170037. lajstromszámú szabadalom • Menesztőszerkezet sínjárművek önműködő központi ütköző- és kapcsolókészülékeinek homlokoldalon csatlakozó vezetékkapcsolóihoz

170037 3 4 megbízhatónak. Az ismert és fentebb leírt vezetékcsatlakozókkal és menesztőszerkezetekkel végzett kísérleteink azt mutatták, hogy a vezetékkapcsolók érintkezőházainak homlokfelületei nem minden esetben hozhatók ily módon egymással jól tömítő kapcsolatba, hanem az alsó eltartómányban gyakran hézag marad, amely a vezetékkapcsoló üzembiztonságát kérdésessé teszi. A találmány célja az ismert megoldások hiányosságaitól és hátrányaitól mentes, sínjárművek önműködő központi ütköző- és kapcsolókészülékeinek homlokoldalon csatlakozó vezetékkapcsolóihoz alkalmazható olyan menesztőszerkezet kialakítása, amely a kapcsolóhelyzetbe történő menesztés során egyidejűleg a különböző magassági helyzetű érintkezőházak egymáshoz viszonyított kölcsönös helyzetkiegyenlítését is elősegítve a levegő- és villamos csatlakozások biztonságos és üzembiztos automatikus összekötését teszi lehetővé. A kitűzött célt olyan menesztőszerkezet kialakításával és alkalmazásával érjük el, amelynél a menesztőkar a menesztőmozgás irányában lefelé lejtő, az érintkezőházat az összekapcsolás során megemelő letöréssel van ellátva, és az érintkezőház menesztőkart felvevő üregében e letöréshez hozzárendelt ferde vezetőfelület van kiképezve, A fenti, találmány szerinti menesztőszerkezet kiviteli alakjainál az érintkezőházban kiképzett vezetőfelület domború görbülettel lehet kialakítva, de előnyösnek bizonyult olyan kivitel is, amelynél a menesztőkaron levő letörés van domború görbülettel kiképezve. A találmány lényegét az alábbiakban egy célszerű példaképpeni kiviteli alak kapcsán a mellékelt rajz alapján részletesen ismertetjük, ahol az 1. ábra a találmány szerinti menesztőszerkezet példaképpeni kiviteli alakjának nézete, a 2. ábra az 1. ábra szerinti A nézet részben metszve, a 3. ábra olyan megoldás kiemelt részlete, amelynél a menesztőkaron levő letörés domború görbülettel van ellátva, míg az érintkezőház menesztőkart felvevő üregének letörése sík felület, és a 4. ábra síkfelületű letöréssel ellátott menesztőkar és domború görbületű érintkezőházi vezetőfelület kiemelt részlete. A találmány szerinti menesztőszerkezet lényegében csúszásmentesen legördülő szelvénnyel ellátott 1 menesztőkarból és 9 vezérlőkarból összetett kétkarú emelőből áll, aholis az egyes karrészek egymással a központi ütköző- és kapcsolókészülék 6 kapcsolófején elrendezett 7 csuklócsap körül vannak ágyazva. A menesztőszerkezet indításakor ébredő lökésszerű terheléseknek és ütéseknek a vezetékkapcsolóra történő átterjedését megakadályozandó, valamint az egymással csatlakoztatott érintkezőházakat egymáshoz rugalmasan feltámasztandó a 9 vezérlőkar és az 1 menesztőkar között önmagában ismert módon 8 rugóelem van elrendezve. További rugóelem, példaképpen 10 nyomórugó a 9 vezérlőkaron a 7 csuklócsap közelében helyezkedik el, amikor is e 10 nyomórugó egyik végével a 6 kapcsolófejre, míg másik végével a 9 vezérlőkarra van feltámasztva. Az 1 menesztőkar 7 csuklócsappal ellentétes szabad vége a 3 érintkezőház 2 üregébe nyúlik be és ezen 1 menesztőkar vége példaképpen a menesztési irányban lefelé lejtő 5 letöréssel van ellátva. A 3 érintkezőház 2 üregében ez utóbbi menesztési irányba eső elülső felső saroktartománya olyan ferde 4 vezetőfelülettel van ellátva, amely az 1 menesztőkar 5 letörésével kapcsolódik. Az összekapcsolási művelet során az egyre közeledő ellenkapcsoló a 9 vezérlőkart az első ábra szerinti B nyíl irányában, tehát az óramutató járásával ellenkező értelemben elforgatja a 7 csuklócsap körül. Ennek révén a 8 rugóelem közvetítésével az 1 menesztőkar is azonos értelmű elfordulást végez a 7 csuklócsap körül, és a 3 érintkezőházat a C nyíl irányába meneszti. Ezen menesztőmozgás során a 4 vezetőfelület és az 5 letörés kölcsönhatásának eredőjeként bekövetkezik a 3 érintkezőház kívánt mértékű megemelése, amely az egymáshoz közeledő érintkezőházak egymáshoz viszonyított kölcsönös helyzetbehozását előnyösen befolyásolja, és egyidejűleg a homlokoldali érintkezőfelületek tömített, teljes felületen történő egyenletes felfekvését biztosítja. Ezen kívánt hatás előnyösen elérhető olyan kiképzéssel, amelynél az 1 menesztőkar 5 letörése domború görbületű és ezen domború felülettartomány támaszkodik fel a menesztőmozgás során a 3 érintkezőház 2 üregének 4 vezetőfelületére. Előnyösnek bizonyult olyan kiviteli változat kialakítása is, amelynél a 3 érintkezőház 2 üregének 4 vezetőfelülete van domború görbülettel ellátva, amely az 1 menesztőkar síkfelületű ferde 5 letörésével együttműködve eredményezi a célul kitűzött és a fentiekben részletesen ismertetett hatást. Szabadalmi igénypontok: 1. Menesztőszerkezet sínjárművek önműködő központi ütköző és kapcsolókészülékének homlokoldalon csatlakozó vezetékkapcsolóihoz, amelyeknél a vezetékkapcsolót a kocsikapcsolási művelet során csúszásmentesen legördülő menesztőkar révén a csatlakozó ellenkapcsoló hatástartományán kívüleső alaphelyzetből kapcsolóhelyzetbe menesztjük, vagy a vezetékkapcsoló kinyúló, előreálló vezetőkapcsolóként van kiképezve, aholis az érintkezőház a csatlakozó ellenkapcsoló érintkezőházára rugósan támaszkodik fel, azzal jellemezve, hogy a menesztőkar (1) a menesztés irányában lefelé lejtő, az érintkezőházat (3) az összekapcsolás során megemelő letöréssel (5) van ellátva, és az érintkezőház (3) menesztőkart (1) felvevő üregében (2) a letöréshez (5) hozzárendelt ferde vezetőfelület (4) van kiképezve. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2