170095. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízben oldott oxigén folyamatos meghatározására

170095 A ti mérgező anyag. A műszerek hulladék­vize az elterjedésnek és alkalmazásnak egyik korlátja. A jelenleg ismert készülékeknél az ioncserélő oszlop előtt is alkalmaznak veze­tőképesség-mérő elektródát az ioncserélő vár­ható kimerülésének ellenőrzésére, ami a ké­szülék árát növeli. Az eddig ismert műszerek a viz elektromos vezetőképességét a kevertá­gyas szűrő előtt, után és a n-oszlop után, tehát három helyen mérik. Ezt azért teszik, mert a kevertágyas töltet ioncserélő hatás­fokát vették a műszer működését illetően mér­tékadónak. Ezt indokolta részben az, hogy a vizminta szűrése nem volt megoldott. A találmány szerinti műszerrel a jelenleg ismert talliumos oxigénmérő készülék előbb részletezett összes hiányait kiküszöböljük. A találmány tárgya vizben oldott oxigén folyamatos meghatározására szolgáló eljárás, amelynek lényege az, hogy a műszer elé kap­csolt egymásra rétegezett hidrogén és kevert­ágyas ioncserélő-szürőoszlop alkalmazásával szűrjük ki a mérést zavaró szennyeződéseket. A H-formáju kationcserélő kis pH-ju környe­zetében a zavaró vasvegyületek ionosán ol­dódnak, a kationcserélőn ugyancsak ionosán megkötődnek. A külön szürőpatronban is alkalmazható kationcserélő töltet addig használható, amig a töltet megfelelő mennyiségű hidrogén iont tartalmaz. A kimerülést tehát nem az eltömő­dés, hanem a hidrogén ionok elfogyása jelenti. A tallium töltet előnyösen olyan gömbhéj szelet tallium szemcséket tartalmaz, melynél a szemcséket siklap, illetőleg hengerpalást helyett homorú és domború felületek határol­ják. Ezzel egységnyi köbtartalomra nagyobb aktiv felületet és egyidejűleg jó térkitöl­tést nyerünk, ami a' Tl-töltet fajlagos tér­fogati terhelésének növelhetőségét teszi le­hetővé, ami a holtidőt csökkenti a reakció­egyensúly biztositása mellett. A folyamatos üzemben levő készülékből el­folyó -. igen kis koncentráció is - mérgező talliumsók megkötésére a készülék után kap­csolt hidrogén ciklusú ioncserélő oszlopot alkalmazunk, ami a tallium ionokat maradék­talanul megköti. A talliumra telitett kati­oncserélőt ismert módon regenerálva - a csak devizaforinttal beszerezhető nagy egységá­ru - tallium visszanyerhető. Ezzel a beren­dezésnek környezetre gyakorolt szennyező ha­tását megszüntettük és az alkalmazás útjából egy jelentős korlátozó tényezőt elimináltunk. A műszer kialakítható oly módon, hogy az csak a két elektródával működő differencia­vezetőképesség mérőt tartalmazza. A kevert­ágy kimerülését a differencia mérőkör tetszés szerinti időpontban történő kiiktatásával /a tallium előtti elektródán átmenő áram idősza­kos segítségével/ ellenőrizhetjük. A mindenkori alkalmazási igényeknek megfe­lelően, illetve tetszés szerint beállítható határértéknél, a műszer- az egyébként regiszt­rált oxigénkoncentráció értékeken kivül - ri­asztó-jelző hang és fényjelzést adhat. A-találmány igen nagy előnye az, hogy a mé­rőmintában levő szennyezéseket, például vas­oxidokat ionos alakban ugy vonjuk ki, hogy e* közben a vízmintában levő oxigénnel nem rea­gálnak. Ennek következtében a mérőmintában le­vő szennyezések nem befolyásolják a viz oldott oxigén mennyiségét és ezáltal adott esetben nagyságrendileg pontosabb mérési eredményt ka­punk, c A bevezetőben ismertetett alapelv alapján működő mérőberendezés elvi elrendezése a kö­vetkező /l. ábra/. A mintavételi 1 hűtőből kilépő viz egy sza­bályozó 2 tüszelepen és egy 3 nyomáscsökken­tőn keresztül jut az egymásra rétegezett - hid­rogénciklusu és kevertágyas - gyantatöltetü 4 10 ioncserélő oszlopra, amely a viz fajlagos ve­zetőképességét a kivánt értékre állítja be. E-zenkivül, ha az oldat szennyezett, a szürőha­tást is ellátja. A méréshez szükséges állandó, átáramló mennyiséget az 5 biztositó elem szol­gáltatja. A biztosító elem után - a sótartalom további csökkentése érdekében - még egy, egy-15 másra rétegezett 6 ioncserélő oszlopon folyik át a vizsgált viz, amely után század /uS nagy­ságrendű vezetőképességű oldatot kapunk. Az i­lyen módon előkezelt viz - amelynek oxigéntar­talma megegyezik a vizsgált viz oxigéntartalmá­val - kerül a 7 talliumoszlopra. A talliumosz-20 lo P két végén, egy, az erre a célra különlege­sen kiképzett, nagykapacitású 8 átfolyó veze­tőképességmérő cella van. A két cella közötti talliumtöltet kiképzése olyan, hogy nagy ak­tiv felülettel rendelkezzen. A két elektróda által szolgáltatott jel különbségét villamos kapcsolással képezzük, 25 elektronikusan erősitjük /2. ábra/. A műszer által mutatott, illetve regisztrált jelet köz­vetlenül Oo-ben kalibráljuk. Mivel a talliumsók igen nagy higitásban is erősen mérgezőek, a talliumoszlop utáni vizet egy hidrogén ciklusban működő 9 ioncserélő osz-3Q lopon vezetjük át. Ezzel az elemmel nemcsak az egészségvédelmi követelményeket lehet maradék­talanul biztositani, hanem az oszlop regenerá­lásával a megkötött tallium is visszanyerhető. Szabadalmi igénypontok 35 1. Eljárás vizben oldott oxigén folyamatos meghatározására a vizben levő oxigént redukáló anyagok elvonásával, amelynek során a mérendő mintában oldott és oldatlan szennyezéseket i­oncserélő oszlopon átvezetve szűrjük ki, majd ezután a mérőmintában levő oxigént talliumos oszlophoz vezetjük át, melynek során az oldott 40 oxigénnel arányos mennyiségű talliumhidroxid lúgot hozunk létre, majd ezt követően ezen lúg­nak a villamos vezető képességét olyan módon mérjük, hogy a mért értékből az ioncserélő viz vezetőképességének értékét levonjuk, azzal jellemezve, hogy a mérendő mintát a ._ mérést megelőzően egymásra rétegezett hidrogén ^ és kevert ágyas ioncserélő szűrő oszlopon ve­zetjük át, miáltal a mérést zavaró szennyeződé­seket például vasvegyületeket ionosán oldva kation cser.élőn át kötjük meg. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás fogana­tosításának módja, azzal jellemezve, 50 hogy a talliumos oszlopban a mérőmintát a re­akciót biztositó töltet fajlagos térfogati ter­helhetőségét növelő gömbhéj szerűen homorú és domború felületű szemcséken vezetjük át. 2 rajz, 2 ábra A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 770165, OTH, Budapest

Next

/
Oldalképek
Tartalom