169641. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy fajlagos aktivítású nyers sztreptokináz elkülönítésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1974. I. 30. Bejelentés elsőbbsége: Német Demokratikus Köztársaság: 1973. II. 2. (WP c 12 d/168 615) Közzététel napja: 1976. VIII. 28. Megjelent: 1977. XII. 31. (AE—403) 169641 Nemzetközi osztályozás: C 12 D 13/06 Feltalálók: Dr. GERLACH Dieter vegyészmérnök, Jena, Prof. Dr. KÖHLER Werner orvos, Jena, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Arzneimittelwerk Dresden, Radebeul, Német Demokratikus Köztársaság Eljárás nagy fajlagos aktivitású nyers sztreptokináz elkülönítésére i A találmány tárgya eljárás nagy fajlagos aktivitású nyers sztreptokináz elkülönítésére. A találmány szerinti módon elkülönített sztreptokináz további kezelés után a gyógyászatban alkalmazható. Ismeretes, hogy számos Streptococcus-törzs szűrt 5 fermentleve fibrinolitikus hatással rendelkezik. Ez a hatás a sztreptokináz jelenlétének tulajdonítható. A sztreptokináz meghatározott tenyésztési körülmények között, sok egyéb anyag, például sztreptodornáz, sztreptolizin és hialuronidáz mellett képződik. Gyó- 10 gyászatilag alkalmazható sztreptokináz előállítása céljából tehát elengedhetetlenül szükség van a táptalaj komponenseinek és a baktérium egyéb anyagcsere-termékeinek eltávolítására. E téren az egyik legnagyobb nehézséget az jelenti, 15 hogy. viszonylag nagy mennyiségű folyadékot kell kezelni, amely aránylag kis mennyiségben tartalmaz sztreptokinázt. Az eddig ismert módszerek szerint a sztreptokináz koncentrálására etanolos [Christensen, L. R.: J. Clin. Invest., 28, 163 (1949)], metanolos 20 (1 115 888 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás), ammóniumszulfátos vagy más vegyszerrel végzett kicsapást [Fletcher, A. P. és Johnson, A. J.: Proc. Soc. Exp. Biol, Med., 29, 233 (1957)] alkalmaztak. E módszerek hátránya egyrészt az, hogy 25 gyakran nem adnak megfelelő hozamot, másrészt pedig nagy mennyiségű adalékanyagot igényelnek, amely a kezelendő térfogat növekedésével és a tisztítási tényező csökkenésével jár. Egy másik ismert eljárásmód (3 186 920 számú ame- 30 rikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás) szerint a sztreptokinázt úgy tisztítják, hogy szűrt Streptococcusfermentléből nyert sztreptokinázt tartalmazó, 0,01 molaritású és 5,0 pH-értékű pufferoldatot karboximetilpoliszacharidon adszorbeáltatnak, az adszorbenst azonos molaritású pufferoldattal mossák, majd 0,2 mólos, 5,5 pH-értékű pufferoldattal leoldják a sztreptokináz főfrakcióját. Ez az eljárás nem alkalmas szűrt fermentlevek töményítésére, ugyanis az adott körülmények között (5,0 pH-értéken) a szűrt fermentlevekben jelenlevő sztreptokináz nem adszorbeálódik a karboximetilcellulózon. Ez az ismert eljárás tehát csak a számos lehetséges kromatográfiás utótisztítási módszer egyike. A találmány tárgya eljárás nagy fajlagos aktivitású nyers sztreptokináz elkülönítésére. A találmány szerinti eljárással a nyers sztreptokinázt nagy hozammal és csekély anyagfelhasználással különíthetjük el Streptococcusok szűrt fermentlevéből. Azt találtuk, hogy ha a Streptococcusok szűrt fermentlevébe 3,5 vagy annál kisebb — előnyösen 3,0 — pH-értéken cellulóz-ioncserélőt, előnyösen savval mosott karboximetil-cellulózt keverünk, csaknem kvantitatív adszorpció zajlik le. A karboximetil-cellulózt az adszorbeálódott sztreptokinázzal együtt dekantálással, szűréssel vagy centrifugálással könnyen elkülöníthetjük. A karboximetil-cellulózról 0,01 n ecetsav-oldattal lemoshatjuk a megkötött táptalaj-komponensek legnagyobb részét. A sztreptokinázt 0,1 mól nátrium-klorid-koncentrációjú 0,05 mólos foszfátpuffer-oldattal 169641 1