169670. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy átmérőjű fémtuskók hengerlésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 169670 Nemzetközi osztályozás: d Bejelentés napja: 1974. XII. 3. (CO-311) B 21 B 13/12 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1976. VIII. 28. Megjelent: 1977. IX. 30. Feltaláló: SAYER Raymond Oliver mérnök, Townsville (Queensland) Ausztrália Tulajdonos: Copper Refineries PTY, Limited Townsville (Queensland) Ausztrália Eljárás nagy átmérőjű fémtuskók hengerlésére 1 A találmány tárgya eljárás nagy átmérőjű fémtuskók hengerlésére, amelynek során az öntött tuskókból különböző szelvényű rudakat lehet hengerelni, nagy indulási és készátmérő különbség mellett. Fémtuskók hengerlése általában úgy történik, 5 hogy az anyagot hengerállvány-sorokon vezetik át, ahol a hengerállványokban különböző üreges hengerek vannak elhelyezve. A hengerek palástján kialakított üregek különböző keresztmetszetűek (például négyzetes, rombusz, ová- 10 Us stb.) lehetnek, és úgy vannak kialakítva, hogy lehetővé tegyék a fém képlékeny alakváltozását az optimális nyúlási arány és keresztmetszeti redukció betartása mellett. Az alkalmazott hengerállványok száma is különböző lehet, a kiinduló anyag és a 15 késztermék átmérői közötti különbségtől függően. Jellemző kialakítás a kilenc hengerállványból összeállított durva hengersor, négy lépésben alakító közbülső hengersor és három lépésben alakító finomhengersor. Ilyen hengersorokat alkalmaznak például 20 100 mm élhosszúságú négyzetes, illetve enyhén trapéz keresztmetszetű tuskóból készítendő 8 mm átmérőjű vörösréz huzal hengerlésekor. Ismeretes, hogy üreges palástú hengerek alkalmazása esetén a megmunkálandó tuskó megfelelő reduk- 25 ciója érdekében a hengereken kialakított üregek megmunkálása és a hengerek felszerelése nagy pontossággal kell történjék, és a hengerlés során a hengerek felé tartó tuskó elülső részét bevezető-hengerek segítségével kell pontosan az alakító hengereken kialakí- 30 tott üregek közé vezetni. Ugyancsak nagyon fontos, hogy az egyes redukciók során a hengerek között áthaladó anyag keresztmetszete pontosan akkora legyen, hogy az alakítás során deformálódó anyag ne hatoljon be a hengerek közötti résbe. A fenti követelmények kielégítése a hagyományos eljárásoknál jelentős nehézségekbe ütközik, ezért a jelen találmánnyal olyan eljárás kidolgozása a célunk, amellyel a fenti követelmények betartása nem feltétlenül szükséges, vagy legalábbis a követelmények kevésbé szigorúak. A kitűzött feladatot a találmány szerinti eljárással úgy oldjuk meg, hogy a nagy átmérőjű tuskót a több szúrásból álló alakítás során legalább egy alkalommal sima felületű hengerek között munkáljuk meg. Ennek során az anyagot a sima hengerekkel végzett művelet előtt olyan keresztmetszetűre alakítjuk, hogy a szelvény egyik tengelye a másik tengelynél 1,5-2,5-ször hosszabb legyen, majd az anyagot bevezetőegységgel úgy vezetjük a sima hengerek közé, hogy a rövidebb tengely a hengerek palástjainak alkotóival párhuzamos legyen. A sima hengerek közötti távolságot úgy állítjuk be, hogy a kifutó tuskó keresztmetszete kisebb legyen, mint a befutó tuskóé, és a kifutó tuskó szelvényének a hengerek palástjainak alkotóival párhuzamos mérete az erre merőleges méretének 1,5—2,5-szerese, célszerűen 2,1-szerese legyen. A találmány szerinti eljárással rendkívül egyszerűen végezhetők nagy átmérőjű fémtuskók hengerlésének lépései oly módon, hogy az alakítás csaknem 169670 1
