169735. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirazolil-alkil-piperazinok előállítására

169735 5 6 nyék között hatni hagyjuk. Adott esetben a reakció úgy is vezethető, hogy az la, illetve Ib általános kép­letű köztiterméket nem különítjük el, hanem csak in situ képződni hagyjuk. így például híg ásványi sa­vak hosszabb időn át való hatása esetén mind a II ál­talános képletű, mind az la, illetve Ib általános képletű vegyületekből R1 helyettesítőként hidrogénatomot tar­talmazó I általános képletű aril-piperazinok képződ­nek. Ha a —COR 3 csoport lehasadását nem kívánjuk, akkor célszerű a gyűrűzárást olyan oldószerben foga­natosítani, amely nem gyakorol a —COR3 csoportra szolvolizáló hatást. Ez esetben a gyűrűzárás foganato­sításához például valamely R3COOH általános képletű savat, így például ecetsavat használunk, és így a szol­volízist visszaszorítjuk. Oldószerként savanhidrideket, így például ecetsavanhidridet használva is jó hozam­mal kaphatók az la, illetve Ib általános képletű acil­származékok. Lehetséges továbbá, hogy a gyűrűzáródáskor egyi­dejűleg mind az la, mind az Ib általános képletű izo­mer képződik. Az ilyen izomerek elegyének előállítá­sát — éppen úgy, mint a tiszta izomerek előállítását— a találmány oltalmi körébe tartozónak tekintjük. Az la, illetve Ib általános képletű izomerek továbbá hevítés útján egymássá átalakíthatók, amikoris a ter­modinamikailag stabilabb izomer, illetve ismételten izomerelegy képződik. Ugyanakkor egy i :omerelegy­ből hevítés hatására az egyik tiszta izomer, előnyösen a termodinamikailag stabilabb, is képződhet. Az la és Ib általános képletű vegyületekből álló elegyek el­térő oldékonyságuk alapján, adott esetben kromatog­ráfiás módszerek segítségével ismert módon szétvá­laszthatok. 1. példa a) 364 mg cisz-l-[4-(m-klór-fenil)-piperazino]-5-ace­tilhidrazino-4-hexén-3-ont (A) 1 ml 2 N sósavoldattal eldörzsölünk. A néhány perc eltelte után kicsapódó l-[2-(l-acetil-3-metil-5-pirazolil)-etil]-4-(m-klór-fenil)­-piperazin-monohidroklorid-hemihidrátot (B-monoklo­rid-hemihidrát) kiszűrjük és megszárítjuk. A kapott termék olvadáspontja 191—193 °C. Hozam: 85%. b) 392 mg B-monoklorid-hemihidrátot 1 ml 2 N só­savoldattal 12 órán át 20 °C-on állni hagyunk. Az ele­gyet ezután nátrium-hidroxiddal meglúgosítjuk, majd a lúgos elegyet éterrel extraháljuk, és az éteres extraktu­mot mossuk, megszárítjuk és bepároljuk. így l-[-2(5--metil-3-pirazolil)-etil]-4-(m-klór-fenil)-piperazint (C) kapunk 106 °C-os olvadásponttal. Hozam: 95%. 2. példa 364 mg A-t 1 ml 2 N sósavoldattal 12 órán át 20 °C-on állni hagyunk, majd az elegyet az 1. példa b) részében ismertetett módon feldolgozzuk, és így 98%-os hozam­mal, C-t kapunk, melynek olvadáspontja 106 °C, míg dihidrokloridjának 230 °C és trihidrokloridjának 225—226 °C az olvadáspontja. Analóg módon l-(4-fenil-piperazino)-5-acetilhidrazino-4-hexén-3-on; l-[4-(o-klór-fenil)-piperazino]-5-acetilhidrazino-4--hexén-3-on; l-[4-(p-klór-fenil)-piperazino]-5-acetilhidrazino-4--hexén-3-on; l-[4-(m-fluor-fenil)-piperazino]-5-acetilhidrazino-4--hexén-3-on; l-[4-(m-bróm-fenil)-piperazino]-5-acetilhidrazino-4--hexén-3-on; l-[4-(o-tolil)-piperazino]-5-acetilhidrazino-4-hexén­-3-on; 1-[4-(m-tolil)-piperazino]-5-acetilhidrazino-4-hexén­-3-on; l-[4-(p-tolil)-piperazino]-5-acetilhidrazino-4-hexén­-3-on; l-[4-(m-terc-butil-fenil)-piperazino]-5-acetilhidrazino­-4-hexén-3-on; l-[4-(p-metoxi-fenil)-piperazino]-5-acetilhidrazino-4--hexén-3-on; l-[4-(m-trifluormetil-fenil)-piperazino]-5-acetilhidra­zino-4-hexén-3-on; l-[4-(m-nitro-fenil)-piperazino]-5-acetilhidrazino-4--hexén-3-on; l-[4-(m-klór-fenil)-piperazino]-5-acetilhidrazino-4--pentén-3-on; 1 -(4-fenil-piperazino)-4-acetilhidrazino-3-pentén-2-on; l-[4-(o-klór-fenil)-piperazino]-4-acetilhidrazino-3--pentén-2-on; l-[4-(m-klór-fenil)-piperazino]-4-acetilhidrazino-3--pentén-2-on; l-[4-(p-klór-fenil)-piperazmo]-4-acetilhidrazino-3--pentén-2-on; l-[4-(m-tolil)-piperazino]-4-acetilhidrazino-3-pentén­-2-on; l-[4-(p-tolil)-piperazino]-4-acetilhidrazino-3-pentén­-2-on; l-[4-(p-metoxi-fenil)-piperazino]-4-acetilhidrazino-3--pentén-2-on; Az I általános képletű vegyületeket ismert módon valamilyen megfelelő savval végzett kezeléssel sav­addíciós sóikká alakíthatjuk. Az átalakításhoz olyan savakat használunk, amelyekkel gyógyászatilag elfő- 40 gadható sók képezhetők. így e célra alkalmasnak bi­zonyultak szerves és szervetlen savak, így alifás, ali­ciklusos, aralifás, aromás vagy heterociklusos, egy vagy több bázisú karbon- vagy szulfonsavak, például a han­gyasav, ecetsav, propionsav, pivalinsav, dietil-ecetsav, 45 maionsav, tejsav, borostyánkősav, pimelinsav, fumár­sav, maleinsav, borkősav, almasav, amino-karbonsa­vak, szulfaminsav, benzoesav, szalicilsav, fenil-propion­sav, citromsav, glükonsav, aszkorbinsav, nikotinsav, izonikotinsav, metán-szulfonsav, etán-diszulfonsav, 2- 50 -hidroxi-etán-szulfonsav, p-toluol-szulfonsav, naftalin­-mono- és -diszulfonsavak, kénsav, salétromsav, ha­loidsavak, így a sósav vagy a hidrogén-bromid, vagy foszforsavak, így az ortofoszforsav. Kívánt esetben ugyanakkor az I általános képletű 55 szabad bázisok sóikból valamilyen bázissal, így pél­dául nátrium-hidroxiddal, kálium-hidroxiddal, nát­rium-hidroxiddal, kálium-hidroxiddal, nátrium-karbo­náttal vagy kálium-karbonáttal végzett kezelés útján felszabadíthatók. 60 A találmány szerinti eljárással előállított célvegyüle­tek szokásos gyógyszerhordozóanyagokkal kombinálva az ember- és állatgyógyászatban hasznosíthatók. A találmányt közelebbről az alábbi példákkal kí­vánjuk megvilágítani. 65 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom