169699. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üreges tűzállóidomok és öntőformák előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 169699 Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1974. III. 8. (GE-952) Közzététel napja: 1976. VIII. 28. Megjelent: 1977.X. 31. C 04 B 35/66 Bejelentés napja: 1974. III. 8. (GE-952) Közzététel napja: 1976. VIII. 28. Megjelent: 1977.X. 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNY HIVATAL Bejelentés napja: 1974. III. 8. (GE-952) Közzététel napja: 1976. VIII. 28. Megjelent: 1977.X. 31. Feltalálók: TOKÁR István oki. kohómérnök, 50% SZENDE György oki. gépészmérnök, 35% MARKOVICS András oki. gépészmérnök, 15% Budapest Tulajdonos: Gépipari Technológiai Intézet, Budapest Eljárás üreges tűzálló idomok és öntőformák előállítására 1 A találmány eljárás üreges tűzálló idomok, valamint öntőformák és magok, közelebbről keramikus héjformák, illetve magok gyártására, melynél kötőanyagként vízüvegoldatot alkalmazunk. Több eljárás ismeretes, mellyel vízüvegoldat alkal- 5 mazása mellett lehet gyártani üreges tűzálló idomot vagy öntőformát, melyek azonban a gyakorlatban nem terjedtek el, illetve a gyakorlat igényeit nem elégítik ki. Az öntőformák és hasonló termékek gyártásában, 10 különösen a precíziós öntés fejlesztését célzó törekvések során számos eljárás merült fel, melyek az olcsó vízüvegoldatok alkalmazására irányulták, és a drágább etil-szilikátos kötőfolyadékok helyettesítését célozták formák vagy kerámiahéjak előállításánál. 15 így például Persin módszere szerint a vízüveges szuszpenzióval bevont és megfelelő szemcsével beszórt mintát a vízüveg gélesítésére ammónium-kloridoldatba mártjuk. Ezután szárítás következik, majd felviszik a mintára a következő réteget. Többszöri 20 rétegelés után a nyers kerámiát sósavval savanyított forró vízben áztatják, majd szárítják és hőkezelik. (Josef Doskar, Jan Gabriel: Die Verwendung von Wasser beim Feingiessverfahren mit Ausschmelzmodellen. „Giesserei". 57. évf. 1970. április, Heft 9. 25 244-248 old.) Az ilyen módon előállított kerámia munkafelülete érdes, szilárdsági tulajdonságai rosszak. Az eljárás csak egészen alárendelt minőségű termékek gyártásánál alkalmazható. Szladkova javaslata szerint minden réteg után 70% 30 etilénglikol és 30% sósav, vagy 70% aceton, 20% ecetsav és 10% trietanol-amin összetételű oldatokban történő, 3—4 perces áztatást kell végezni a vízüveg gélesítésére. Levegőn történő teljes kiszárítás után a rétegelés a kívánt vastagság eléréséig ismételhető, majd sósavval savanyított vízben történő áztatás következik. A minta eltávolítása után a kerámiát szárítják, majd hőkezelik. (Lit'jo po vüplavljaemüm modeljam Pod. redakciej Ja. I. Sklen'ika i V. A. Ozerova. Masgiz, Leningrád 1961. 260. old.) Az így előállított kerámia nyersen és izzítva egyaránt gyenge, szakítószilárdsága csupán 4-6 kp/cm2 értékű. A legelterjedtebb, ismert módszer szerint a vízüveges szuszpenzióból kialakított minden egyes réteget kiszárítják, majd a megfelelő vastagság elérése után ecetsav vagy ortofoszforsav oldatban áztatják a kovasavgél stabilizálására. Ezután szárítás és izzítás következik. (Lásd az előző hivatkozott mű 261—262. oldalait.) Az ilyen módon előállított keramikus héj szakítószilárdsága nyers állapotban kb. 1 kp/cm2 , mely érték 800 C°-os izzítással 8—10-szeresre növelhető. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ismert módszerekkel előállított vízüvegkötésű kerámiahéjak sem a munkafelület minősége, sem pedig szilárdsági tulajdonságok tekintetében meg sem közelítik az etil-szilikátos kötőfolyadékkal előállított, rétegelt keramikus termékeket. Ez az egyik és alapvető oka annak, hogy a vízüvegoldatok sem a precíziós öntésben, sem a rétegelt tűzálló idomok gyártásában nem 169699 1
