170207. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinil-klorid polimerizálására és kopolimerizálására mikroszuszpenzióban
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1974. XII. 2. (RO-812) Közzététel napja: 1976. XI. 27. Megjelent: 1978. V. 31. 170207 Nemzetközi osztályozás: C08F 2/18 C 08 f 14/06 // Feltalálók: FISCHER Nicolas mérnök, Paris, BOISSEL Jacques mérnök, Lisle Adam, KEMP Thomas mérnök, Levallois-Perret, EYER Henri mérnök, Ribecourt Franciaország Tulajdonos: RHONE-PROGIL, Courbevoie, Franciaország Eljárás vinil-klorid polimerizálására és kopolimerizálására mikroszuszpenzióban 1 A találmány tárgya eljárás vinil-klorid mikroszuszpenzióban végzett polimerizálására és kopolimerizálására. Mikroszuszpenzióban végzett polimerizáció alatt legalább egy diszpergált monomerre ható, szerves 4 fázisban oldódó iniciátorok jelenlétében élénk mechanikai keverés közben olyan vizes közegben végzett polimerizálást értünk, amely valamilyen emulgátort vagy valamilyen védőkolloidból nagyobb mennyiséget tartalmaz abból a célból, hogy stabilizálja az 5 10 mikronnál kisebb átmérőjű részecskék diszperzióját. Ismeretes, hogy szokásos polimerizációs hőmérsékleteken a vinil-klorid polimerizálásához használt hagyományos iniciátorok a polimerizációs vagy kopolimerizációs reakció kinetikáját öngyorsítóvá teszik, 15 miáltal egyrészt hűtési nehézségek jelentkeznek és ennek következtében a reakció foganatosítására alkalmazott berendezés kihasználása rossz hatásfokú, másrészt ezek az iniciátorok nem tökéletesen használhatók ki, tekintettel arra, hogy viszonylag nagy 20 mennyiségű iniciátort szükséges alkalmazni abban az esetben, ha a polimerizálást ipari méretekben elfogadható konverzióval akarják foganatosítani. E nehézségek kiküszöbölésére már javasolták gyorsabban elbomló iniciátorok alkalmazását, azonban 25 megállapították, hogy ez sem vezet kedvező eredményekhez mikroszuszpenzióban végzett polimerizálás esetében. Javasolták továbbá az iniciátor elbOmlásának átmeneti fémek sóinak beadagolása útján történő gyorsítását különösen az alacsony hőmérsékleten vég- 30 zett polimerizálások esetében, amikor igen nagy molekulasúlyú és/vagy kristályos szerkezetű vinilklorid polimerek képződnek, azonban a reakció kinetikája változatlanul öngyorsító. Ismeretes továbbá az is, hogy mikroszuszpenzióban végzett polimerizálásnál a polimerizáláshoz szükséges iniciátort tartalmazó oltóanyag alkalmazása lehetővé teszi a reaktorban a lerakódás csaknem teljes visszaszorítását és a reakció öngyorsító jellegének bizonyos mértékű csökkentését, különösen abban az esetben, ha az oltóanyag aránya nagy. Az így elérhető technológiai továbbfejlesztés előnyei is azonban korlátozottak. Azt találtuk, hogy az öngyorsítás jelensége és az ezzel kapcsolatos nehézségek kiküszöbölhetők, a vinil-klorid polimerizációja vágy kopolimerizációja szokásos hőmérsékleteken az adott berendezésben elérhető legmagasabb reakciósebességgel végezhető, az iniciátor jobban hasznosítható, azaz kisebb mennyiségben használható és a lerakódásképződés igen kis mértékűre visszaszorítható a berendezés optimális kihasználásával egyidejűleg, ha a megfelelő monomert vagy monomereket mikroszuszpenzióban olyan oltóanyag jelenlétében polimerizáljuk, amely előzetesen m&roszuszpenzióban előállított, vinil-klorid bázisú polimer vagy kopolimer részecskéinek diszperziója és e diszperzió részecskéi a polimerizáláshoz szükséges, szerves fázisban oldható iniciátor teljes mennyiségét tartalmazzák, és a találmány értelmében úgy járunk el, hogy az iniciátort a polimerizálás ideje alatt 170207 1
