169957. lajstromszámú szabadalom • Eljárás glikogénn-foszforiláz és izoenzimei kimutatására, illetve az izoenzimek szétválasztására vérszérumban

MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 169957 ,J|É% Nemzetközi osztályozás: w^m Bejelentés napja: 1974. II. 06. (AE-406) G01N 33/16 ^ß Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1973. II. 07. (WP G 01 n/168 765) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1976. X. 28. Megjelent: 1977.X. 31. Feltalálók: dr. Krause Ernst-Georg biológus, Berlin-Karow, dr. Will Horst fizikokémikus, Berlin, dr. Böhm Manfred orvos,.Berlin-Lichtenberg, dr. Wollenberger Albert farmakológus, Berlin-Buch, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Arzneimittelwerk Dresden, Radebeul, Német Demokratikus Köztársaság Eljárás glikogén-foszforiláz és izoenzimei kimutatására illetve az izoenzimek szétválasztására vérszérumban 1 A találmány tárgya új eljárás glikogén-foszforiláz és izoenzimei kimutatására vérszérumban, illetve az izoenzimek szétválasztására. A glikogén-foszforiláz az a-glukánt ortofoszfátjává alakító glikoziltranszferáz enzim és az emberi vagy állati test külön- 5 böző szöveteiben három izofoszforiláz formájában fordul elő, amelyeket izoenzim I, izoenzim II és izoenzim III, illetve izofoszforiláz I, izofoszforiláz II és izofoszforiláz III néven neveznek [Davis és munkatársai: J. Biol. Chem., 242, 4824 (1967) és 10 Yunis és munkatársai: J. Biol. Chem., 237, 2809 (1962)]. Ezek az izoenzimek megtalálhatók az emberi szívizomban [Will és munkatársai: Acta biol. med. germán., 33, 149 (1974)], míg a vázizmokban csak az izofoszforiláz III mutatható ki. A I5 glikogén-foszforiláz, vagyis az izoenzimeire még szét nem választott enzim kvantitatív meghatározására ismertek módszerek [lásd Pfannemüller, B. cikkét a „Handbuch der physiologisch- und pathologisch-chemischen Analyse" című könyvben 20-(szerkesztő: Hoppe-Seyler és Thierfelder) a VI/B kötet 225-253. oldalán, a könyvet a Berlin-Göttihgen-Heidelberg székhelyű Springer kiadóvállalat adta ki 1966-ban, valamint Will, H. és Krause, R. G. cikkét: Acta biol. med. germán., 28, 25 919-933 (1972)]. Ugyanakkor a glikogén-foszforiláz felosztható úgynevezett glikogén-foszforiláz-a és glikogén-foszforiláz-b enzimekre, amelyek között az a különbség, hogy az utóbbi csak adenozin-monofoszfát aktivátor jelenlétében fejti ki hatását. 30 A későbbiekben ismertetendő, találmány szerinti eljárással azonban a két enzimet mindig együtt határozzuk meg. Ezekkel a módszerekkel a glikogén-foszforiláz által katalizált reakciók reakciótermékei mutathatók ki, így például szervetlen foszfátok felszabadulása, a glikogénmolekulában a glikozillánc meghosszabbodása, illetve glükóz-1-foszfát képződése. Az adott reakciótermékek meghatározására és kimutatására számos módszer ismert, ezek azonban egymástól érzékenységükben alig különböznek. A glikogén-foszforiláz meghatározására ismert módszerekkel azonban vérszérumban nem lehet az enzim mennyiségét meghatározni [lásd: Merten és Solbach: Klin. Wochenschrift, 39, 222 (1961), valamint Bergmeyer: Methoden der enzymatischen Analyse, 2. kiadás, harmadik kötet 40. oldal megjelent az Akademie Verlag kelet-berlini kiadó gondozásában 1970-ben], minthogy a glikogén-foszforiláz csak kis mennyiségben található a vérszérumban más fehérjék nagy fölöslege mellett. A glikogén-foszforiláz, különösen pedig a szívspecifikus izofoszforiláz I jelenlétének kimutatása az emberi vérszérumban igen nagy diagnosztikai jelentőségű, tekintettel arra, hogy sejtkárosodás, például szívinfarktus után a glikogén-foszforiláz, illetve izoenzimjei a vérszérumban megjelennek [Krause, E. G., Böhm.H., Will, H. és Wollenberger, A.: Deutsche Ges. Wesen, 27, 903 (1972)]. Célul tűztük ki tehát, hogy vérszérumban ki tudjuk mutatni, illetve kvantitatíve meg tudjuk 169957