170101. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagymolekulasúlyú poliésztergyanták előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1974. XI.21. (AE^33) Elsőbbsége: Amerikai Egyesült Államok: 1973. XI.21. (418 138) Közzététel napja: Megjelent: 1976. XI.27. 1977.XI.15. 170101 Nemzetközi osztályozás: C08G63/16 Feltaláló: Casey Donald J. vegyész, Ridgefield, Connecticut, Gleckler George C. vegyész, Stamford, Connecticut, Amerikai Egyesült Államok Tulajdonos: American Cyanamid Company, Wayne, New Jersey, Amerikai Egyesült Államok Eljárás nagymolekulasúlyú poliésztergyanták előállítására 1 A találmány tárgya javított eljárás poliésztergyanták előállítására, amely poliésztergyanták biológiailag lebonthatóak és hidrolizálhatók. Ppliésztergyantákat napjainkig ugy állítottak elő, hogy olyan karbonsavakat, mint példa- 5 ul a glikolsav, valamilyen kétbázisú alkohollal, például gíikollal reagáltatta. Ezek a technika állása szerint ismert poliésztergyanták azonban viszonylag alacsony molekulasulyuak, azaz molekulasúlyuk körülbelül 3ooo-4oob és belső viszkozitásuk mintegy 0,25. /Lásd JQ például a 2 676 945 számú üSA-beli szabadalmi leírást/. Ismeretes továbbá, hogy előállítottak diglikolsavból és glikolokból ezeket ekvimoláris mennyiségekben katalizátor alkalmazása nélkül használva poliésztergyantákat /Izvest. Akad. Nauk. SSSR Otdel. Khim. Nauk. 15 1957,

866-87o/. A diglikolsavból és glikolokból előállított alacsony molekulasúlyú poliésztergyanták azonban nem alkalmasan önhordó filmek képzésére, igy többek között főleg rakétahajtóanyagként és lágyítóként hasznosítják őket. Ha elő lehetne állítani diglikol- 20 savból és egy glikolból olyan poliésztergyantát, amelynek molekulasúlya elég nagy ahhoz, hogy önhordó film képzésére alkalmas legyen, akkor ebből a poliésztergyantábÓl készitett film alkalmas lenne hordozóként egy hatóanyag előre meghatározott dózisához ellenőrzött fo- 25 lyamatos hatóanyagleadás biztositása céljából. Az ilyen filmnek biológiailag lebonthatónak és hidrolizálhatónak kell lennie, és implantálhatónak vagy más módon elhelyezhetőnek kell lennie valamilyen élő állat testében, ahol leadása befejeződne, akkor a film biológiai le- 30 bonthatóságánál és hidrolizálhatóságánál fogva bizonyos időn belül lényegében teljes mértékben abszorbeálódna. Azt találtuk, hogy ha közömbös gázatmoszférában, például nitrogénpárna alatt diglikolsavat és a diglikolsavhoz képest fölöslegben vé- 35 ve valamilyen, térbelileg nem gátolt, 2-8 szénatomos glikolt a diglikolsav súlyára számitva o,ol-o,5 suly# antimon-trioxid jelenlétében 125 °C és 25o °C közötti hőmérsékleten megfelelő időn át megfelelő nyomáson hevítünk, akkor elég nagy molekulasúlyú polimert kapunk ahhoz, hogy a polimer alkalmas legyen önhordó filmek készítéséhez. Az igy előállított filmek azután felhasználhatók hordozóként olyan készítményekhez, amelyek valamilyen hatóanyag meghatározott mennyiségét tartalmazzák és amelyek élőlényekben elhelyezve hatőanyagtartalmukat ellenőrizhető módon folyamatosan adják le. Az ilyen készítményekben meghatározott gyógyhatású hatóanyag van diszpergálva magában a készítmény anyagában, vagyis tulajdonképpen a találmány szerinti eljárással előállitott polimerből készitett filmben. A fentiek alapján a találmány tárgya eljárás poliésztergyanták előállítására, amelyek molekulasúlya legalább 14ooo és belső viszkozitásuk hexafluor-aeeton-szeszkvihidrátban o,5 5É-0S koncentrációban 30 °G-on mérve legalább o,4o, ahol diklikolsavat, egy térbelileg nem gátolt, 2-8 szénatomos glikolt és adott esetben a reakcióban résztvevő dikarbonsavak összmólszámára számitva legfeljebb 25 mól#, előnyösen legfeljebb lo mól5Í mennyiségben vett legalább egyo^/i -etilénszerüen telítetlen, 4-6 szénatomos dikarbonsavat 125 °C és 25o °C közötti hőmérsékleten legalább két lépésben reagáltatunk, és a lépések közül az elsőt atmoszférikus nyomáson, az utolsót 0,2 és 0,8 mmHg közötti nyomáson hajtjuk végre. A találmány értelmében ugy járunk el, hogy a reakcióban résztvevő dikarbonsavak összmólszámára vonatkoztatva a glikolt llo-25o mól# mennyiségben használjuk a diglikolsav súlyára számitva o,ol suly# és o,5 suly# közötti menynyiségü antimon-trioxid jelenlétében. A diglikolsavval a találmány értelmében észterezhető glikolok közül példaként megemlíthetjük az etilénglikolt, dietilénglikolt, 170101