169707. lajstromszámú szabadalom • Önműködő túlfeszültségvédő áramkör elektronikus ellenállásmérő berendezésekhez
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 169707 Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1975. IV. 24. (HI-405) Közzététel napja: 1976. VII. 28. Megjelent: 1977. VIII. 31. H 02 H 9/04 G 01 R 27/14 Bejelentés napja: 1975. IV. 24. (HI-405) Közzététel napja: 1976. VII. 28. Megjelent: 1977. VIII. 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1975. IV. 24. (HI-405) Közzététel napja: 1976. VII. 28. Megjelent: 1977. VIII. 31. • ._-!! -Feltalálók: TILL István okL villamosmérnök (20%); TŐTHMÁTYÁS István oki villamosmérnök (20%); LANDY Kornél fizikus (10%); KISS Kálmán oki. villamosmérnök (20%); KERÉNYI István okL villamosmérnök (20%); MARTHON Pal okL villamosmérnök (10%) Budapest Tulajdonos: Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet önműködő túlfeszültségvédő áramkör elektronikus ellenállásmérő berendezésekhez 1 A találmány tárgya elektronikus ellenállásmérő berendezésekben alkalmazható önműködő túlfeszültségvédő áramkör, amely feszültség és áramkorlátozó elemeket, vezérelt elektronikus biztosítót és érzékelő áramkört tartalmaz. 5 A napjainkban gyártott és forgalomba hozott elektronikus ellenállásmérő műszereknél, illetve multimétereknél gyakori hiba, hogy a kezelő a műszereket nem rendeltetésszerűen használja, pl. a multimétereknél, ha a kezelő az ellenállásmérő állásban feszültséget 10 mér. Közismert, hogy a forgalomba hozott műszerek sok esetben a bemenetükre jutó kis feszültségek esetén, pl. már 50 V-nál is, komoly károsodást szenvedhetnek, vagy a mérőáramkörök károsodásából hamis értékeket mutatnak. Ez abból következik, hogy 15 az ellenállásmérő áramkörök bemenetei általában 20 V-nál nagyobb feszültséget nem viselnek el károsodás nélkül, illetve nagyobb feszültségek esetén az áramköri elemek leégnek vagy értékük megváltozik. Gyakorlati tapasztalat, hogy a forgalomban levő berende- 20 zések egy része nincs védve, vagy csak korlátozott mértékben védett az ilyen túlfeszültségek ellen. Nem szorul magyarázatra az a tény, hogy az ilyen jellegű károsodások következményeként a műszerek kiesnek a termelésből és a javításuk hosszadalmas. 25 E tényt felismerve a gyártó művek különféle megoldásokat alkalmaznak, melyek a túlfeszültség-védelmet hivatottak biztosítani. Egy ilyen széles körben elterjedt megoldást mutat be az 1. ábra. Az áramkörből kitűnik, hogy az E, 30 bemenetén védett erősítő kimenetét B olvadó biztosító védi. Ezzel az alkalmazott áramköri elemek, mint pL az Ej bemenetén védett erősítő, referencia elem, árammentesek lesznek és ezzel károsodás nem következik be. Az ismertetett rajzból kitűnik, hogy a berendezés legfőbb hátrányát éppen az olvadó biztosító adja. Közismert, hogy a biztosítók kioldása, hőtehetetlenségüknél fogva meglehetősen lassú, a kioldási szakasz viszonylag hosszú, mely alatt jelentős károsodás következhet be. További hátrány származik abból is, hogy a kioldott biztosítók cseréje időveszteséggel jár. Korszerűbb megoldás az, amelynél a gyártók az áramkör tervezésénél veszik figyelembe a túlfeszültségvédelmet Ezt a megoldást mutatja be a 2. ábra, ahol E2 bemenetén védett erősítő U T tápfeszültségforrást, Dl5 D 2 pedig a diódákat jelenti. Az E 2 bemenetén védett erősítő kimenetére jutó túlfeszültséget a polaritástól függően a Dj vagy D2 dióda a tápfeszültség értékére korlátozza. Az elvi kapcsolásból kitűnik, hogy a túlfeszültség hatására keletkező túláram a tápfeszültségforráson, a referencia elemeken keresztül záródik. Ebből következik, hogy a megengedhető túlfeszültség nagyságát ezen áramköri elemek határozzák meg. Ezen áramkör által biztosított túlfeszültségvédelem a kivitelezett műszereknél 200—250 V-ig terjed. Ennél nagyobb túlfeszültség esetén az alkalmazott áramköri elemek katasztrofálisan meghibásodnak. Az ismertetett korszerű és napjainkban széles 169707 1
