169967. lajstromszámú szabadalom • Inszekticid és akaricid szerek, valamint eljárás a hatóanyagként alkalmazható pirimidin-tionotiolfoszforsavészterek előállítására
3 169967 4 R4 előnyösen metil-, etil-, n-propil-, izopropil-, n-butil-, izobutil-, terc-butil-, metilmerkapto-, etilmerkaptq-, n-propilmerkapto-, izopropilmerkapto-, metilmerkaptometilmerkapto-, etilmerkaptoetilmerkapto-, metilmerkaptoetilmerkapto-, karbmetoximetilmerkapto-, karbetoximetilmerkapto- vagy karb-n-propoximetilmerkaptocsoportot jelent. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként alkalmazható 0,S-dialkiltionotiolfoszforsav-diészterhalogenidek az irodalomból ismertek, illetve ismert eljárások szerint állíthatók elő (lásd: 184 863 sz. szovjet szabadalmi leírás és 5536/72 sz. közzétett japán szabadalmi bejelentés). A (II) általános képletű vegyületek példáiként az alábbiakat soroljuk fel: 0,S-dietil-, 0,S-di-n-propil-, 0,S-di-izopropil-, 0,S-di-n-butil-, 0,S-di-izobutil-, 0,S-di-terc-butil-, 0,S-di-szek-butil-, O-etil-S-n-propü-, O-etil-S-izopropil-, O-etil-S-n-butíl-, O-etil-S-szek-butil-, O-etil-S-terc-butil-, O-etil-S-izobutil-, O-n-propil-S-n-butil-, O-npropil-S-szek-butil-, O-n-butil-S-n-propil-tionotiol-foszforsavészt er-klorid. A (III) általános képletű 4-hidroxi-pirimidinek legnagyobb része az irodalomból ismert. A még le nem írt vegyületeket szokásos eljárások segítségével állíthatjuk elő. Példaként az alábbiakat soroljuk fel: 2-metil-, 2-etil-, 2-n-propil-, 2-izopropil-, 2-n-butil-, 2-izobutil-, 2-szek-butil-, 2-terc-butil-, 2-metilmerkapto-, 2-etilmerkapto-, 2-n-propümerkapto-, 2-izopropil merkapto-, 2-metiltiometilmerkapto-, 2-etiltioetilmerkapto-, 2-metil-tioetilmerkapto-, 2-karbmetoximetilmerkapto-, 2-karbetoximetilmerkapto-és 2-karb-n-propoximetilmerkapto-4-hidroxi-6-metil-pirimidin, valamint a megfelelő, de 5-ös helyzetben metilmerkapto- vagy etilmerkaptocsoporttal szubsztjtuált származékok. A találmány szerinti eljárásban előnyösen alkalmas oldó- és hígítószereket alkalmazunk. Oldóvagy hígítószerként gyakorlatilag minden közömbös szerves oldószert, így főleg alifás és aromás, adott esetben klórozott ! szénhidrogéneket, például benzolt, toluolt, xilolt, benzint, metilénkloridot, kloroformot, széntetrakloridot, klórbenzolt, továbbá étereket, például dietil- és dibutilétert, dioxánt, végül ketonokat, így acetont, metiletil-, metilizopropil- és metilizobutilketont, valamint nitrileket, például aceto- és propionitrilt alkalmazhatunk. Savmegkötőszerként minden szokásos savmegkötőszert alkalmazhatunk. Különösen előnyösnek az alkálifémkarbonátok és alkoholátok, így nátrium- és káliumkarbonát, -metilát és -etilát, továbbá alifás, aromás vagy heterociklusos aminők, például trietilamin, dimetilanilin, dimetilbenzilamin és piridin alkalmazása bizonyult. A reakcióhőmérsékletet széles határokon belül változtathatjuk. Általában 0 és 100 C° közötti, előnyösen 30 és 60 C° közötti hőmérsékleten dolgozunk. A. találmány szerinti eljárást általában légköri nyomáson valósítjuk meg. A kiindulási anyagokat általában ekvimoláris