169672. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fás növények előnevelésére, valamint egynyári növenyek vagy palánták ágyásban való nevelésére, ill. termesztésére, valamint ágyás az eljárás foganatosítására

3 169672 4 talajban szétmálló egyéb cellás rendszerbe magágyat készítenek a növény számára és ezzel együtt ültetik ki a növényt. Más rendszer szerint műanyagból készült kis alakzatokba képeznek magágyként alkalmazható cellákat és abban nevelik elő az oda behelyezett növénymagot. E módszereknél igen nagy az élőmunka-ráfordítás, mert nemcsak a cellarendszert kell külön elkészíteni és a szaporítás helyére szállítani, közben az anyagot mozgatni, hanem a megfelelő magágyat is el kell készíteni, a vetést szemenkénti vetéssel elvégezni, majd gondot okoz az így nevelt palánták megfelelő nevelése és a cellarendszer szétvágása vagy megosztása után úgy elültetni a növényeket, hogy a mesterséges környezetből a természetes környezetbe került növény károsodást ne szenvedjen. Hátrány az is, hogy a cellarendszer csak megfelelő kis mérethatárok mellett alkalmazható. Ugyanis ha a növény megerősödött, szükségképp kinőtte a cellácskát és átültetése problematikussá válhat. Ilyen módszerekre vonatkozó ismeretanyagot tartalmaz a Deutsche Agrartechnik c. folyóirat 1965. évi számának 232. oldala, továbbá a 216 283 ljsz. és a 312 348 ljsz. osztrák szabadalmi leírás, illetve az 1482 546 ljsz. francia szabadalmi leírás is és még számos hasonló népszerű és tudományos közlemény, melynek felsorolása szükségtelen, miután lényegi tartalmuk azonos a fentebb felsorolt irodalmi közleményekben már publikáltakkal. E megoldások intenzív jellegűek és feltételezik a melegház vagy fóliasátor vagy legalábbis a melegágy alkalmazását. Az elmondottak egyértelműen tükrözik, hogy az ismert intenzív megoldások mindegyike munka-, beruházás- és így költségigényes, ugyanakkor nagyüzemi tömeges alkalmazásra éppen az igen magas élőmunkaráfordítás miatt számot nem tarthat. Ezért, noha a módszer több évtizedes múltra tekinthet vissza, a gyakorlatban a külterjes, szabadtéri ágyasokban való termesztést, illetve nevelést nem szoríthatta ki. Az ismert, tárgykörbe tartozó eljárások jelentős csoportja lényegében természetes talajjal bíró magágyat alkalmaz, amelyet a célnak megfelelő egyéb anyagokkal, pl. nyomóelemekkel kiegészítenek. így pl. ebbe a csoportba sorolható a Dünnemann-féle tűalmos, vagy a tőzeges, a komposztos stb. módszer is. E módszerek viszonylag magas kihozatalt biztosítanak, azonban növényélettani szempontból erősen kifogásolhatók, mivel az egyik igen fontos előfeltételt, nevezetesen a kiültetendő fás növényzet megfelelő gyökérkialakítást nem tudják befolyásolni. Az így nevelt növények gyökérzete a kiemelés során szintén gyakran megsérül, károsodik, melynek következményeire már utaltunk fentebb. További hátrány, hogy az ágyás termőközegét szinte évente kell cserélni, ami az eljárás költségeit nagymértékben növeli. Mindezekhez járul még az a körülmény, hogy az eredményes kivitelezéshez zárt, kellően megvilágított, temperálható vagy fűthető térség biztosítása elengedhetetlen. Ez pedig egyrészt igen magas beruházást igényel holt tőkeként, másrészről a hőgazdálkodás sem teljes értékű, hisz a térség teljes egészét kell fűteni, miáltal a termelt hő nagy hányada konvekciós úton