169699. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üreges tűzállóidomok és öntőformák előállítására

3 169699 4 terjedtek el, annak ellenére, hogy alkalmazásuk az etil-szilikátos kötőfolyadékkal szemben jelentős meg­takarítást eredményezne. A találmány célja olyan eljárás biztosítása, amellyel kötőanyagként vízüvegoldatot alkalmazva, a 5 munkafelület minősége és a szilárdsági tulajdonságok tekintetében egyaránt jó minőségű kerámiahéjak állít­hatók elő, amelyek kielégítik a precíziós öntőformák és más üreges tűzálló termékek anyagával szemben támasztott követelményeket. A cél eléréséhez meg- 10 valósítandó feladat a vízüvegből kiváló kötőfázis, a kolloid szilikagél kötőképességének megjavítása. A találmány alapja az a felismerés, hogy ásványi savak és egy- vagy kétértékű alkoholok elegyének hatására, illetve ásványi savak anhidridjeinek alkoholos 15 oldata hatására a kolloid vízüvegoldatok stabilitása megbomlik, nagy mennyiségű kovasavgél válik ki, miközben a vízüveg alkálifém-oxid-tartalma a kezelési idő függvényében kisebb-nagyobb mértékben oldatba megy át. Ennek során elmarad a gyártási folyamatból 20 a vizes oldattal való kezelés, amely kedvezőtlenül befolyásolja a vízüvegből kiváló kötőfázis kötőképes­ségét. A találmány szerinti eljárás tehát lehetővé teszi egyrészt a vízüvegoldat gyors gélesítése révén nagy 25 kötésszilárdság rövid idő alatti kialakítását, másrészt a vízüvegoldattal bevitt alkálifém-oxid-szennyeződés csökkentése révén a késztermék tűzállóságának javítá­sát. A találmány szerinti eljárásnál a precíziós öntészet- 30 ben vagy a rétegelt tűzálló idomok gyártásában szokásos módon előkészített mintát vagy magszek­rényt 10-30 súlyszázalék Si02 -tartalmú vízüvegol­datból és finomszemcsés tűzállóanyag-őrleményből készített szuszpenzióba, úgynevezett mártóiszapba 35 mártjuk, majd szórás, fluidizálás stb. révén annyi közepes szemcsézetű tűzálló anyagot viszünk a mintá­ra, amennyit a rajta levő iszapréteg képes felvenni. Ezután a mintát, illetve a magszekrényt a vízüvegol­dat gélesítése céljából ásványi savak és egy- vagy 40 kétértékű alkoholok elegyébe vagy ásványi savanhid­ridek alkoholos oldatába mártjuk. Ennek hatására a vízüvegből kovasavgél válik ki, ami biztosítja a tűzálló szemcsék szilárd kötését. Ezután 10—30 perces szárí­tás következik szobahőmérsékletű levegőn intenzív ^5 légcsere mellett, majd a bevonatolási ciklust mindad­dig ismételjük, amíg a tűzálló bevonat a kívánt vastagságot el nem érte. Ezt követően a kerámiatest­ből az ismert módszerek valamelyikével eltávolítjuk a mintát, majd nyers kerámiát rendeltetésétől függően 50 hőkezelésnek vetjük alá. Az egyes rétegeknek a fenti oldatokban történő kezelése nemcsak a kovasav gélesedését biztosítja, hanem a kezelési időtől függően jelentősen csökkenti a kerámia alkálifémoxid-tartalmát is, melyet a víz- 55 üvegoldattal viszünk a rendszerbe. Ebből kifolyólag a rétegek kezelési idejét szükség szerint 1—30 perc között lehet megállapítani. A leírt jelenség tapasztalataink szerint azonban csak akkor lép fel, ha a gélesítő folyadékban egy sav-, 60 illetve savanhidrid molekulára legfeljebb 8 molekula alkohol esik. A sav- illetve savanhidrid molekulák arányának növelésével kb. 1:1 értékig a vízüveg gélesedésének gyorsulását tapasztaltuk, azon túl azon­ban jelentős változást a kötési folyamatban nem 65 tapasztaltunk. Ezért a találmány szerinti eljárás meg­valósításához a gélesítő folyadék készítésére egy sav-, illetve savanhidrid molekulára 1—8 molekula alkoholt alkalmazunk. A találmányt részletesen példákban ismertetjük, melyek közül az 1. példa kis öntvények precíziós öntödei héjfor­máinak, a 2. példa tűzálló cső, a 3. példa nagy öntvények precíziós öntödei héjfor­máinak készítésére vonatkozik. 1. példa Precíziós öntödei héjformák készítése kis öntvé­nyekhez. 1.1 Mártóiszap-készítés. 3,1 súlyrész 32,15 súly% SÍO2-tartalmú öntödei vízüvegoldathoz 6,9 súly­rész vizet öntünk és alaposan elkeverjük, majd az így nyert 10 súly% Si0 2 -tartalmú vízüvegoldathoz 21 súlyrész kvarclisztet adagolunk intenzív keve­rés közben. 1.2 Gélesítő folyadék készítése. 5 súlyrész 92%-os denaturált szeszhez lassú keverés közben kis por­ciókban 11,5 súlyrész 85%-os foszforsavat ön­tünk, majd az elegyet levegőn szobahőmérsékletre hűtjük. 1.3 Precíziós öntödei héjforma készítése. Az ismert módon előkészített viaszmintát az 1.1 pont sze­rint előállított iszapba mártjuk majd kiemelés után finomszemcsés kvarchomokkal egyenletesen beszórjuk, ezután 1—2 percre az 1.2 pont szerint előállított gélesítő folyadékba merítjük. A követ­kező lépésben a leírtak szerint kialakított kerá­miabevonatot levegőn 1-1,5 órán át szárítjuk. Ezután a leírt műveleti sort a kívánt kerámia­vastagság eléréséig ismételjük, majd az ismert módszerek valamelyikével a viaszmintát kiolvaszt­juk, amit a kerámia héjforma 850 C°-os izzítása és öntése követ. Az előállított keramikus,héjforma munkafelülete szép sima, hajlítószilárdsága nyers állapotban (a viasz­minta kiolvasztása után) 20—22 kp/cm2 , izzított álla­potban pedig 36-40 kp/cm2 , ami kisméretű öntvé­nyek gyártásakor elegendő. 2. példa. Tűzálló cső készítése. 2.1 Mártóiszap-készítés. Az 1.1 pont megadott minő­ségű vízüvegből 9,3 súlyrészt 0,7 súlyrész vízzel hígítunk és az így nyert 30 súly% Si02 -tartalmú oldathoz 24 súlyrész finomszemcsés szintetikus mullitőrleményt keverünk. 2 2 Gélesítő folyadék készítése. Az 1.1 pontban leírtak szerint 40 súlyrész denaturált szeszből és 11,4 súlyrész foszforsavból elegyet "készítünk. 2.3 Tűzálló cső (pl. induktorbélés) készítése. Az ismert módszerekkel a cső belső átmérőjének és hosszának megfelelő méretekkel mintát készí­tünk. A mintát a 2.1 pont szerint előállított iszapba mártjuk, majd 0,2—0,4 mm-es mullitörle­ménnyel szóljuk be, azután az egészet a 2.2 pont szerint előállított oldatba merítjük, ahol 30 percig áztatjuk. Ezután a kérámiabevonatot levegőn 1—1,5 órán át szárítjuk, majd a leírtak szerint kialakítjuk a következő kerámiaréteget. A bevona-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom