170261. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és mérőszonda a vérbe bevitt, voltammetriásan meghatározható vegyületek in vivo körülmények közötti mérésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1971.1. 13. (EE-1881) Közzététel napja: 1976. XII. 28. Megjelent: 1978. II. 28. 170261 Nemzetközi osztályozás: G 01 N 33/16 G 01 N 27/00 '-v >\ Feltalálók: Dr. Pungor Ernő vegyész egyetemi tanár (30%) Takács Géza vegyészmérnök (20%) Dr. Fehér Zsófia vegyész (25%) Budapest Dr. Nagy Géza vegyész (25%) Debrecen Tulajdonos: EGYT Gyógyszerészeti Gyár, Budapest (70%) Magyar Tudományos Akadémia, Budapest (30%) Eljárás és mérőszonda a vérbe bevitt, voltammetriásan meghatározható szerves vegyületek in vivo körülmények közötti mérésére 1 A találmány tárgya eljárás áramló vérbe bevitt, illetve jelenlevő, voltammetriásan mérhető szerves vegyületek koncentrációjának folyamatosan is végrehajtható voltammetriás meghatározására, továbbá mérőszonda az eljárás foganatosítására. A vér oldott 5 állapotban számos anyagot, többnyire bonyolult szerves vegyületeket tartalmaz. A gyógyításra alkalmazott hatóanyagok — farmakonok — nagyrésze szintén szerves vegyület. Ezek a szervezetben elsősorban a vérbe kerülnek. A vér szervesanyag-koncentrációjának 10 meghatározása alapvető jelenségű a szervezet állapotának megítélésekor és egyes betegségek megállapításánál, a farmakon-koncentráció mérése pedig a farmakonok elsősorban állatokon végzett hatásosság-vizsgálatánál nagyjelentőségű. 15 A vér szervesanyag-, illetve farmakon-koncentrációjának mérésére jelenleg bonyolult és — a radiokémiai módszerektől eltekintve — csak testen kívüli, „in vitro" módszerek ismeretesek. E módszerek lényege az, hogy a vérből mintát vesznek, majd a 20 mintában meghatározzák a szervesanyag, illetve farinakon koncentrációját. Mivel ezek az anyagok szinte kivétel nélkül bonyolult felépítésű vegyületek, a meghatározás a híg oldatnak tekinthető vérben többnyire csak bonyolult előkészítő műveletek után, 25 komplikált módszerekkel lehetséges. Ilyenek pl. a fentiazionok vérben, illetve vizeletben történő meghatározására alkalmas spektrometriás módszerek (Acta Pharm. Tox. 26, 1968, 303, ibid. 26, 1968, 298), a difenilhidantoin szérumban végzett gázkromatográfiás "30 meghatározása (Analyt. Chem. 40, 1968, 736)* klóamfenikol vérből végzett spektrofotometriás (Indian J. Pharm. 30, 1968, 68), â glükózé vérben végzett coulometriás meghatározása (Clin. Chem. 8, 1962, 172), fenfl-amlin szérumból végezhető papírkromatográfiás (Clin. Chem. 8, 1962, 172)* s ^z adrenalin biológiai folyadékokban végezhető polarográfiás anaHzise (Bioíumija, 24, 1959^ 181). Nem> ismeretes azonban a fenti anyagok koncentrációjának folyamatos meghatározására alkalmas módszer. Ismeretes, hogy oldatban levő szervetlen és bizonyos szerves vegyületek koncentrációja meghatározható voltammetriás módszerrel mérőelektródként szilikongumi alapú, membránelektródot és vonatkoztak tási elektródot tartalmazó mérőcella segítségével [Arial. Chim. Acta, 43, 28£ (1968); Ahafc Letters,1, 213(1968);ActaChim.70,2Q7>(Í971)]. -Azt találtuk, hogy az áramló vérbe bevitt, voltammetriásan mérhető szerves vegyületek koncentrációját folyamatosan is mérhetjük a találmány szerinti elektrometrikus módszerrel. A találmány szerint az áramló vérrel, célszerűen a vizsgálandó alany testén belül, vagy külső, de mindenképp az érpálya közbeiktatott mérőszakaszon mérőelektródként egy vagy több heterogén szilikongumi alapú membránelektródot és ugyancsak egy vagy több vonatkoztatási elektródot, illetve elektródpárokat hozunk érintkezés- : be, majd a mérő és vonatkoztatási elektródok között a voltammetriás méréstechnikából egyébként önmagában ismert módon olyan mértékű állandó potenciát 170261 1