169666. lajstromszámú szabadalom • Új eljárás 3-amino-1,2,4-oxadiazolok előállítására
169666 3 4 A 73 80560 sz. japán szabadalmi leírás szerint a 3-helyzétben helyettesített aminocsoportot tartalmazó 3-amino-1,2,4-oxa-diazolszármazékok a megfelelő halogén-acil-guanidin gyűrűzárásával állíthatók elő. A szabadalmi leírásban azonban kizárólag a 3-helyzetben helyettesített aminocsoportot tartalmazó vegyületek előállítását ismertették. Azt találtuk, hogy igen egyszerűen, olcsón és kiváló nyeredékkel lehet előállítani az (I) általános képletű 3-amino-l,2,4-oxa-diazolokat oly módon, hogy egy (II) általános képletű monoacil-guanidint egy halogénező reagenssel a megfelelő halogéniminné alakítunk és azt bázikusan ciklizáljuk, ahol az általános képletekben A és B jelentése hidrogénatom, D jelentése hidrogénatom, 1-17 szénatomos alku-, fenil-(rövidszénláncú) alkil-, fenilcsoport vagy egy aromás N-tartalmú heterogyűrűs csoport. Az N-acil-guanidin klórozásakor intermedierként keletkező halogén-imineket kívánt esetben a reakcióelegyből izolálhatjuk. E vegyületek újak. Különösen előnyösen állítható elő a 3-amino-1,2,4-oxa-diazol, a 3-amino-5-undecü-l,2,4-oxa-diazol, a 3-amino-5-benzil-l,2,4-oxa-diazol, a 3-amino-5-fenil-1,2,4,-oxa-diazol, vagy a 3-amino-5-(4-piridil)-l,2,4-oxa-diazol oly módon, hogy a megfelelő monoacilguanidint vagy valamely szervetlen vagy szerves savval képzett sóját — előnyösen hidrokloridját — valamely alkalmas oldószerben például alkoholokban, acetonban vagy vízben, előnyösen etil-, izopropil-alkoholokban oldva vagy szuszpendálva halogénezzük, majd ciklizáljuk. A halogénezést valamely erre alkalmas halogénezőszerrel N-halogén-szukcinimiddel, N-halogén-hidantoinnal, N-halogén-benzolszulfonamiddal, tercier butil-hipoklorittal, alkáli-hipohalogenittel — mely természetesen alkalikus közegben halogén adagolásával a reakcióelegyben is előállítható, - hajtjuk végre. Különösen előnyösen alkalmazható a nátriumWpoklorit. A reakció -15 °C és +40 °C közötti hőmérséklettartományban, előnyösen (-5) — (+5) °C között vitelezhető ki. Az N-halogén-monoacil-guanidineket valamely alkalmas oldószerben előnyösen alkoholokban (1. fent), vizes alkoholokban vagy vizes acetonban bázikus reagensekkel magasabb hőmérsékleten, rövid idő alatt ciklizáljuk. Különösen előnyös az oly módon foganatosított eljárás, amikor az N-halogén-monoacil-guanidin kipreparálása nélkül dolgozunk. Ekkor a reakcióelegyhez adott bázis — előnyösen alkáli-hidroxid, alkáli-karbonát — hatására, magasabb hőmérsékleten, előnyösen az oldószer forráspontján ciklizálunk. A kiindulási anyagul szolgáló monoacil-guanidint a megfelelően helyettesített guanidinbázis acilezésével állítjuk elő. E célra előnyösen alkalmazhatunk karbonsavésztereket, mint rövidszénláncú alkilésztereket, kis mennyiségű alkohol, például metanol, etanol jelenlétében 20—150 °C hőmérséklet-tartományban, előnyösen 55—65 C°-on, 1/2 — 6 óra reakcióidővel. Az alapanyag-előállítás más módszerét az 523 231 sz. svájci szabadalmi leírás tartalmazza. Alábbiakban a fenti eljárásra példákat adunk anélkül, hogy a szabadalom oltalmi körét a példákra korlátozni kívánnánk. 5 1. példa 6,6 g forrml-guanidint 200 ml etanolban szuszpendálunk és a (—5) Cc -ra hűtött szuszpenzióhoz 97 ml 5,8%-os nátrium-hipokloritot, majd 15 ml tömény sósavat adunk. 1 órán át (—5) — (—10) C°-on tartjuk. 10 Ezután 12,1 g nátrium-karbonát vizes oldatát adjuk a reakcióelegyhez és forrásban tartjuk 10—12 percig. A reakcióelegyet lehűtjük, vákuumban hidegen bepároljuk, a sókeveréket etil-acetáttal extraháljuk. Az etüacetátos extraktum szárazra párlása után szublimálás-15 sal különítjük el a 3-amino-1,2,4-oxa-diazolt. Op.: 114-116 °C. Kitermelés: 75%. 2. példa 8,4 g lauroil-guanidin-hidrokloridot 170 ml etanol-20 ban szuszpendálunk és (-10) C°-on 29,6 ml 7,5%-os nátrium-hipoklorit-oldatot, majd 50 ml n sósavoldatot adunk hozzá olyan ütemben, hogy a hőmérséklet ne emelkedjék 0 °C fölé. 1/2 óra keverés után 7 g nátrium-karbonát vizes oldatát adjuk a reakcióelegy-25 hez, felforraljuk és 5 percig forrásban tartjuk. Lehűlésre 90-92 C°-on olvadó 3-amino-5-(n-undecil)-1,2,4-oxa-diazol válik ki. A kitermelés kitűnő (92%). 3. példa 30 9,0 g fenil-acetil-guanidint 200 ml etanolban oldunk és a 0—5 C°-os oldathoz 53 ml 7%-os nátriumhipoklorit-oldatot, majd 80 ml n sósavoldatot adunk. 1/4 óra eltelte után 17 g nátrium-karbonát vizes oldatát adjuk a reakcióelegyhez és 1/4 órán át 35 forraljuk. Lehűlés után jó kitermeléssel (75%) 3-amino-5-benzil-l,2,4-oxa-diazol kristályosodik ki 117-119 °C olvadásponttal. 4. példa 40 10 g benzoil-guanidint 150 ml etanolban szuszpendálunk, 53 ml 7%-os nátrium-hipoklorit-oldatot adunk hozzá (—5) C°-on, majd n sósavoldattal megsavanyítjuk. 1/4 óra elteltével 15 g nátrium-karbonát 150 ml vizes oldatát adjuk a reakcióelegyhez és 1/4 45 órán át forraljuk. Lehűlés után a kivált 3-amino-5-fenil-1,2,4-oxa-diazolt kiszűrjük. Op.: 168-169 °C. Kitermelés: 85%. 5. példa 50 16 g izonikotinol-guanidint 100 ml metanolban oldunk és 0 °C alatt 100 ml 7%-os nátrium-hipokloritoldatot és 200 ml n sósavoldatot adunk hozzá. 1/2 órás állás után 15 g nátrium-karbonát oldatát adjuk hozzá és az elegyet 10 percig forrásban tartjuk. 55 Lehűlés után a kivált 3-amino-5-(4-piridil) 1,2,4-oxadiazolt kiszűrjük. Op.: 209-212 °C. Kitermelés: 90%. Szabadalmi igénypontok 60 1. Eljárás (I) általános képletű 3-amino-1,2,4-oxadiazolok - ahol az általános képletben A és B jelentése hidrogénatom; D jelentése hidrogénatom, 1—17 szénatomos alkil-, 65 fenil-(rövidszénláncú)alkil-, fenilcsoport vagy egy aro-2
