169649. lajstromszámú szabadalom • Inszekticid és akaricid szerek, valamint eljárás a hatóanyagként alkalmazható triazolitiazol-(tiono)-foszfor (foszfon)-savészterek előállítására

3 169649 4 -izopropil-metán-, -etán-, -propán-, -fenilfoszfonsavészterklorid és a megfelelő tio-vegyületek. A kiindulási anyagként szükséges triazolotiazol-származékok részben újak, azonban elvben ismert eljárások szerint állíthatjuk elő őket, például úgy, hogy tioszémi- 5 karbazidot piroszénsav-etilészterrel a (IV) képletű közbenső termékké alakítunk, a (IV) képletű vegyületet alkálifémalkoholát jelenlétében gyűrűzárásnak vetjük alá és utána például valamilyen klóracetecetsav-alkilészterrel reagáltatjuk, és végül valamilyen ásványi sav, 10 például kénsav jelenlétében a tiazol-gyűrűt zárjuk. A fenti reakciókat a B) reakcióvázlat szemlélteti. Az így nyert (VII) általános képletű triazolotiazolszármazékokat adott esetben ammóniával, primer vagy szekunder aminokkal a megfelelő karbaminil-vegyüle- 15 tekké alakíthatjuk. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható (III) általános képletű triazolotiazol-származékok példáiként az alábbiakat soroljuk fel: 2-karbmetoxi-, illetve 2-karbetoxi-, 2-karb-n-propoxi-, 20 2-karb-izopropoxi-, 2-karbbutoxi-, 2-karbaminil-, 2-N-metil-, illetve -N,N-dimetil-, -N-etil-, N,N-dietil-, -N-n-propil-, N,N-di-n-propil-, -N-izopropil-, -N,N-diizopropil-karbammil-3-metü-6-hidroxi-triazolo(l,2,4)-tiazol. 25 A találmány szerinti eljárást előnyösen alkalmas oldó-és hígítószerekben foganatosítjuk. Oldó- és hígítószerként gyakorlatilag minden közömbös szerves oldószert használhatunk, így például alifás és aromás, adott esetben klórozott szénhidrogéneket, például benzolt, 30 toluolt, xilolt, benzint, metilénkloridot, kloroformot, széntetrakloridot, klórbenzolt, továbbá étereket, így dietil- és dibutilétert, dioxánt, vagy ketonokat, például acetont, metiletil-, metilizopropil- és metilizobutilketont, végül nitrileket, így aceto- vagy propionitrilt. 35 A találmány szerinti eljárásban általában savmegkötő szereket alkalmazunk. Savmegkötőszerként bármelyik szokásos savmegkötőszert alkalmazhatunk, különösen előnyösnek azonban az alkálifémkarbonátok és -alkoholátok, így nátrium- és káliumkarbonát, -metilát, 40 -etilát, továbbá alifás, aromás vagy heterociklusos aminők, például trietilamin, dimetilamin, dimetilanilin, dimetilbenzilamin és piridin alkalmazása bizonyult. Ahelyett, hogy savmegkötőszerek jelenlétében dolgozunk, a (III) általános képletű oxi-triazolotiazol- 45 -származékok (előzetesen előállított) sóit is vihetjük a reakcióba. A reakcióhőmérsékletet széles határokon belül változtathatjuk. Általában 0 és 120 °C, előnyösen 70 és 90 °C közötti hőmérsékletén dolgozunk. 50 A találmány szerinti eljárást légköri nyomáson foganatosítjuk. A találmány szerint előnyösen úgy járunk el, hogy a reakciókomponenseket ekvimoláris mennyiségekben elegyítjük, amikoris adott esetben savmegkötőszert és a 55 fentiekben felsorolt oldószerek valamelyikét adhatjuk a reakcióelegyhez. Az elegyet a fent megadott hőmérsékleten 1—2 órán keresztül keverjük, utána vízre öntjük, szerves oldószerrel, például benzollal kirázzuk, majd a szerves fázist elkülönítjük. A szerves fázist mossuk, 60 szárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. Az új vegyületek többnyire bomlás nélkül nem desztillálható olajok alakjában keletkeznek. Úgy tisztítjuk őket, hogy huzamosabb időn keresztül csökkentett