mennyiségekben visszük a reakcióba. Az egyik vagy a másik komponens feleslegben való alkalmazása nem jár lényeges előnnyel. A reakciókomponen-5 seket általában oldószeres közegben valamilyen savmegkötőszer jelenlétében reagáltatjuk. A reakcióelegyet egy vagy több órán keresztül emelt hőmérsékleten keverjük, hogy a reakciót teljessé tegyük. Utána az elegyet lehűtjük, majd valamilyen szerves 10 oldószerbe, például toluolba öntjük. A szerves fázist telített nátriumhidrogénkarbonát-oldattal, majd vízzel mossuk, utána szárítjuk, és az oldószert ledesztilláljuk. Az új vegyületek többnyire bomlás nélkül nem 15 desztillálható olajok alakjában keletkeznek. Tisztításuk úgy történik, hogy az olajat huzamosabb időn keresztül emelt hőmérsékleten tartjuk, amikor is az utolsó illékony szennyeződések is eltűnnek a termékből. A vegyületeket a törésmutató segítségé-20 vei azonosítjuk. Amint a fentiekben már többször említettük, az új (I) általános képletű pirirnidin-tionotiolfoszforsavészterek kitűnő inszekticid és akaricid hatással rendelkeznek, ugyanakkor melegvérűekkel szembeni 25 toxicitásuk csekély. Az új hatóanyagok jó hatással rendelkeznek a növényi kártevőkkel, egészségre ártalmas kártevőkkel és a raktározott készletek kartevőivel szemben egyaránt. Jó hatást mutatnak szívó és maró rovarok ellen, valamint atkák ellen 30 is. A találmány szerinti vegyületek egy része talajinszekticid és/vagy nematocid hatású is. Ezért a találmány szerinti vegyületek a növényvédelemben, egészségügyi területen, valamint a raktározott készletek védelmében eredményesen alkal-35 mázhatok. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a levéltetvek (Aphidae), így a zöld őszibarackfa-levéltetű (Myzus persicae), a fekete bablevéltetű (Doralis faber), a zablevéltetű (Rhopalosiphum padi), a 40 borsólevéltetű (Macrosiphum pisi), a burgonyalevéltetű (Macrosiphum solanifolii), továbbá a ribizlitetű (Cryptomyzus korschelti), a lisztes almalevéltetű (Sappaphis mali), a lisztes szilvalevéltetű (Hyalopterus arundinis) és a fekete cseresznyelevéltetű 45 (Myzus cerasi), valamint a pajzstetvek (Coccina), például a borostyánpajzstetű (Aspidiotus hederae) és a Lecanium hesperidurn, valamint Pseudococcus maritimus, a hólyagos lábúak (Thysanoptera), így a Hercinothrips femoralis és a poloskák, például a 50 répapoloska (Piesma quádrata), a gyapotpoloska (Dysdercus intermedium), agyi poloska (Cimex lectukrius), rablópoloska (Rhodnius prolixus) és a Triatoma infestans, továbbá a kabócák, így Euscelis bilobatus és Nephotettix bipunctatus. 55 A maró rovarokhoz tartoznak lényegében a lepkehernyók (Lepidoptera), így a káposztamoly (Plutella maculapennis), a gyapjaslepke (Lymantria dispar), az aranyfarú szövő (Eoproctis chrysorrhoea) és a gyűrűs szövőpille (Malacosma neustria), 60 továbbá a káposztabagolylepke (Mamestra brassicae) és a vetési bagolylepke (Agrotis segetum), a nagy káposztalepke (Pieris brassicae), a kis téli araszoló (Cheimatobia brumata), a tölgyszövő (Tortrix viridana), a sereglégy (Laphygma frugi-65 perda) és az egyiptomi gyapotféreg (Prodenia li-2
