169721. lajstromszámú szabadalom • Sebészálarc
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS A bejelentés napja: 1973. XII. 14. A közzététel napja 1976. VIII. 28. Megjelent: 1978. II. 28. (JO—205) 169721 Nemzetközi osztályozás A 61 F 9/04. A 61 B 19/00. i: /..::•'^ i' Í r. r. ^ Feltaláló: BIRD William tudós, Lavallette, New Jersey, Amerikai Egyesült Államok Tulajdonos: Johnson and Johnson, New Brunswick, New Jersey, Amerikai Egyesült Államok Sebészálarc i A találmány tökéletesített sebészálarcra vonatkozik. A sebészálarcokat a sebészek már jó ideje alkalmazzák. Ezen álarcok feladata az, hogy meggátolják, hogy a sebész, vagy az operációs helyiségben tartózkodó más személyek által kilehelt baktériumok 5 megfertőzzék az operálandó beteget, ugyanakkor védi a sebészt és az ott tartózkodó személyeket a betegből kiinduló fertőzéstől. Az eredeti sebészálarcok többréteges vagy több- 10 szőr hajtogatott gézanyagból állnak, amelyet a sebész orrára és szájára helyeztek. Gyakran használtak többréteges vászonanyagot is. Ezek az anyagok nem voltak kellően alkalmasak a baktériumok szűrésére, baktériumszűrő hatásfokuk kevesebb volt, 15 mint 50%. Ezeket a textíliából készült álarcokat, ha nem is voltak megfelelően hatásosak a baktériumok megszűrése szempontjából, igen kényelmesen lehetett viselni, azaz kényelmes volt a felfekvés a sebész arcára, azonkívül a levegővel szembeni ellenállásuk 20 is csekély volt. Levegőellenállás alatt jelen esetben azt értjük, hogy milyen mértékű ellenállást tanúsít az álarc az átáramló levegővel szemben. Ezt úgy határozzuk meg, hogy megmérjük a nyomáscsökkenást a maszkon keresztül, amikor azt légáramba 25 helyezzük. A levegő a szövött anyagon könnyen át tudott áramlani az anyagok nyitott mivolta folytán, az anyag szövése által létrehozott lyukak tehát elég nagyszámúak és kellő méretűek voltak ahhoz, hogy jelentős arányban biztosítsanak szabad vagy rost- 30 mentes felületet az álarcban. Alacsony levegőellenállásuk folytán ezeken az álarcokon keresztül könynyen lehetett lélegzeni. A rostok viszonylagosan nyitott elhelyezése a szövetálarcnál lehetővé teszi a levegő szabad áramlását, de ugyanakkor a baktériumok is szabadon átáramolhatnak az álarcon. A szövetálarcok csekély baktériumszűrő képességét figyelembe véve a törekvések arra irányultak, hogy egy egyszer használható, eldobható álarcot készítsenek, amely nagyobb baktériumszűrő hatásfokkal rendelkezik, mint az eddig használatos szövetálarcok. Az egyszeri használatra alkalmas álarcok lényegesen növelték a baktériumszűrő hatásfokot a szövetálarcokkal szemben, mintegy 90%-kal, de ezzel kapcsolatban egy másik probléma jelentkezett, éspedig az, hogy a baktériumokkal szembeni állóképességgel együtt igen megnövekedett a levegő ellenállása. A levegővel szemben tanúsított ellenállás olyan nagy mértékű, hogy az álarc a szó szoros értelmében eltávolodik a viselő szájától, amikor az lélegzik. Ez azt jelenti, hogy a levegő nem áramlik keresztül az álarcon, hanem nyomás keletkezik az álarc belső felülete és az álarcot viselő szája és orra között. Ez a nyomás nemcsak hogy kellemetlenné teszi az álarc viselését, de a lélegzés folytán az álarc kényszerűleg elmozdul az arctól, így a baktériumok kiszöknek az álarc szélén, ami az álarc viselésének céljával ellentétes. Ezen túlmenően, általában ezeket az egyszeri használatra alkalmas álarcokat igen rövid üvegrost-169721 1