nyo- 65 máson melegítve az utolsó illékony szennyeződéseket is kiűzzük. Az olajszerű termékek azonosítására a törésmutatót adjuk meg, míg a kristályos alakban keletkező termékeket az olvadásponttal jellemezzük. Amint már többször említettük, a találmány triazolotiazol-(tiono)-foszfor(foszfon)-savészterek kitűnő inszekticid és akaricid hatással rendelkeznek a növényekben kárt tevő rovarokkal, egészségre ártalmas kártevőkkel és a raktározott készletekben fellépő kártevőkkel, valamint állatokon élősködő ektoparazitákkal szemben. Emellett fitotoxicitásuk csekély, és jó hatással rendelkeznek mind szívó, mind maró rovarok ellen. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a levéltetvek (Aphidae), így a zöld őszibarackfalevéltetű (Mycus persicae), a fekete bablevéltetű (Doralís fabae), a zablevéltetű (Rhopalosphum padi), a borsólevéltetű (Macrosiphum pisi) és a burgonyalevéltetű (Macrosiphum solanifolii), továbbá a ribizlilevéltetű (Cryptomycus korschelti), a lisztes almalevéltetű (Sappaphis mali), a lisztes szilvalevéltetű (hyalopterus arundinis) és a fekete cseresznyelevéltetű (Myzus cerasi), valamint a pajzstetvek (Coccina), például a borostyánpajzstetű (Aspidiotus hederae) és a Lecanium hesperidum, valamint a Pseudococcus maritimus, a hólyagos lábúak (Thysanoptera), így a Hercinothrips femoralis és a poloskák, például a répapoloska (Piesma quadrata), a gyapotpoloska (Dysdercus intermedius), agyi poloska (Cimex lectularius), rablópoloska (Rhodnius prolixus) és a Triatoma infestans, továbbá a kabócák, így az Euscelis bilobatus és a Nephotettix bipunstatus. A maró rovarokhoz tartoznak a lepkehernyók (Lepidoptera), így a káposztamoly (Plutella maculipennis), a gyapjaslepke (Lymantria dispar), az aranyfarú szövő (Euproctis chrysorrhoea) és a gyűrűs szövőpille (Malacosma neustrina), továbbá a káposztabagolylepke (Mamestra brassicae) és a vetési bagolylepke (Agrotis segetum), a nagy káposztalepke (Pieris brassicae), a kis téli araszoló (Cheimatobia brummata), a tölgyszövő (Tortrix viridana), a sereglégy (Laphygma frugiperda) és az egyiptomi gyapotféreg (Prodenia litura), továbbá a pókhálós almamoly (Hyponomeuta padella), a lisztmoly (Ephestia kühniella) és a nagy viaszmoly (Galleria mellonella). A maró rovarokhoz tartoznak továbbá a bogarak (coleaptera), például a gabonazsizsik (Sitophilus granarius = Calandra granaria), a burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata), a sóskabogár (Gastrophysa viridula), a tormalevélbogár (Phaedon cochleariae), a repcefénybogár (Meligethes aeneus), a málnalevélbogár (Byturus tomentosus), a bablevélbogár (Bruchidius = Acanthoscelides obtectus), a szalonnabogár (Dermetes frischi), a Trogoderma granarium, a vörösbarna rizslisztbogár (Tribolium castaneum), a kukoricabogár (Calandra vagy Sitophilus zeamais), a kenyérbogár (Stegobium paniceum), a közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor) és a gabonabogár (Orzaephilus surinamensis), valamint a talajban élő fajták, így a drótférgek (Agriotes spez.) és a cserebogárpajorok (Melolontha melolontha), a csótányok, így a német csótány (Blattella germanica), az amerikai csótány (Periplanéta americana), a madeirái csótány (Laucophaea vagy Rhyparobia maderae), a konyhai csótány (Blattelle orientális), az óriáscsótány (Blaberus giganteus) és a fekete óriáscsótány (Blaberus fuscus), valamint a Henschoutedenia flexivitta, továbbá az egyenesszárnyúak (Orthoptera), például a házitücsök 2