169721. lajstromszámú szabadalom • Sebészálarc
5 169721 6 járulnak hozzá az álarcszerkezet szűrőtulajdonságaihoz. Mivel erősen porózusak, igen csekély ellenállást tanúsítanak az álarcon átáramló levegővel szemben. Az álarc burkolati rétegeinek súlya 10-20 gr/m2 . Előnyösen igen könnyű burkolaónyagokat alkalmazunk, ami nem növeli az anyag merevségét, mert ez csökkentené az álarc kényelmes mivoltát. A burkoló anyag lehet pl. kártolt, nem szőtt anyag hőrelágyuló kötéssel. Előnyös hőrelágyuló kötőanyag pl. egy emulzióval polimerizált önkeményedő akril-kötőanyag. Megállapítást nyert, hogy a kötést előnyösen hőkezeléssel, hőkezeléses ragasztással vagy más megkötési eljárással végezzük, ily módon kötve össze az álarc három rétegét. Tekintettel arra, hogy minden egyes réteg viszonylag könnyű, az ily módon egyesített rétegek könnyen hajtogathatok és a szegélykötés is könnyen elkészíthető, anélkül, hogy a szövedék az álarc készítésénél elszakadna. Ezen túlmenően, az álarc belső rétegének a szűrőközeghez való erősítése bizonyos pontokon meggátolja, hogy az álarc belső rétege rácsússzon a viselő egyén orrára vagy szájára a lélegzés hatására. Ha a belső réteg nincs megfelelő módon rögzítve, fennáll annak lehetősége, hogy könnyen elmozdul. Habár ez nem csökkenti az álarc hatásfokát, de feltétlenül kényelmetlenséget okoz. A kötés történhet megfelelő erő útján, hőrögzítéssel, aminek hatására a rétegek összetapadnak. Előnyösen a hőrögzítő berendezés hőmérséklete kb. 200 °C, a rávitt erő kb. 5,5-6 kg/cm2 , 1 másodperces rányomási idő pedig elegendő ahhoz, hogy az álarc három rétege összetapadjon. Ahogy az a 4. ábra 14 pozíciójában látható, az összekötési hely az álarc teljes mélységén átmehet. Tekintettel arra, hogy a szűrőközeg szálai hőre lágyulóak, a hő és nyomás hatására megolvadnak, lehűléskor megkeményednek és permanens kötést hoznak létre az álarc három rétege között. Alkalmazhatunk forró, megolvasztott ragasztóanyagokat, vagy más, a célnak megfelelő ragasztóanyagot az álarc rétegeinek helyi kötéséhez. Feltétlenül törekedni kell arra, hogy a kötés, ill. ragasztás felülete a lehető legkisebb legyen. A tapasztalat szerint 6-9 kötési hely az álarc hajtogatott rétegei alatt, egyenként kb. 600 mm2 felülettel, egységes réteggé kötik össze az álarc három rétegét. Az összekötési pontok teljes felülete nem kritikus ugyan, azt mondhatjuk, hogy a kötési felületnek elég nagynak kell lenni ahhoz, hogy a kívánt eredményt elérjük, de semmiképpen sem lehet akkora, hogy csökkentse a szűrési hatásfokot, vagy fokozza az álarcnak a levegővel szemben tanúsított ellenállását. A kötési pontok ugyanis áthatolhatatlan felületet képeznek, ami meggátolja a levegő áthaladását az álarcon. Megállapításunk szerint az álarc teljes felületének kb. 1%-át fedő kötési felület biztosítja a kívánt kötési tulajdonságokat. Az ilyen nagyságrendű kötött felület nem csökkenti mérhető módon a baktériumszűrő hatásfokot és nem növeli az álarcnak a levegővel szemben tanúsított ellenállását. Habár az álarc működése szempontjából nem kritikus, hogy a kötési pontok hol helyezkednek el, a kötési hely előnyösen az álarc hajtogatása alatt helyezhető el, ahogy az a 3. sz. ábrából kitűnik. Az előbbiekben említést tettünk a szűrőközeg fonottkötésű anyagáról. Általában 40-52 gr/m2 súlyú anyag biztosítja a nagyfokú állóképességet a baktériumokkal szemben és az alacsony ellenállást a levegővel szemben. Az alkalmazott szál vastagság 14-20 mikron átmérő. A szálak nem teljesen köralakú átmérővel rendelkeznek, ahogy az az 5. és 6. ábrák fotomikrográfjaiból látható. A találmány szerinti anyagnál alkalmazott szálak nagy része, ha nem az egész, meg nem határozott hosszúságú. Amikor a fonott kötésű anyagot készítik, a szálak folyamatos szálak formájában vannak extrudálva és egy mozgásban levő szalagra fektetik találomszerű elrendezésben, de a szálak hosszúságukban nagyrészt olyan síkban helyezkednek el, ami lényegében párhuzamos a mozgásban levő szalag szállítási irányával. Ez egyébként a 4. ábrából világosan kitűnik. A 21 és 23 fedőanyagok rövid rostokat tartalmaznak, ezek egy része merőlegesen helyezkedik el az álarc főbb 24 és 25 felületeire. A 22 szűrőközegben levő szálak orientációja olyan, hogy a szálhosszűság nagyobb része olyan síkban helyezkedik el, ami párhuzamos az álarc fő felületeivel, vagy merőleges az álarcon átáramló levegővel. Ezek a szálak a 4. ábra 26 és 27 ábrázolása szerintiek. Az anyag úgy kerül felhasználásra az álarcban, hogy az azon átáramló levegőáram merőleges arra a síkra, amelyben a rostok elhelyezkednek. Ennek eredményeképpen az anyagban levő szálak kihasználtsága maximális és rostmentes nyílásokat alkotnak a szövedékben és ezek a nyílások viszont elég kisméretűek ahhoz, hogy a baktériumok ne tudjanak áthaladni a szövedéken. Hogy biztosítani lehessen a sebészeti álarcoknál megkövetelt kényelmességet, szőttkötésű anyag alkalmazása javasolt, ami viszonylag alacsony szakítószilárdsággal rendelkezik. A szőttkötésű szűrőközegeknél olyan húzószilárdság kielégítő, ami kevesebb, mint 0,7 kg/cm2 . Ezek az alacsony szakítószilárdságok megtalálhatók az említett anyagoknál, amelyek nem tartalmaznak kötőanyagot és viszonylag kevés bennük az önkötésű felület. A kötőanyag hozzáadása ugyanis növeli a szakítószilárdságot a szűrőközegnél, ami kényelmetlenné teszi az álarc viselését, ugyanakkor viszont nem fokozza a szűrési hatásfokot. Megállapításunk szerint a szűrőközeg anyaga előnyösen nem tartalmaz jelentékeny mennyiségben hozzáadott kötőanyagot. A további kötéspontok pedig nem jelentenek külön előnyt a baktériumszűrési hatásfok szempontjából, ugyanakkor csökkenthetik a szövedék alkalmasságát és az álarc kényelmességét. "; A következő táblázatban összehasonlítjuk az átlagos szűrési hatásfokot és a levegőellenállását hat sebészálarcnál, amelyek a találmány szerinti polyetilén terephtalátot tartalmazzák szűrőközegként 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
