169644. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés finom, lebegő anyagok, például emulzióban lévő, kolloid állapotú adszorbeált anyagok, főként olaj és/vagy zsír kiválasztására vízből, főként szennyvízből

7 169644 8 nálható másféle finom lebegő anyagok; például kolloid állapotú, emulzióban levő, vagy adszorbeált anyagok, így festékek és hasonlók vízből történő kiválasztására» A találmány szerinti dekantálószerkezet előnye, hogy érzékenyen követi a leválasztómedencében a vízszint­ingadozásokat, és már 1—2 cm vastag habréteget is ké­pes elvezetni képződését követően, szinte azonnal, ami azért fontos, mert a flotáláskor keletkező habok instabi­lok, néhány perc alatt megszűnhet a hab-állapot, holott a kiválasztott anyag hab formájában történő eltávolítása igen hatékony és minden szempontból előnyös. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek az eljárások foganato­sítására szolgáló berendezések előnyös kiviteli példáit tartalmazzák. A rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti olaj és/vagy zsírfogó berendezés egy előnyös kiviteli példáját a 2. ábrán be­jelölt C—C vonal mentén vett vízszintes metszetben mutatja; a 2. ábra az 1. ábrán bejelölt A—A vonal mentén vett metszet; a 3. ábra az 1. ábrán bejelölt B—B vonal mentén vett metszet; a 4. ábra a találmány szerinti olaj- és/vagy zsírfogó egy másik kiviteli példáját mutatja az 5. ábrán bejelölt D—D vonal mentén vett függőleges metszetben; az 5. ábra a 4. ábrán bejelölt E—E vonal mentén vett metszet; a 6. ábra a találmány szerinti berendezés egy további kiviteli példáját a 7. ábrán bejelölt F—F vonal mentén vett függőleges metszetben szemlélteti; a 7. ábra a 6. ábrán bejelölt G—G metszet; a 8. ábra a találmány szerinti berendezés egy további kiviteli példáját vázlatos oldalnézetben mutatja; a 9. ábra a 8. ábrán bejelölt H—H vonal mentén vett metszet; a 10. ábra a 8. ábra szerinti berendezés leválasztó­egységnek felső részét mutatja a 8. ábrán bejelölt I nyíl irányából tekintett nézetben, részben a külső határoló­falaknak a megértéshez szükséges mértékű kitörésével, illetve elhagyásával, nagyobb méretarányban. Az 1—3. ábrákon feltüntetett berendezésnek 1 alsó hengeres részből, 3 felső hengeres részből, és ezeket összekötő 2 kúpos részből álló medencéje van. Az 1 alsó hengeres rész D átmérője nagyobb, mint a 3 felső rész d átmérője, tehát a csonkakúpalakú 2 kúpos rész felfelé keskenyedik el, a hajlásszöge előnyösen mintegy 45°. Az 1 alsó medencerészt 4 fenéklap, a 3 felső medence­részt 5 fedőlap zárja le. Ez utóbbi a 6 terepszint felett helyezkedhet el, és abban zárható bebúvónyílás lehet kiképezve. A 3 hengeres medencerész d átmérője tehát úgy van megválasztva, hogy azon át egy ember be tudjon bújni a medence belsejébe. Az 5 fedőlap úgy van kiképezve, r/ogy a flotációhoz használt levegő el tudjon távozni a berendezésből. A szennyvíz betáplálására szolgáló 7 bevezetőcső tangenííiálisan az 1 alsó hengeres medencerész felső tartományába, a 8 kivezetőcső pedig az 1 medencerész alsó tartományába torkollik be. E 7,8 csövek betorkollá­si helyeit 7a, illetve 8a hivatkozási számokkal jel öltük (2. ábra). A 7a, 8a betorkollási helyek között a függőleges 9 választófal húzódik, amely a 4 fenéklaptól kiindulva a 2 kúpos medencerész alsó tartományáig terjed. A 8a betorkollási hely célszerűen közvetlenül e 9 választófal mellett van. A 9 választófalhoz szegmensalakú, íves, ugyancsak függőleges 10 terelőfal van rögzítve, amely az 1 hengeres rész la falától a távközzel húzódik — amely távköz előnyösen az 1 tartályrész D/2 sugará­nak mintegy 1/3 részét teszi ki — és azzal lényegében 5 párhuzamos, felső vége a 9 választófallal azonos magas­ságban van, alsó vége viszont a 4 fenéklemez felett b magasságban — gyakorlatban 20—30 cm lehet — helyez­kedik el. A 10 terelőfal az 1 medencerészben úgy van elrendezve, hogy a 7 bevezetőcsőből kiáramló szennyvíz 10 az la hengeres falazat mentén az 1 hengeres alsó részben körbeáramlásra kényszerüljön. Az 1 hengeres medencerészben a 4 fenéklemez felett a perforált 11 levegőbetápláló cső helyezkedik el, amely az la oldalfal közelében köralakban húzódik, és amely-15 hez a 12 fő légvezeték (1. ábra) van rákötve; az utóbbi a berendezésen kívül elhelyezkedő (nem ábrázolt) kompresszorhoz vagy ventillátorhoz van csatlakoztatva. Ali levegőbetápláló vezeték az la fal és a szegmensala­kú, íves o terelőfal meghosszabbításába eső loa vonal 20 között húzódik (1. a 10a szaggatott vonalat az 1. ábrán). Az 1 hengeres alsó medencerész 4 fenéklemezének geometriai középpontjában 13 terelőkúp van elhelyezve, az la hengeres oldalfal és a 4 fenéklemez találkozásánál pedig körbenfutó ferde 14 terelőlemez-csík van beépítve. 25 Ezeknek a szerkezetrészeknek áramlástani szerepére a továbbiakban még visszatérünk. A szennyvízből kivált olaj és/vagy zsír dekantálására a 2 kúpos medencerést és a 3 hengeres felső rész talál­kozásának tartományában, a 15 medencetorokban el-30 rendezett 16 tölcsér szolgál, amelyhez 17 flexibilis gépcső van csatlakoztatva, amely a medencéből ki van vezetve (2. és 3. ábra), és egy (nem ábrázolt) olajgyűjtő aknába torkollik. A Vü üzemi vízszint kialakulását az definiálja, hogy a 8 elvezetőcső a 8b ferde csőszakasszal fel van 35 vezetve a 15 medencetorok magasságába, ahol a 8c vízszintes csőszakaszba megy át, amelynek megfelelő magasságban fog az üzemi vízszint a 15 medencetorok­ban kialakulni. Az esetleges vízszintingadozásokat a dekantáló szerkezet megfelelő kialakításával lehet kö-40 vetni. Amennyiben az olaj és/vagy zsír bomlására kell számítani, a dekantált anyagot célszerű az aknákban elhelyezett kamrákban felfogni, ha nem bomlékony a kiválasztott anyag, közvetlenül vezethető be a gyűjtő­aknába. 45 A 15 medencetorokban vázlatosan feltüntetett 18 úszós szabályozó helyezhető el, amelynek segítségével a 16 tölcsér bemerülésének mértéke automatizáltan sza­bályozható. A 15 medencetorokban összegyűlő olaj és/vagy zsíranyagot 19 hivatkozási számmal jelöltük. 50 Gyakran előfordul, hogy könnyen szilárduló zsiradé­kokat (pl. vaj, zsír, faggyú) kell a szennyvízből leválasz­tani, amelyek a felszínre jutva összeállnak és megakadá­lyozzák a dekantálást. A felszínen rétegesen megder­medt zsír meggátolja a flotációhoz betáplált levegő 55 akadálytalan eltávozását is, és a dekantálási művelet automatizálását szinte lehetetlenné teszi. E jelenség to­vábbi súlyos hátránya, hogy a dekantálhatatlan — főleg szerves — zsírréteget a levegő nem tudja megfelelően átjárni, így az előbb-utóbb savas bomlási állapotba 60 megy át, aminek a következménye a továbbiakban bűzös rothadás lesz. E hátrányos jelenségek kiküszö­bölése érdekében a 15 medencetorok alatti tartomány­ban 20 fűtőcsőhálózatot helyeztünk el, amelyre kívülről 21 bevezetőcső és 22 kivezetőcső van rákötve. A 20 65 fűtőcsőhálózatot fáradt gőzzel, meleg levegővel vagy 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom