169766. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hexahidro-1H-azepino-1-tiokarbonsav -S-etilészter előállítására

3 169766 4 ciklohexilamin 0—10 rész ammónia 0—20 rész különböző szerves anyagok 0—10 rész A találmány szerinti eljárás kivitelezése során elő­nyösnek tartott nyerskeverék mintegy 10—50 rész hexa­metilénimint és ennek súlyára számítva kb. 30 súly% más szennyeződéseket (vagyis 0—15 rész szennyezést) és kb. 40—80 rész vizet tartalmaz. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott klórtio­hangyasav-etilészter jól ismert szerves kémiai vegyület és pl. a 3 093 537 és 3 165 544 számú USA szabadalmi leírások alapján állítható elő. A klórtiohangyasav-etilészter és a hexametilénimin közötti reakció egy savkötőanyagként használt bázikus alkáli vegyület jelenlétében gyorsan végbemegy, így a reakció közben képződött sósavat lekötjük. A reakció valószínű lefutását az A reakcióvázlaton szemléltetjük. A reakcióvázlat értelmében a hexametilénimint tar­talmazó vizes keverékek és a klórtiohangyasav-etilész­tert egy bázikus alkálivegyület, mint savkötőanyag je­lenlétében kb. -10 C° és +90 C°, előnyösen kb. 30 és 60 C° közötti hőmérsékleten reagáltatjuk. Bázisos alkáliavegyületen a találmány szempontjá­ból olyan vízoldható szervetlen vegyületeket értünk, amelynek vizes oldata lúgos kémhatású és vízoldható kloridot alkotnak, ilyenek az ammónia vagy ammóni­umhidroxid, nátriumhidroxid, káliumhidroxid, nátrium­karbonát, káliumkarbonát és hasonló anyagok. Előnyösen kellő mennyiségű lúgos alkáliavegyületet alkalmazunk, hogy a reakció közben képződött sósavat megkössük. Jóllehet a reagensek részaránya nem döntő jelentőségű, a legjobb hozamot akkor érjük el, ha az A reakcióvázlat szerint a reakciókeverékben a klórtio­hangyasav-etilészterrel való reakcióhoz szükséges hexa­metilénimin és egy bázikus alkáliavegyület mint nátri­umhidroxid sztöchiometrikus arányokhoz képest feles­legben van jelen. Ha ezzel szemben a klórtiohangyasav-etilészterből al­kalmazunk a reakcióban felesleget, akkor a reagálatlan klórtiohangyasav-etilészter a vizes fázisban hidrolizál­hat és a reakció folyamán elveszik. Emiatt a hexameti­lénimint a nyerskeverékben legalább olyan mennyiség­ben alkalmazzuk, hogy legalább elegendő mennyiség­ben legyen a klórtiohangyasav-etilészterrel való reak­cióhoz, míg a bázikus alkáliavegyületet legalább olyan mennyiségben alkalmazzuk, hogy a reakció közben képződött sósavval reagálva azt lekösse és így a kívánt végtermék, vagyis a hexahidro-1-H-azepino-l-karbotio­karbonsav-S-etilészter képződését lehetővé tegye. Elő­nyösen a bázisos alkáliayegyületből elegendő mennyi­séget alkalmazunk ahhoz, hogy ennek koncentrációja a reakciókeverékben kb. 0,5—15% között legyen, jólle­het ennél nagyobb koncentrációk sem károsak a reak­ció lefolyása szempontjából. Előnyös továbbá elegendő mennyiségű hexametilénimin felhasználása is, hogy a reakciókeverék szerves fázisában kb. 0,1—15% még célszerűbben kb. 2—8% közötti koncentráció legyen. A bázikus alkáliavegyület és a hexametilénimin feles­lege a klórtiohangyasav-etilészterrel teljesen végbemenő reakció lefolytatása céljából csökkenti a vizes fázissal bekövetkező hidrolízis miatt származó anyagvesztesé­get. A képződött hexahidro-1-H-azepino-l-tiokarbonsav­-S-etilészter könnyen elválasztható a feleslegben bázi­sos alkáliavegyületeket tartalmazó vizes fázistól. A szer­ves fázisban jelenlevő tetszés szerinti vízoldható szeny­nyeződés eltávolítható, ha a szerves fázist vízzel érint­kezésbe hozzuk. A szilárd szennyeződések a folyékony szerves fázisból a szokásos folyadék—szilárd fázis el-5 választással, mint szűréssel, ülepítéssel, ciklonos elvá­lasztással, centrifugálással távolíthatók el. Az eljárás­nak az az előnye, hogy a nyers hexametilénimin ter­mékáramban levő főszennyeződések reakcióba lépnek az eljárás folyamán, és így a vizes fázisban oldható ter-10 mékek képződnek, amelyek a szerves fázisból kimosha­tok, vagy az eljárás folyamán olyan szilárd termékek képződnek, amelyek könnyen elválaszthatók a szoká­sos folyadék—szilárd fázis elválasztási módszerekkel a késztermék, vagyis a hexahidro-1-H-azepino-l-tiokar-15 bonsav-S-etilészter mellől. Ezenkívül a végtermékben visszamaradó tetszés sze­rinti alacsony forráspontú anyag elválasztható a szoká­sos módszerekkel a termék mellől, így pl. ezeket vá­kuumban sztrippeljük vagy megemelt hőmérsékleten 20 gázfázisban közömbös anyaggal érintkezésbe hozzuk. Közömbös anyagnak tekintjük a találmány szempont­jából azokat a vegyületeket, amelyek az érintkezési fel­tételek mellett a termékkel nem reagálnak. A sztrippelés hőmérséklete függ az alkalmazott vákuum mértékétől 25 vagy az alkalmazott közömbös gáz mennyiségétől, rendszerint azonban a kb. 55—175 C° közötti hőmér­séklettartományt megfelelőnek tartjuk, és a találmány szempontjából megemelt hőmérsékletnek tekintjük. A találmány szerinti eljárással a hexahidro-1-H-aze-30 pino-1-tiokarbonsav-S-etilészter 94%-nál nagyobb tisz­taságban előállítható egyszerű tisztítási módszerekkel, mint mosással, szűréssel és sztrippeléssel. A főszennye­ződések a klórtiohangyasav-etilészter reakcióiból, mint a vizes közeggel való hidrolízisből származó diszulfidok 35 és ditiokarbonátok, a di-n-hexilkarbamid (amely a n-hexilamin és a klórtiohangyasav-etilészter reakciójá­ból képződik), a B képletű hexametilén-ditiokarbamin­sav-etilészter (amely a hexametiléndiamin és a klórtio­hangyasav-etilészter reakciója során képződik) és a C 40 képletű polimer (amely a hexametiléndiamin és a klór­tiohangyasav-etilészter reakciója során képződik). A vízben nem oldható vagy a hexahidro-1-H-azepino­-1-tiokarbonsav-S-etilészter reakciótermék mellől nem kimosható főszennyeződések, amelyek szilárd alakban 45 sem válnak ki, és így nem választhatók el a terméktől, a tapasztalat szerint nem fitotoxikusak, így a találmány szerinti herbicid hasznosítását károsan nem befolyásol­ják. Az eljárás folyamatosan vagy szakaszosan kivitelez-50 hető, és magas hozammal nagytisztaságú terméket ered­ményez a reakcióba vitt klórtiohangyasav-etilésztertől és hexametilénimintől függően. A kb. 5—70% koncentrációnak megfelelő hexameti­lén nyers keveréket a klórtiohangyasav-etilésztert és a 55 vizes bázikus alkálivegyületet folyamatosan adagoljuk a bevitt reakciókomponensek gyors érintkeztetésére al­kalmas keverő- és hőszabályzó szervekkel ellátott reak­torban, amelyben a reakció hőmérséklete szabályozható. A reakció gyorsan végbemegy és a reakciókeveréket 60 fáziselválasztó berendezésbe visszük át, ahol a szerves fázist a vizes fázistól elválasztjuk. Adott esetben a vizes fázist teljes egészében vagy annak egy részét vezetjük vissza a reaktorba. A szerves fázist a fáziselválasztó be­rendezésből elvezetjük és mosóberendezésbe visszük át, 65 ahol a szerves fázist vízzel érintkezésbe hozzuk a víz-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom