169960. lajstromszámú szabadalom • Eljárás AV290 antibiotikum-alkilszulfát komplexet tartalmazó állati takarmány adalékanyagok előállítására

169960 3 4 káliumpentadecilszulfátot, nátrium-cetilszulfátot, kálium-heptadecilszulfátot és nátrium-oktadecilszulfátot alkalmazhatunk. Az eljárás során az (I) általános képletű szulfátok elegyeit is felhasználhatjuk, ezek közül a nátrium-hendeciiszulfát és káliumoktadecilszulfát elegyét, a kálium-decilszulfát és nátrium-heptadecilszulfát elegyét, a nátrium-tridecilszulfát, kálium-mirisztilszulfát és nátrium-pentadecilszulfát elegyét említjük meg. Ha az eljárás során alkálifém-alkilszulfátok elegyét használjuk fel, a kapott termék a megfelelő antibiotikum-alkilszulfát komplexek elegyét tartalmazza. Az antibiotikum és alkálifém-alkilszulfát reakciójában képződő terméket reverzibilisen visszaalakítható antibiotikum-alkilszulfát komplexnek nevezzük. E komplex pontos kémiai szerkezetét nem ismerjük, tudjuk azonban azt, hogy a komponensek között kovalens kötés nincs,, ugyanakkor a termék nem egyszerű fizikai keverék. Az antibiotikum és az alkálifém-alkilszulfát kölcsönhatásából keletkező komplexekben a komponensek részarányát nem szabályozzák szigorú sztöchiometrikus arányok. A kémiai kötések reverzibilisek, ugyanis az AV 290 antibiotikum különféle módszerekkel, például keresztkötéses karboximetil-dextrángél oszlopon adszorbeáltatva, majd vizes savval eluálva felszabadítható a komplexből. A találmány szerinti eljárás első lépésében a fermentációs zagyot 1,9 és 2,1 közötti pH-értékre, előnyösen pH = 2,0-ra savanyítjuk. A pH-beállításhoz savként például sósavat, kénsavat, trifluorecetsavat és hasonlókat, sőt még jégecetet is alkalmazhatunk. A megfelelő pH-érték beállítása a találmány szerinti eljárás szempontjából döntő jelentőségű, mert az 1,9-nél alacsonyabb pH-értéken leválasztott AV 290 antibiotikum még akkor is bomlásnak indul, ha a szűrőlepényt enyhe körülmények között, például 40 C -on vákuumban szárítjuk. A savanyítás után a rendszerhez lassú ütemben, keverés közben, szobahőmérsékleten vizes alkálifém-alkilszulfát oldatot adunk. A vizes oldat adott esetben több alkálifém-alkilszulfát keverékét tartalmazhatja. A találmány szerint a komplexképzést előnyösen körülbelül 15-30 C -on, célszerűen szobahőmérsékleten hajtjuk végre. Az antibiotikum és az alkálifém-alkilszulfát kölcsönhatása révén vízben nem oldódó komplex képződik, ami kiválik a fermentléből. A kivált komplexet a fermentációs vagy szilárd komponenseivel együtt szűréssel vagy centrifugálással elkülönítjük, majd szárítjuk. A szűrőlepényt például a következőképpen száríthatjuk: 1. a nedves szilárd anyagot vízzel elegyedő, poláris, a szilárd anyagot nem oldó szerves folyadékkal, például acetonnal keverjük össze, az elegyet szűrjük, a szűrőlepényt öblítjük, majd levegőn szárítjuk, vagy 2. a nedves szilárd anyagot vízben újra szuszpendáijuk, majd a szuszpenziót porlasztva vagy fagyasztva szárítjuk. A találmány szerinti eljárással előállított takarmány-adalékok szárított állapotban igen hosszú ideig eltarthatok anélkül, hogy a termék antibiotikus aktivitása jelentős mértékben megváltozna. A 5 termékek

e nagy stabilitása és tárolhatósága gyakorlati szempontból rendkívül előnyös. A találmány szerinti eljárás további előnyös vonása, hogy az antibiotikum-komplex leválasztásához 10 szükséges alkálifém-alkilszulfát mennyiség nem döntő jelentőségű, és nincsenek szigorúan követendő sztöchiometriai összefüggések. 1 gramm AV 290 antibiotikum leválasztásához általában 1,5-2,5 g, célszerűen 2,0 g alkálifém-alkilszulfátot 15 használunk fel. A teljes fermentációs zagy AV 290 antibiotikum-tartalmát a 3 338 786 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban ismertetett mikrobiológiai vizsgálati módszerrel egyszerűen meghatározhatjuk. Az alkálifém-alkilszulfát 20 esetlegesen fölöslegben maradó mennyisége oldatban marad, így a csapadék elkülönítésekor nem okoz problémát. Azt tapasztaltuk, hogy ha a fenti módon elkü-25 lönített, szárított terméket állatok takarmányához keverjük, fokozódik az állatok növekedésének mértéke, és javul az állatok takarmányhasznosítása. A fenti eljárással előállított adalékanyagok alkalmazásának különös előnye, hogy nem-kérődzők, pél-30 dául szárnyasok és sertések, és különösen korán elválasztott malacok esetén is nagymértékben fokozzák a növekedés ütemét és a takarmányhasznosítás mértékét. A fenti módon előállított takarmány-adalékanyagokat önmagukban vagy hor-35 dozóanyagokkal elegyítve keverhetjük a takarmányhoz. A találmány szerint előállított takarmánykiegészítő kompozíciót rendszerint a következő 40 napi dózisban adagoljuk: nagy kérődzők: 350 mg antibiotikum/fő/nap kis kérődzők: 200 mg antibiotikum/fő/nap nem-kérődzők: 100 mg antibiotikum/fő/nap 45 szárnyasok: 2 mg antibiotikum/fő/nap Az egyes takarmánykiegészítő kompozíciók AV 290 antibiotikum-tartalmát a 3 338 786 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban 50 ismertetett biológiai vizsgálati módszerrel egyszerűen meghatározhatjuk, A meghatározás előtt az elegy pH-ját 8,0 és 9,0 közötti értékre állítjuk. A meghatározást előnyösen a tetraciklinek mennyiségi mérésére alkalmazott, Staphylococcus aureus felhasználásával vég-55 zett turbidimetriás méréshez hasonlóan hajtjuk végre (lásd: „Assay Methods of Antibiotics, a Laboratory Manual", D. C. Grove és W. A. Randall, Medical Encyclopedia, Inc., 1955, 48-52. oldal). Az így kapott adatokból könnyen kiszámíthatjuk a 60 kész takarmányhoz keverendő kiegészítő kompozíció mennyiségét. A találmány szerint előállított takarmány-adalékanyaghoz igen sokféle hordozóanyagot kever-65 hetünk, amelyek közül példaként a szójabablisztet, 2