vagy egyéb módon elvész és csak kis hányada hasznosul oly módon, hogy a növény közvetlen környezetében érvényesülne, hisz a növényzet a lehatárolt tér alsó részén foglal helyet, a betáplált hő pedig a fajsúlykülönbség hatására köztudottan a felső rétegekbe 5 áramlik elsődlegesen. így a hőenergia-mérleg nem kedvező. Ismeretes olyan megoldás is, amelynél a talajt fűtik elektromos ellenálláshuzal útján termelt árammal (pl. ilyent ismertet az 1 582 669 ljsz. amerikai egyesült ál-10 lamokbeli szabadalmi leírás), vagy felfűtött vizet keringtetnek a talajba elhelyezett csőhálózatban a növények gyökérzetének környezetében (ilyent tárgyal pl. a 2 169 210 ljsz. francia szabadalmi leírás.). Ezen utóbbi módszerek hátránya, hogy természe-15 tes talajt használnak közegként, aminek termelőereje előbb utóbb kimerül, vagy a fokozott tápok oly mértékben felhalmozódnak, hogy már toxikozis áll elő, amikor is a termőtalajt igen költséges módon ki kell cserélni. Ugyanis a lefektetett csőhálózat eltávolí-20 tása kell, hogy megelőzze az ilyen talajcsere keresztülvitelét, amikor is a fűtőrendszer gyakorlatilag megsemmisül vagy legalábbis a kiemelés során jelentős mértékben megsérül. Azonban röviden utalni kell arra a körülményre is, 25 hogy ez a módszer a növénytermelő számára sem a legjobb. Ugyanis a növényzet kiszedése során gondosan ügyelni kell arra, hogy a talajba lefektetett hálózat meg ne sérüljön, másrészt — és ez a legnagyobb gyakorlati, -növényélettani hibák egyike 30 ezen módszereknél — a gyökérzet környezetében levő, közveltenül ható fűtőtest óhatatlanul a gyökerek nem kívánt károsodását eredményezi, még egy nem is jelentős felfűtés esetén is. Nyilvánvaló a szakember számára, hogy ez milyen hátránnyal jár. 35 Az intenzív módszer sajátos útját jelenti a 156 468 ljsz. magyar szabadalmi leírásban ismertetett eljárás, mely mesterségesen előállított közegben javasolja fás növények magcsemetéinek előnevelését. E megoldás a gyakorlatban bevált ugyan, azonban 40 hátránya, hogy a mesterséges magágy toxikozis mentessé tételére, így állandó sterilizálásának biztosítására nincs mód, másrészt teljes mértékben függvénye az időjárásbeli hőingadozásoknak, ezért hűvös, kései tavasz esetén, vagy kelés utáni tartós lehűlés követ-45 keztében a magágy is lehűl annyira, hogy a kis növények kelése késik, illetve a kikelt növények növekedése leáll, így a vegetációs időszak lerövidül, mert ennél a módszernél a hőigény mesterséges pótlására nincsen mód. Ez a megoldás tehát — bár a 50 jelen találmányhoz közel állónak vehető, — mégsem ad tökéletes, az időjárástól minden vonatkozásban független megoldást a csemeték előnevelésére. A találmány a felsorolt hiányosságokon kíván javítást eszközölni és célja olyan megoldás biztosítása, 55 melynél a karógyökér kialakulása megakadályozható, dús oldal és hajszálgyökérzet fejlődését lehet biztosítani, a kiemeléskor előforduló gyökérsérülések elkerülhetők, a magágy toxikozisa elkerülhető. A találmány eljárás fás növények előnevelésére, 60 növények nevelésére vagy palánták nevelésére, vagy növények termesztésére, melynek meghatározója az, hogy a talajon vagy abba besüllyesztve vízzáró réteget képezünk, mely meghatározott szögben lejt, majd e rétegen képezünk durva szemcséjű anyagból vízát-65 eresztő közegszelvényt. Ebbe a szelvénybe melegvíz 2