőszervhez és egy 36 fáziskorrektorhoz is csatlakozik, amely utóbbinak a kimenete a 18 katód­sugárcső 37 horizontális eltérítő lemezeihez van köt­ve. A találmány szerinti ferrométer működésének 25 módja a következő: A mágnesező szerv jele a 10 előerősítő valamint II átkapcsoló 38 érintkezője útján a 12 kapcsolószerv bemenetére jut. Ennek kimenetéről vett jel a 14 integrátorra, a 15 hitelesítőszervre a 16 fáziskollek-30 torra valamint a 17 vertikális eltérítő lemezekre jutnak. A 12 kapcsolószerv másik bemenetére a II átkapcsoló útján a 19 mágneses dob jele érintkezik. A mágneses dob jelei az etalon ferromágneses minta­anyag mágnesezési görbéjének megfelelő jeleket tar-35 tahnazza, amelyek az összehasonlítás alapjául szolgál­nak. A tárolószerv a következőképp működik. A 19 mágneses dob egyik sávján az etalon mágnesezési görbéinek megfelelő jelek vannak jelen, azaz I(t), míg 40 a másik sávon szinusz alakú órajelek vannak. Az órajelek frekvenciája azonos az összehasonlító etalon mintadarab mágnesezésének frekvenciájával. Az óra­jelekkel a 30 összegező áramkör bemeneteire a 28 és 29 mágnesfejekről érkező jeleket — azaz az etalon 45 ferromágneses anyag jeleit és a vizsgálandó anyag jeleit — azonos fázisúvá alakítjuk. E célból a 19 mágneses dobot a mérés előtt a 1911 állásba állítjuk, ahol a 28 és 29 mágnesfejekkel szemben álló 19 mágneses dobon levő sávot — amelyre a szinusz alakú 50 órajeleket vittük fel — rögzítjük. A 19 mágneses dob radiális irányú kilengései folytán keletkező ellenkező előjelű és eltérő amplitú­dójú jelek a 28 és 29 mágnesfejekről a 30 összegező­kapcsolás bemenetére jutnak, amelynek kimenetén 55 egy 32 nullindikátor van elhelyezve, amely a jelek egyenlőségét jelzi. A 28 és 29 mágnesfejek által szolgáltatott jelek azonosságainak beállítására egy 31 szintszabályzót alkalmazunk, amelyet úgy állítunk be, hogy a jelek egyenlő amplitúdójúak legyenek. A 19 60 mágneses dob radiális irányú ütése következtében létrejövő torzítások — az összehasonlító mágneses anyag mágnesezési görbe jeleinek torzítása — a 30 összegezőkapcsolás kimenetén mérhető jel szintjében minimális értékű. Annak érdekében, hogy a 19 65 mágneses dob által szolgáltatott jelek és a vizsgálati 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom