170088. lajstromszámú szabadalom • Csőalakú ózonizátor hűtött belső elektróddal

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1971. XII. 01. (TU-159) Elsőbbsége: Svájc, 1970. XII. 01. — 17 798/70 -Közzététel napja: 1976. X. 28. Megjelent: 1977.X. 5. 170088 Nemzetközj osztályozás: F 24 F 3/16 Dr. Trübb Hannes, közgazdász, Zürich, Svájc Csőalakú ózonizátor hűtött belső elektróddal 1 A találmány tárgya csőalaku ózonizátor, amelynek hűtött belső elektródja és a belső és külső elektród között koncentrikusan elrendezett dielektrikum-csöve van és a cső alakú elektródokat, valamint a dielektrikum-csövet a végeikre helyezett, villamosan szigetelő anyagból készült lezáró sapkák tartják és biz- 5 tositják egymástól való.távközüket. Hogy nagyfrekvenciás nagyfeszültséggel U-zemeltetett cső alakú ózonizátoroknál lehetőleg jó hatásfokot lehessen elérni, szükséges, hogy legalább a belső elektródja hűtött legyen. Ezért a belső elektródot szokásosan fém- 10 bői készült üreges hengerként állitják elő és az üreges henger mindkét homlokoldalát egy-egy csatlakozószervvel látják el a hűtőközeg hozzávezetésének és elvezetésének csatlakoztatására. Egy ismert ózonizátornál, amelynek belső 15 és külső elektródjai hütöttek, belső elektródként például fémből készült üreges hengert alkalmaznak, amelynek homlokoldalain kisebb átmérőjű csődarabok vannak elhelyezve, mig külső elektródként körgyürükeresztmetszetü üreges fémtestet használnak, amely hosszabb, mint 20 a belső elektródot képező üreges henger és a belső elektródot alkotó üreges henger mindkét végén túlnyúlik. A két elektród között a kisülési teret két üvegcső határolja, amelyek közül az egyik a külső elektródot alkotó üreges test belső felületére fekszik, mig a másik a 25 belső elektród üreges hengerének külső falán helyezkedik el. A belső elektród és a két üvegcső tartására és távközük biztosítására az üreges test homlokoldalain villamosan szigetelő anyagból levő sapkák vannak rögzítve. Mindegyik sapkában üreg van kialakitva, amelybe 30 egy vezetékcsatlakozás torkollik, mig a belső üvegcső mindkét végén nyilasok vannak ugy, hogy az egyik vezetékcsatlakozáson keresztül levegőt vezetnek a kisülési térbe, mig az ózonizált levegőt a másik vezetékcsatlakozáson keresztül lehet elvezetni. Minthogy a belső e- 35 lektród üreges hengerének élein a villamos térerősség üzem közben igen nagy, fennáll a veszély, hogy ezeken a helyeken az üvegcsövek átütnek; hogy ezt elkerüljék, a külső elektród üreges testének ezen élekkel szemközt fekvő belső falát vályú álakban kifelé hajlítják.. Ilyenfajta ózonizátor elkészitéae meglehetősen költséges, még akkor is, ha a külső elektród csőből készül és nem hűtik hűtőfolyadékkal. Egy másik ismert, egyszerű felépitésü cső alaku ózonizátornál, a fémcsövekből levő belső és külső elektród müanyagből készült fazék alakú lezáró sapkákkal van ellátva, ezek tartják és biztosítják a távközöket is, mig mindegyik lezáró sapkának egy agya van, amelynek belső végén üreges tengely van ágyazva és az üreges tengely tömitő nyomódugattyuval van ellátva, mig a belső elektródot végein a nyomódugattyuk tartják. A hűtőfolyadékot az üreges tengelyeken keresztül lehet bevezetni és elvezetni. A belső és külső elektród közötti kisülési térben többnyire dielektrikum-cső van elhelyezve., amely hosszabb, mint a két elektródcső és ezek mindkét végén túlnyúlik. A dielektrikum-csövet a lezáró sapkákban oly módon rögzítik, hogy a bevezetett levegő az elektródok és a dielektrikum-cső között levő kisülési Uregrészeken át tud áramolni. Az ilyenfajta ózonizátorok csövei 1 méternél hosszabbak . lehetnek, mig a belső elektród átmérője többnyire csak néhány centiméter. Ennél a megoldásnál az érzékeny részt a dielektrikum-cső képezi, amely többnyire üvegcső. Ennél a megoldásnál hátrányos, hogy üzem közben az üvegcső gyakran megsérül, hajszálrepedések képződnek és átütések keletkeznek, ugy hogy ezeket az üvegcsöveket gyakran kell kicserélni. Ezen sérüléseknek oka az egyenlőtlen felmelegedés és az üvegcső helyi túlmelegedése és ez - amint kiderült - a belső elektród hiányos hűtésére, valamint a nem egyenletes kisülésekre vezethető vissza, amelyek következtében egyes helyeken erős kisülési áramok jelentkeznek. A korábban emiitett fajtájú hűtött belső elektródoknál gyakorlatilag csak a 170088