170225. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pepszinosztreptin proteáz- inhibitorok előállítására

170225 2. táblázat A pepszinosztreptinek fekélygátló hatása Adagolás (mg/állat) Gyomornedv Fekélyesedési Össztérfogat (ml) összaciditás (/zekv/ml) Pepszinaktivitás (jug/ml) index 18,8 105,0 1520 4,610,4 pepszinosztreptin 0,2 16,7±0,7 122,6±1,9 106±54 1,2+0,2 0,2 20 ±0,9 124,0±6,1 0±0 1,0+0 pepszinosztreptin-metilészter 0,2 17,4±1,1 106,6+15,8 136±89 1,410,4 2,0 18,8±0,5 122,0±2,5 0±0 0,910,2 14,5±1,5 112,5±1,5 1253+58 4,010,6 P-pepszinosztreptin 0,5 , 17,8±1,0 95,6±4,0 123135 1,310,2 1,0 16,510,8 85,2+5,4 37164 0,910,2 P-pepszinosztreptin-metilészter 1,0 16,0+1,1 80,5±8,5 23116 1,010,2 Megjegyzés: A kísérleteket 7-hetes hímpatkányokon végeztük, 1—1 csoport 5 állatból állt. Az alsó gyomor­száj lekötése után azonnal beadtuk az állatoknak orálisan a pepszinosztreptineket. 16-17 óra múlva 25 megvizsgáltuk az állatok gyomrát és a fekélyesedési indexet az alábbi módon értékeltük: 0 normális gyomor fekély nélkül, 1 nincs fekély, hanem haemorrágiás foltokat vagy kimart helyeket figyeltünk meg, 30 2—4 átmeneti állapot 1 és 5 között fekélyekkel, azonban perforáció nélkül, 5 perforációk, a legtöbb patkány elpusztult. 18 gyomorfekélyben szenvedő beteg közül (13 gyomorfekélyes, 4 gyomorszájfekélyes és 1 gasztro- 35 duodenális fekélyes beteg, ebből 4 nő és 14 férfi, 19-től 64 évesig) 12-nek pepszinosztreptint és 6-nak pepszinosztreptin-metilésztert adtunk be, mindkét esetben a napi adag 200 mg volt négy adagba elosztva, 2—3 órával az étkezések után és este lefekvés előtt, a 40 betegeket 4 hét múlva vizsgáltuk meg: 1 jól látható hegedés volt megfigyelhető röntgenfel­vételen és a gyomor vizsgálatakor 13 esetben (fekély eltűnése 10 esetben, fekély csökkenése 3 esetben), 45 2 szubjektív szimptómák eltűnése 14 esetben, 3 a gyomor savasságának csökkenése (hipersavasság­ról normálisra) 7-ből 4 esetben, 4 rejtett vérzés a székletben: negatív 13 esetben. Ugyanilyen módon P-pepszinosztreptint adagol- 50 tunk 6 gyomorfekélyes betegnek (3 gyomorfekélyes, 2 gyomorszájfekélyes és 1 gasztroduodenális fekélyes beteg, ebből 5 férfi és 1 nő, 23-tól 64 évesig). A napi adag 200 mg volt 4 adagra elosztva, 2—3 órával az étkezések után és este lefekvés előtt. A betegeket 4 55 hét múlva vizsgáltuk meg: 1 jól látható hegedés volt megfigyelhető röntgenfel­vételen és a gyomor vizsgálatakor 5 esetben (fekély eltűnése 4 esetben, fekély csökkenése 1 esetben), szubjektív szimptómák eltűnése 5 esetben, a gyomor savasságának csökkenése (hipersavasság­ról normálisra) 3-ból 1 esetben, rejtett vérzés a székletben: negatív 5 esetben. 1 esetben sem figyeltünk meg mellékhatást. Egy másik kísérletben gyomornedvminták pepszin-60 65 aktivitását határoztuk meg gyomorfekélyes beteg esetében (23 éves férfi). Az aktivitás 0,40 mg/ml volt. kezelés előtti állapotban, koplalás után és 0,67 mg/ml 45 perccel tetragasztrin stimuláció után vett gyomor­nedvmintában és a proteolitikus aktivitást 2 jug pepszinnek megfelelően a gyomomedvben 50%-ban gátolta 0,061 v%, illetve 0,051 jug pepszinosztreptin és 0,058 /ng, illetve 0,050 /ig P-pepszinosztreptin. Az ajánlott napi adag felnőttek esetén körülbelül 1 mg-10 g, előnyösen 5 mg—5 g pepszinosztreptin és P-pepszinosztreptin orális adagolással. A pepszinosztreptineket önmagukban vagy vala­mely gyógyászatilag elfogadható hordozóanyaggal vagy hordozóanyagokkal kombinálva adagolhatjuk. Elkészíthetjük őket porok, tabletták, oldatok vagy emulziók alakjában. Az egy vagy több pepszinosztreptint tartalmazó gyógyászati készítményeket a porok, kapszulák, tab­letták, pilulák és hasonlók előállítására általánosan alkalmazott módszerekkel állíthatjuk elő. A hordozó­anyagot az adagolás módjától, a pepszinosztreptinek oldhatóságától és hasonlóktól függően választhatjuk meg. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. 1. példa (1) Pepszinosztreptinek előállítása 200 térfogatrész térfogatú lombikban levő 30 térfogatrész 7,0 pH-értékű folyékony táptalajt, amely 3% glükózt, 2% kukoricalekvárt, 0,05% dikálium-hid­rogén-foszfátot, 0,02% ammónium-szulfátot, 0,05% magnézium-szulfátot és 0,5% kalcium-karbonátot tar­talmaz, Streptomyces ramulosus IFO 12 812 törzzsel inokulálunk és a közeget rotációs rázógépen két napon keresztül inkubáljuk 28 C°-on. Két fenti összetételű folyékony táptalaj 500 térfogatrész mennyiségét inokuláljuk a keletkező kultúra 15 térfo­gatrészével, majd rotációs rázógépen két napon át tenyésztjük 28 C°-on. Az így kapott kultúrát (össze­sen 1000 térfogatrész) használjuk 50 000 térfogatrész térfogatú férmen torban levő 30 00 térfogatrész 7,0 pH-értékű folyékony táptalaj inokulálásához, amely 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom