169848. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és segédeszköz egyszerűsített méretcsoportos vágásbecslésre, és választéktervezésre
3 169848 4 típusokon belül dl 3 fokonként, de d 13 vastagsági osztályonként is, nemcsak a fatömegarányok hozhatók kapcsolatba a bruttó fatömeg méretcsoportjaival, hanem a törzsszámok is, mert a mellmagassági átmérő ismeretében a törzsszám és a fatömeg között függvényszerű összefüggés mutatható ki. Következésképpen a törzsszámarányoknak is statisztikai valószínűségen alapuló kapcsolatot kell mutatniok a méretcsoportarányokkal. Ha ezeknek a felismeréseknek megfelelően dolgozzuk ki a méretcsoportos táblázatokat és a felvételi technológiát, mind a becslés, mind a tervezés lényegesen egyszerűsödik. Az ismert eljárásokhoz képest a találmány szerinti megoldás legfőbb előnye, hogy nem kell részletes fatömegbecslést végezni ahhoz, hogy valamely erdőrészlet várható méretcsoportos fatömegét, illetőleg ennek választékmegoszlását kielégítő pontossággal meghatározzuk. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy mind a külső felvételeknél, mind pedig a kiértékelésnél illetve a tervezésnél jelentős munkaidőmegtakarítás érhető el. Mint ismeretes, a részletes becsléshez a következő paraméterek szükségesek: famagasság (H), törzshányad TT (—), mellmagassági átmérő terjedelem (Rd ,,), átlagos h mellmagassági átmérő (d1)3 ), a d13 vastagsági osztályokba eső fatömeg (m3 o/, vo ) és az ezt determináló törzsdarabszám arányok (db0/ / vo ). Ezzel szemben a találmány szerinti egyszerűsített méretcsoportos vágásbecsléshez és választéktervezéshez — mivel arányokkal dolgozunk — mindössze csak az Rd 13 , d 1>3 és dbo/ vo jellemző, azaz három paraméter szükséges, sőt adott esetben két paraméter, Rdl és d1>3 is elégséges. Ezeknek a meghatározásához viszont legtöbb esetben egyszerű vonalas felvétel is elegendő. A találmány eljárás egyszerűsített méretcsoportos vágásbecslésre és választéktervezésre, azzal jellemezve, hogy a kitermelendő fatömeg fontosabb paramétereinek meghatározásához, egyszerű vonalas felvétellel megmérjük az állomány reprezentatív hányadánál a fák mellmagassági átmérőit, amikor is a d13 szélső esetei adják az átmérő terjedelmet (Rdlj3 ), ezt követően összeadással megállapítjuk a mért egyedek darabszámát, majd Weise szabállyal kiszámítjuk az átlagos mellmagassági átmérőt (dt, 3 ), ennek alapján a vékonyfa %-os mutatójának megválasztásához megmérjük néhány, célszerűen 2—3 darab átlagátmérőjű fa magasságát, a továbbiakban a felvett törzseket vastagsági osztályokba soroljuk, majd osztályonként összeadva és az összes darabszámhoz viszonyítva az egyes méretcsoportok fatömegére jellemző %-sort (dbo/vo ) alakítunk ki; az Rdlj3 , d13 és dbo /vo értékek, mint jellemző paraméterek birtokában, e célra kidolgozott méretcsoporttáblázatból leolvassuk a bruttó vastagfára vonatkozó méretcsoport-megoszlás %-sorát, ennek az arány-sornak a segítségével a vágásra előirányzott és vékonyfával csökkentett fatömegből, lényegében a felvétellel érintett törzsek adta paraméterek típusba sorolásával, számítjuk az egyes méretcsoportokra jutó bruttó vastagfa mennyiségét, majd ezt a szokásos módon nettósítjuk és az így méretcsoportonként kapott nettó mennyiségek alapján tervezzük meg az egyes méretcsoportok méreteihez rendelhető, igényelt választékokat. Szélsőséges viszonyok között az egyszerű vonalas felvétel helyett körös- vagy rácsos-próba alkalmazására, esetleg törzskiszámlálásra kerülhet sor. Kisebb pontossági igény, így pl. gépi feldolgozás esetén előnyös az olyan foganatosítási mód, amelynél csak az Rdl és d1>3 jellemzők függvényében határozzuk meg a méretcsoport-megoszlás %-sorát Igen jól hasznosítható 5 az eljárás közép- és hosszútávú tervezéseknél is, ha az Rdl 3 és dj.,3 jellemzőket az adott időpontra vonatkoztatjuk, azaz „korosbítjuk". A találmány szerinti eljárás foganatosításának eszköze táblázat, azzal jellemezve, hogy a mellmagassági 10 átmérő terjedelem (Rdli3 ), az átlagos mellmagassági átmérő ( dx , 3 ) és a vastagsági osztályonkénti törzsszámmegoszlási arány (dbo/vo ) függvényében fafajonként megfelelő számú, célszerűen 20—25 jellemző fő eloszlástípust tartalmaz, amelyeknél a bruttó vastagfára vo-15 natkoztatott %-os méret-csoport-megoszlások előnyösen kéregben mért kéreg nélküli középátmérőre vannak kidolgozva. A táblázatok a találmány szerinti eljárás példakénti foganatosítási módját szemléltetik. 20 Az 1. táblázat az általános tájékoztatást nyújtó Fahasználati munkalap. (A/a) A 2. táblázat a Fahasználati munkalapon végzett méretcsoportos bontás végrehajtását mutatja be. (A/b) A 3. táblázat részlet a találmány lényegét képező Mé-25 retcsoport-táblázatból. (B) A 4. táblázat a Választéktervezési munkalap célszerű kialakítását szemlélteti. (C) Az eljárást részletesebben a táblázatok kapcsán ismertetjük. 30 Az eljárás három fő részre osztható: a külső felvételekre, a felvett adatok feldolgozására és a választékok tervezésére. A külső felvételek előtt — a tarvágást kivéve — el kell végezni a kivágandó fák jelölését. Ettől eltekinteni nem 35 lehet, miután a felvételnek reprezentálnia kell a ténylegesen kivágásra kerülő faegyedek d1>3 viszonyait. A külső felvételt és a méretcsoport számítást az A/b fahasználati munkalapon végezzük el. Ugyancsak az A/b munkalapon vezetjük le a vágásra előírt összes 40 bruttó fatömeg méretcsoportos bontását is. Az A/a fahasználati munkalapra kerülnek az erdőrészlet általános adatai, valamint mindazok a műszaki normák és fatömeg-jellemzők, amelyek a fahasználati operatív tervek elkészítéséhez szükségesek. 45 Miután a kitermelendő fatömeg jellemzésére elegendő a d1>3 átmérők és a törzsszámarányok meghatározása, a szükséges információt reprezentációs felvétellel biztosítjuk. Ennél a munkafázisnál az a közismert és alapvető szabály, hogy minél szélsőségesebbek az 50 állományviszonyok, annál nagyobbnak kell lennie a reprezentációnak. Egyébként a reprezentáció nagyságát nem a fatömeg, hanem a fatömegét adó törzs-darabszámok határozzák meg. Egyöntetű állományok esetén 60—80 db, különben 100—150 db az a törzsszám, 55 amely az állomány dll3 viszonyairól jó keresztmetszetet ad, feltéve, hogy a törzseket a vágás teljes területéről jelöljük ki. A kívánt eredmény, az esetek 80—90%-áhan, egyszerű vonalas felvétellel biztosítható. Vonalas felvétel alkalmazása esetén az erdőrészlet-60 ben egymástól 20, 30 vagy 40 lépés távolságban párhuzamosan kitűzött vonalakba eső fák mellmagassági átmérőjét mérjük be, illetve jegyezzük fel a fahasználati munkalapra. A vonalak lejtős terepen az esésvonal vagy a réteg vonal irányában jelölhetők ki. Az első esetben 65 a bejárás fárasztóbb és lassúbb, de jobban reprezentál-2
